Hidrológiai tájékoztató, 1972

Andorkó Sándor: A Velencei-tó partfalai

A víztároló teret lefedő elemek telepi vagy helyszíni előregyártással készülnek, és beemelésük autódaruval történik. A fej felemelése végleges helyzetébe, teljes elkészülte után 12 db 16 tonnás hidraulikus emelő sajtóval történik. A fej felfüggesztése 3 ponton 4—4 függesztőrúd himbával történik (5. ábra). A 200 m

3-es víztárolási igény kielégítése a vízszint 50 cm-es változtatásával elérhető. A törzs a kedvezőbb esztétikai igény kielégítése céljából hatszög alaprajzú, és 20—40 m magasságban építhető. A víztorony egyrekeszes medencéje lapos, csonhakúp alakú, 30°-os fenéklejtéssel, üres belső hengeres térrel került kialakításra. A medencét határoló falak és födémek többrétegűek. A víztároló teret belülről krautoxin szigetelés, kívülről egy vékony, műkőszerű, előregyártott vasbeton kéreggel ellátott kőhídmentesen körbefutó hőszigetelés védi. Ezek az előregyártott elemek a kehely külső zsaluzatát is biztosítják. A víztérbe a feljárást a törzs építése közben elhelyezett acélszerkezetű lépcsők biztosítják. 25 m magas, 300 m'-es, az 1. ábrán bemutatott víztorony építési költsége az elkészült kiviteli tervdokumentáció alapján 1,7 millió Ft. A technológiához elengedhetetlenül szükséges importberendezések költsége mintegy 17 000 dollár, az ismételten felhasználható acélszerkezetű elemek gyártási költsége 1,2 millió Ft. A szerkezetek, berendezések költségeinek megtérülési ideje évi 3 torony építését figyelembe véve 5 év. A kisvízműve k alaplétesítményeinek tipizálása terén jelentős eredmények vannak. Kis területet behatároló, szerény gyakorlati kezdeményezésünkkel ezeket az eredményeket kívánjuk bővíteni annak érdekében. hogy már a közeljövőben is egy korszerű technológiára épített, sorozatban gyártható, hosszú élettartamú, és gazdaságos üzemű vasbeton tornyok reprezentálják a jövő községeinek fejlődő kisvízműépítését. i A Velencei-tó partfalai Andorkó Sándor Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár Az alábbi tanulmány a Velencei tavi partfalépítésekről, a Hidrológiai Társaság Középdunántúli Csoportjának 1970. június 15-i ülésén elhangzott előadás anyaga. Az említésre kerülő jelenségek hidrológiai és talajmechanikai okainak kifejtésével nem foglalkozik, megelégszik e jelenségek hatásainak ismertetésével, amennyiben azok kihatnak a partfal tervezésére, és építési technológiájára. Fő témája a partfalépítés gazdasági és vízépítési problémaköre. A kis magasságú partfalak tervezési és építési gyakorlata hazánkban a Balatonon alakult ki. A Velencei tavon e tevékenységnek múltja nincs. A legrégebbi partfalat az agárdi strandon, az Agárdi Fürdőegylet néven összeállt alkalmi érdekeltség építette 1938-ban. összes hossza kb. 70 m volt. Ez a mű az akkori balatoni partfalak pontos utánzása, nagyjából négyzet alakú kő- és betontömeg, alámosás ellen szádfallal védve. A Velencei és Gárdonyi érdekeltség 1943-ban épített strandpartfalat, az agárdi partfalat ekkor meghosszabbították. Ezzel a Velencei tavi vízépítési munkák átmenetileg be is fejeződtek. A folytatásra 20 év múlva, az agárdi strand időközben öszszedőlt partfalának felújításával került sor. A gyors tönkremenetel fő oka, hogy a fal nem terv szerint épült. Maradékának elbontásakor 60—80 cm vastag, szárazon rakott kőfalnak bizonyult, amit a víz felőli oldalon hézagoltak. A szádfalnak nyomát sem találtuk. További ok a számos hevenvészett alakítgatás és csónakkikötéshez bevert vasrúd. A gárdonyi és Velencei partfal több-kevesebb foltozással változatlanul áll. Mint említettem, fejlettebb tervezési és építési munka a Balatonon folyt. Az ottani tapasztalatok egyszerű átvétele ellen szól néhány eltérő körülmény, bevezetőnk e részében ezekről lesz szó. A Velencei-tavon jégmozgást nem figyeltünk meg. Régebben készült, hevenyészett létesítményeken sem láttunk jég miatti károsodást. A méretezés során elég a jégtükör nyomásával számolni, a torlódó jég hatásaival nem kell törődni. A talaj kötöttebb, partfal lába előtti kimélyüléstől, kőhányáson át történő elhabolástól nem kell tartani. Előfordult, hogy félbehagyott munka helyén a burkolatlan meredek földrézsü egy évig megállt. Szádfalazásra nincs szükség, a falnak nem kell vízzárónak lennie. A feltöltött terület nehezen parkosítható, mert szikes. A figyelem fokozottabban irányul az építményekre. Magasan kiemelkedő partfal itt természetellenesnek hat, nem építhető. A csónakázás a Velencei-tavon veszélytelen, a csőnakállomány — parthosszra vonatkoztatva — nagyobb, mint a Balatonon. Elhelyezéséről csónakkikötők építésével kell gondoskodni. Természetes menedékhelyeik, a parti nádasok fokozatosan felszámolásra kerülnek. A tó partjának közelében nincs kőbánya. A beépítésre kerülő kő vasúton vagy közúton érkezhet, a kő itt drágább, mint a Balatonon. A parti nádsáv a Velencei-tavon rendkívül sűrű, ő-inádas. Kikotrása Európa-szerte egyedülálló nehéz feladatot jelent, lényegesen egyszerűbb feltölteni, e körülmény kihat a partfalak vonalvezetésére. Mindezek az okok a balatoni gyakorlattól eltérő partfalszerelvények és vonalvezetés kialakítására vezettek. Még ismertetni kell a tó vízjárását. Az összes említésre kerülő magassági adat az agárdi vízmércére vonatkozik. 0 pontjának magassága 103,29 mA.f. A régebbi vízjárási adatok ismertetése felesleges. A tó vízállását már a Vízrajzi Szolgálat alapítása előtt mesterségesen szabályozták, mégpedig évtizedenként más-más céllal. Hol a parti birtokosok mezőgazdasági érdekei érvényesültek, ilyenkor igyekezték a tó vizét a lehetséges legnagyobb mértékben leereszteni. Más időszakban a halászati érdekek érvényesültek, ilyenkor a vízállás tartósan magasabb volt, bár a hidrológiai adottságok nem változtak. Ugyancsak magasabb vízszint alakult ki, ha a tó vizét elvezető Dinynyés—Kajtori csatorna fenntartását elhanyagolták. A fellelhető iratok szerint a csatorna rendezése sohasem történt állami támogatás nélkül, a fenntartási munka elkezdésének, de főleg befejezésének lehetősége mindig bizonytalan volt. Az utóbbi években a csatorna vízszállító képességét sikerült lényegesen növelni. 1970-ben üzembe helyeztük — a fő tápláló Császárvizen — a Zámolyi víztárolót. A víztározótól a természetes tavaszi vízszintemelkedés 20 cm-es csökkentése, a nyári vízállás 10 cm-es emelésének lehetősége várható. Kormányhatározat révén jelenleg az üdülésfejlesztés a tó környékén minden egyéb érdek előtt áll. Ezzel adott a vízszintalakítás jelenlegi célja és néhány eszköze. 1972.