Hidrológiai tájékoztató, 1972

Hajós Béla: Hidromechanizációs töltésépítés a Rába folyó alsó szakaszán

A kivezetési helyek elrendezése szerint a 2. ábrán látható három zagyolási rendszert alkalmaztunk. Ha a vízkivezetés a T alakú csőág két szélső pont­ján lehetséges, akkor a költésen a két ág csupán 12—12 m hosszban került kiépítésre, a további csö­veket csak előkészítik. Az üzemelést a bal egyes ágon kezdve, a jobb egyesen folytatva, a vizet a tolózárak felől széthajtjuk, a csőágakat értelemszerűen mindig hosszabbítjuk. Az elmondottak a 2/a ábrán láthatók, a mezők számozása az üzemelési sorrendet jelzi. Az előző esettel ellentétes helyzetekben, vagyis amikor vízkivezetésre alkalmas mélypont az üzemelő csőszakasz közepén a megosztó tolózárakkal szemben van, akkor a két ág teljes egészében kiépül, az üze­melés a bal négyes zagytérmező feltöltésével kezdődik, annak feltelése után átkapcsolnak a jobb négyes vég­ződéshez. A töltésen kiszerelt csőszakasz fokozatos rö­vidítésével a vizet a kivezetési hely irányába össze­szorítjuk (2./b. ábra). A leírt két módszert altkor al­kalmaztuk, amikor a töltés a vízoldali lábánál feltöl­tendő anyaggödör, vagy holtág nincs. Azokban az esetekben, amikor az adott csővezeték körzetében feltöltendő anyaggödör van, azt kettős T alakban építjük ki, olymódon, hogy a töltésen a bal ágat teljes mértékben, míg a hullámtéren a bal ágat és a jobboldali elágazásokat csupán az első zagymező­kig szereljük össze. Miután a kotró az így kiépített csővezetékre rákötött a 2/c. ábrán lerajzolt sorrend­ben először a bal, majd a jobb oldali mezőket töltjük fel. Az egyirányú, az építési haladással megegyező vízterelés következtében vízkivezetés az előkészített zagytér távolabbi mélypontjain v.an. Olyan esetekben, ahol természetes vízelvezetési lehetőség nincs, elvezető csatornákat kell éníteni. Könnyebbséget jelent, hogy ilyenkor módunk van azok helyét szabadon meghatározni. A jobb parti töltéserő­sítés folyamán elvezetési probléma a sok holtág ke­resztezés miatt nincs, tehát tekintettel a kezdeti kivi­telezői tapasztalatlanságra, az építési munkákat helyes volt az említett oldalon kezdeni. Az ismertetett üze­melési módszerek közül vízelvezetési szempontból a harmadik a 2/c. ábrán ismertetett eset a legkedvezőbb, míg a fokozatosan csökkenő ülepítőtér miatt az össze­hajtásos módszer (2/b. ábra) a legkedvezőtlenebb, 4. kép. Feltöltött zagytér és kavicsos háttöltés ké szítése földtolókkal a viszonylag nagymennyiségű víz eltávolítása az üle­pítő terekből. Esetünkben a terep mélypontjain, a zagy­gátba beépített 6—8 db. 300 mm 0 esővel a vizet a keresztező holtágakba és azokon, keresztül a Rábába vezetjük. vizkivezetés ZQgygó t vizkivezeté6 MUHI 'W/ 'A vizvezetés I1I111I1 Evezetés 2. ábra. Zagyolási vázlat: a = széthajtásos, b = ösz­szehajtásos módszer, c = egyirányú vízve­zetés 1972.

Next

/
Thumbnails
Contents