Hidrológiai tájékoztató, 1972

Hajós Béla: Hidromechanizációs töltésépítés a Rába folyó alsó szakaszán

ugyanis a 7., 8. mező feltöltésénél a zagygátak igénybevétele fokozott. A vártnál lényegesen kedvezőbb tapasztalatokat szereztünk a zagygátak állékonyságával kapcsolatban, ugyanis a szemcsés anyag gyors ülepedése következtében a gátak zagyolás közben a kitermelt anyag ideiglenes felhasználásával dózerral erősíthetők. Ez igen lényeges, mert a változó mentettoldali terep és a viszonylag egyenletes humuszanyag következtében a zagygát magassága követi a terephajlatokat, tehát annak koronája egyes helyeken alacsony szinten van. A feltöltött zagytér a 4. képen látható. A képen jól megfigyelhető a gáterősítés előzőekben ismertetett módja. Hasonlóképpen viszonylag egyszerű módszerekkel sikerült biztosítani a szelvényenként szükséges anyagmennyiség kitermelését, vagyis a zagytér megfelelő szintre való feltöltését. A már említett utófelvételekre az anyag természetes rézsűjének ismeretében próbálgatás után berajzoltuk a szükséges feltöltés szintjét. Majd a zagygátak vonalától azonosítható távolságban bemértük a humusztalanítás utáni terep és az előállítandó feltöltés szintjének függőleges távolságát és az így megállapított metszéket a zagyterekben egy leásott karóra felraktuk. Az előzőekből következik, hogy a zagvkitermelést .az egyes szintrögzítő keresztek által meghatározott magasságig kell folytatni. A kitermelt anyagmennyiséget utófelvételek segítségével állapítottuk meg. Annak ellenére, hogy a kotró alkatrészeinek kopása a vártnál lényegesen nagyobb volt a hidromechanizációs munkafázis előbbiekben leírt megszervezése után- természetesen a jelentkező gépészeti problémák megoldása után, 1969—1970-ben kb. 250 ezer m3 szemcsés anyag kerül kitermelésre. Az úszókotróval kielevált anyag 60% kavics és 40% homok frakciókból tevődik össze. A zagyterekben kiülepített anyagból a tervezett töltésszelvény kialakítása dózerokkal történik (4. kév). A rézsűk csak durván elnagyolva készülnek el. Nehézséget a vízkivezetési helyek körzetében leülepedett anyag feltöltése jelent, ugyanis a kitermelt anyag iszap frakciója túlnyomórészt ilyen helyeken rakódik le. Mivel iszap beépítése a szűrőrétegbe egyébként sem tanácsos, ezért a kritikus pontokon a szükséges szemcsés anyagot a környező zagymezők túltöltése után kereszttolással biztosítjuk. A kavicsos anyag ülepedése mintmár említettem nagvon gyorsan lejátszódik, a feltöltött zagytér alsó rétegeinek vízleadását a zagygátak átvágásával gyorsítjuk. A kavicsos háttöltés elkészülte után a vízoldali rézsűn deponált anyagból a töltéskoronán haladó szárazkotró készíti el a tervezett töltésmagasítást. Meg kell mondani, hogy a tervezett töltéskoronát nem sikerült előállítani, ugyanis egyrészt a jelenlegi koronamagasság változó, így az egyes szelvények anyagszükséglete nem azonos, másrészt sem a kitermelés sem a visszakarolás nem teljesen egyenletes. így az amúgvis változó talajmechanikai tulajdonságú anvagból tömörítés után érősen hullámos korona alakul ki. A földhiányos szakaszokat gépkocsis távszállítással egészítettük ki. A szükséges földmennyiséget a későbbi munkálatok során feltöltendő anyaggödrökből termeltük ki. A hagyományos módszerekkel beépített föld a töltésmagasításhoz szükséges kötöttanyag 5—6%-a volt. A munkálatok befejező része a zagygátak anyagának feltolása töltésrézsűre humuszborítás gyanánt. Problémát ismételten csupán a holtág kereszteződések okoztak. Itt a zagygátelbontás -megsűlyedés veszélye miatt dózerral nem volt lehetséges, ezért a szükséges humuszmennyiséget ismételten tőzegkotróval karoltuk át a töltésrézsűkre, ahol a dózerek az egyenletes eldolgozást már meg tudták oldani. Annak ellenére, hogy a folyamatos üzemet a kotró zaggyal érintkező részeinek gyakori meghibásodása a vártnál nagyobb mértékű kopások miatt, nagyban hátráltatta, az 1969-es termelési év végéig a jobb parti töltés a 6 tkm szelvényig elkészült. Kétségtelen tény, hogy a kész szakasz csak kis töredéke a megépítendő résznek, azonban ha figyelembe vesszük, hogv egy viszonylag új technológiát kellett a teljesen új vezérgéphez és a helyi körülményekhez igazítani, akkor az elkészült szakaszt mindenképpen eredménynek és bizonyítéknak kell tekinteni. IV. összefoglalás Annak ellenére, hogy állításunkat számadatokkal bizonyítani nem tudjuk, véleményünk szerint a hidromechanizációs technológia az adott körülmények között méltán nevezhető korszerűnek. Kétségtelen, hogy 300—400 méteres szállítási távolság esetén a hagyományos géplánchoz képezett és a hidromechanizációs egységárak közel azonosak, azonban az értékelés során pozitívan kell figyelembe venni, hogy az erősítési munkákat nem terhelik kisajátítási és különböző kártalanítási költségek, és nem maradnak a munka után hatalmas, mezőgazdaságilag műveihetetlen anyaggödrök. Ugyanakkor a lekötött szállítási kapacitás és emberi munkaerő minimális, ami tekintettel a Vízügyi Szolgálat egyre növekvő szakember hiányára, nem elhanyagolható szempont. A fentieken kívül az ismertetett technológia nagy előnye, hogy a kiviteli munkák az idő- és vízjárási jelenségektől nagymértékben függetleníthetők. Kisebb árhullámok esetén, amennyiben a szerelési munkák megfelelő előretartással készülnek az üzemelés az elöntött hullámtéren keresztül is biztosítható. Ezt mintegy bizonvítja, hogy annak ellenére, hogy az 1969. évi márciusi rábai árhullám a hullámtereken kb. egyhetes elöntést okozott, a munkát nem hátráltatta, a zagvkitermelés az elborított csöveken keresztül folytatódott. A tapasztalatok szerint a bontási- és befejező munkák közül az esetleges esős időjárás csak a zagygátak elbontását és a humuszterítés elkészítését hátráltatja, mivel az elázott sáros anvag feldolgozása az adott esetben nagyon nehézkessé válik. Meg kell mondani, hogv a kiviteli munkák során váratlanul komoly problémát okozott a Master kotró, szivattyú- és csőrendszerének gyors elhasználódása olyannyira, hogy jelenleg e kérdést nevezhetjük a technológia szűk keresztmetszetének. Azonban tekintettel a hidromechanizációs technológia munkaeszközeinek gyors fejlődésére, egyrészt a hazai tapasztalatok öszszegezése, másrészt a külföldi eredményék részletes megismerése és felhasználása útján a megfelelő gazdaságos rrfegoldást meg lehet és figyelembe véve a megoldandó feladatokat meg is kell találni. 1972.