Hidrológiai tájékoztató, 1972
Szabó Sándor: Szolnok város vízellátási-csatornázási múltja, jelene és jövője
1. kép. Ülepítő medencék 3. kép. A víztermelő telep gépháza 2. kép. Az Eötvös téri 600 ro 3-es víztorony A tisztító berendezés négy egységből állt. egyenként 600 m 3/nap maximális kapacitással, összesen 2400 m 3/nap vízmennyiséggel. 1913-ban már szükségessé vált további bővítés. Két szűrőegységet létesítettek, így a vízmű kapacitása 3600 m 3/nap lett. 1938-ban megépült a nyolcadik szűrő egység is, és ezzel a vízmű kapacitása 4800 m 3-re emelkedett. Gyakorlatilag azonban 4200 m 3-nél többre a vízmű nem volt képes, miután a nyolc szűrő közül egy mindig tisztítás alatt állt. A II. világháború igen súlyos károkat idézett elő a vízmű berendezéseiben. A bombázások következtében mintegy 15 km vízvezetéki csőhálózat pusztult el, megrongálódott az Eötvös téri 600 m : !-es víztorony, a —-'ztermelő telep gépháza (3. kép) és tisztítóműve i. károsodást szenvedett. A vízművek dolgozóinak erőfeszítései nyomán — ha csökkentett mértékben is — de a vízszolgáltatást a város felszabadulásának időpontjára biztosítani tudták. Annak ellenére, hogy a felszabadulás után közvetlenül a város lakosainak száma igen kevés volt. a 4200 m 3/nap kapacitású vízmű az igényeket kielégíteni nem tudta. 1945-ben de főleg 1946-ban a vízellátási zavarok állandósultak, és főleg nyári csúcsfogyasztások idején súlyos vízhiányok léptek fel. Megállapították, hogy a vízmű fekvése miatt a vízbővítés lassú szűrők létesítésével nem oldható meg, és csak a víztisztítási technológia korszerűsítésévei lehet azt elérni, hogy a víztermelő kapacitást növeljék. 1947-ben az egyik lassú szűrő helyén 3 db gyorsszűrő megépítésére került sor. A vízmű rekonstrukciós bővítési programja 3 főbb szakaszra bontható: az első szakasz 1949-től 1957-ig a második szakasz 1962-től 1968-ig a harmadik szakasz a IV. ötéves terv időszakára tervezett új tisztítómű létesítése. Az első szakaszban újabb 3 db gyorsszűrő létesült a régi lassú szűrők felszámolásával. Lényegesen megnövekedett az átalakítás kapcsán a derítőtér, és az új víztisztítási technológia szükségessé tette a vegyszeres kezelés nagyobb mérvű alkalmazását és bevezetését. Kicserélésre kerültek a víztermelő telep régi szivattyús gépei, és mind a nyersvíz gépház, mind a tiszta víz gépház 14 000 m 3/nap tisztítási kapacitás kiszolgálására épült ki. A víztelepről új főnyomó és főelosztó hálózatot építettek. Az első szakaszban végrehajtott hálózat bővítések és rekonstrukciók a 14 000 m 3 napi víztermelési kapacitásnak megfelelően kiépültek. A kiépüléssel egyidejűleg alkalmasnak mutatkoztak arra, hogy az egész város területén elfogadható nyomásviszonyok alakuljanak ki. A vízhálózat bővítés az időközben végrehajtott hálózat felújításoktól és háborús károk elhárításától' eltekintve több mint 22 km vezetékbővítést eredményezett. A város ipari fejlődése, a lakosság számának ugrásszerű növekedése az ivóvízigények olyan mértékű növekedését eredményezte, amelyre nem lehetett előre számítani. A vízigények növekedése jellemző annak ellenére, hogy mintegy 3,5-szeresére növekedett a víztermelési kapacitás, már 1957-ben a nyári csúcsidei fogyasztások időszakában vízhiányok léptek fel. A kialakult helyzet szükségszerűvé tette a vízmű további bővítését és meg kellett kezdeni az újabb rekonstrukciós bővítés terveinek elkészítését. Figyelembe véve a város további rohamos fejlődését, a második szakaszban végrehajtott rekonstrukciós bővítés célja az volt. hogy a víztermelő kapacitást 24 000 m 3/napra emelje. A második szakaszban végrehajtott bővítések során a szűrő kapacitást 10 000 m 3/nappal kellett növelni (4. kép). Szükségessé vált új főnyomóvezeték kiépítése, 1972.