Hidrológiai tájékoztató, 1972
Szabó Sándor: Szolnok város vízellátási-csatornázási múltja, jelene és jövője
6. kép. Az új vízműtelep távlati terve Tervező: Mélyépítési Tervező Vállalat. Technológia:Nagy Géza. Építész tervező: Zsuffa András, SchaU Róbert. Statikus tervező: Mayer József, Németh Árpád,Tóth László. 1945-ben a városban összesen 15 km csatorna volt kiépítve. A csatornahálózat állapota nem volt kielégítő, az Űttörő utcán rendszeresen csatorna beszakadások voltak, erősen veszélyeztetve az épületek állagát. A felszabadulást követő 5 évig nem volt mód a csatoina fejlesztés megkezdésére, csak 1953-ban kerülhetett sor egy átfogó, általános csatornázással kapcsolatos, illetve csatornázási terv elkészítésére. Az általános csatornázási terv szerint három vízgyűjtő terület került kialakításra. Az első a Zagyván túli rész, a második a Tisza—Zagyva Ö-szolnoki vasúti pálya és a Budapest—debreceni fővonal által bezárt területen belüli rész és az un. ipari övezet a Cukorgyárig. 1954-ben megkezdődött a kiviteli munkák első szakasza, amely a hajóállomás melletti kitorkolást rendezte és a Gábor Áron téri főgyűjtőt alakította ki a Petőfi Sándor utcáig. Ezt követően került sor a Petőfi, Sallai és Ady Endre utcai gyűjtőcsatornák építésére, a kinyitott Ságvári körútig. E munkákat az 1956. év előtt végezték. 1962-ben kezdődött el a jóváhagyott beruházási program alapján a második vízgyűjtő terület csatornázási rendszerének kiépítése. Ez lényegében az Űttörő. Beloiannisz, Thököly, Csokonai utcai alapcsatornák kiépítésére vonatkozott, továbbá a Gábor Áron téri szennyvíz átmenő telep megépítésére. A lakásfejlesztésekkel egyidőben, továbbá a burkolt utak létesítésével egyidőben a tanács jelentős hosszúságban létesített szennyvízlevezető csatornákat és ma már mind az l-es mind a 2-es vízgyűjtő területen a csatornázás nagyarányú fejlődése következett be. Azok az erőfeszítések, amelyek a felszabadulást követő időben a csatornázás fejlesztésére irányultak, azt a célt szolgálták, hogy a lakásfejlesztési program végrehajtható legyen, és a felépítendő lakások száma a csatornahálózat hiánya miatt ne csökkenjen. A csatornahálózat hossza jelenleg, 64,0 km, a száraz időben elszállított szennyvízmennyiség 20 000 m : i/nap. Bár a szennyvizek átemelése kielégítő volt, mégis jelentős nehézségekkel kell megküzdeni. A nehézségeket elsősorban az okozza, hogy a belterületi utaknak csak kb. 50%-a burkolt, és így csapadékos időben nagy mennyiségű föld kerül a víznyelőkbe és csatornákba. A csatornahálózat a megengedettnél jobban eliszaposodott, és az iszap eltávolítása komoly műszaki feladat. A jelenlegi lakásállománynak csak mintsgy 20—22 %-át kapcsolták be a csatornahálózatba. E tekintetben Szolnok a megyeszékhelyek között csak a 15. helyet foglalja el. A jelentős csatornázási fejlesztés ellenére a vízellátáshoz viszonyítva a csatornázás lemaradt, és az eddigi létesítmények nem felelnek meg minden vonatkozásban az általános csatornázási tervben lefektetett követelményeknek. A felszabadulás utáni időszakban a város újjáépítésével egyidejűleg a többszintes lakóházak tömege készült el. ugyanakkor az utak felületének burkolása bővült vagy megváltozott, ami elkerülhetetlenül szükségessé tette az elavult és a háború következtében sok helyen megrongálódott csatornahálózat felújítását, újjáépítését, illetve bővítését. A város csatornázási helyzetének felmérésével, valamint az 1950-es évek városfejlesztési elképzelésének megfelelő új csatornahálózat tervezésével a MÉLYÉPTERV-et bízták meg. A MÉLYÉPTERV az első általános városi csatornahálózat-tervet. illetve programot 1952-re készítette el. Az a tanulmányprogram az akkori beépítés szempontjából figyelembe vett város belterületén egyesített csatornarendszer kiépítését irányozta elő. Annak ellenére, hogy csatornázási terv nem készült, de a szükséges lakásépítésekkel és útburkolatok kialakításával a csatorna kiépítésének soián ezen tanulmányprogramban szereplő irányelveket vették figyelembe. Így került kiépítésre a Ságvári úti csatorna egy része, valamint a Thököly út — Beloiannisz úti csomópont és az Üttörő utcai főgyűjtő, valamint egyéb kisebb jelentőségű csatornák. Az Űttörő utcai főgyűjtő kiépítésével egyidőben felmerült a hajóállomási átemelőn kívül egy — későbbi időpontban is megfelelő — átemelő építése. Az átemelő kiépítéséhez szükséges volt a város teljes területéről érkező csapadékvizek és szennyvizek meghatározása, ugyanakkor a Tisza kisvízhozamának megfelelő szennyvízbefogadóképességet a felettes szer74
