Hidrológiai tájékoztató, 1972

Hajós Béla: Hidromechanizációs töltésépítés a Rába folyó alsó szakaszán

gátszakadás csupán a kivitelezés kezdeti stádiumában, meghágás miatt fordult elő. 2. A töltésmagasításhoz szükséges anyag átkarolúsa a meglévő töltésből 0,3 m

3 edényűrtartalmú szárazkotróval történik. Az anyagot a vízoldali rézsűre deponáljuk. Az első két munkafázis elvégzése után a teljes zagytérről utófelvételt készítünk és ennek ismeretében szelvényenként állapítjuk meg a szükséges anyagmennyiséget. 3. Az előkészített zagytér a töltésmagasításhoz szükséges anyag átkarolása után a 2. képen látható. Az előzőek szerint kialakított ülepítőmedence hivatott a hidromechanizációs úton kitermelt és szállított anyag fogadására. Meg kell mondanunk, hogy megfelelő tapasztalatok hiányában a zagyolás megszervezésére a tervező kevés támpontot tudott adni. A kezdeti tapogatódzás után sikerült egy olyan egyszerű csövezési és zagyolási rendszert kidolgozni, amely az elmúlt időszak tapasztalatai alapján megfelelőnek tűnik. A csőszerelési munkák megszervezése során természetesen alapvető szempont volt a vezérgép folyamatos üzemének biztosítása. A kotró egy 80 m-es forgózsámolyos tagokra szerelt úszórésszel (1. kép) csatlakozik a parti csővezetékhez, amelyet az esetek többségében T alakban szerelnek ki. Az úszótagok üzemközbeni irányváltozásait rugalmas gumitömlők segítségével követik. Az úszókotró nyomócsövéhez és a parti álló csővezetékhez való csatlakozás szintén gumitömlőkkel történik, alacsony vízállás vagy magas part esetén a csatlakozó parti csőszakasz előre kiképzett rézsűben helyezkedik él. A tapasztalat szerint a gumitömlők a rugalmas alakváltozásokból adódó igénybevételt jól bírják. Egy csőálláson a kotró átlagosan 5—6 napig dolgozik és mintegy 200 m-es töltésszakasz anyagszükségletét biztosítja ezen idő alatt. Az adott csőállásokhoz tartozó zagytér feltelése után a kotró előreköt a következő csőszakaszna, tehát alapvetően fontos, hogy az egyes átkötések idejére az új csőállás ki legyen szerelve. Általánosan megfogalmazva, ha a kotró például az n csővezetéken üzemel, akkor az n—1 csőállás bontása és ennek anyagából az n+2 állás építése folyik. Tehát hetenként mintegy 400—500 m hosszú 5—8 mm falvastagságú, 4 m-es darabokból összeállított csőállás bontását és építését kell elvégezni. Az egyes veztékek hossza a hullámtér szélességétől függ. A csővezetékek T alakú kiépítése biztosítja az egyes csőállásokon belüli folyamatos üzemet. A koronán elhelyezett és a töltés tengelyével párhuzamosan vezetett csőágak végét 30—40 °-os idomdarabbal a zagytér felé fordítják és a zagy ezen a „pipán" keresztül jut az ülepítőtérbe (3. kép). A tapasztaltok szerint egy-egy csővégen jobbrabalra mintegy 12—12 m-es szakasz feltöltése biztosítható egyenletesen. Az egyes zagytérmezők feltöltődése után a T alakú csőállás feltöltött ágán a „pipát" 24 m-rel át kell helyezni. A szerelés időtartama alatt az üzemet a megfelelő tolózárak segítségével a T alak másik ágán kell biztosítani. Egy-egy pipaálláshoz tartozó mező kb. 8 óna alatt telik fel, tehát a szerelések végrehajtására elegendő idő áll rendelkezésre. A vázolt- kapcsolás természetesen az egyes csőállásokon belül többször ismétlődik, s mivel egy-egy ág 100—100 m hosszú, a 200 m-es zagytér feltöltése 8 szakaszban biztosítható. A csőszeredési munkák ilyen megszervezése útján sikerült elérni, hogy két 8 fős brigád a 3 műszakos vezérgép számára a folyamatos üzemet mindig biztosítani tudja. A folyamatos és gazdaságos munkavégzés a csövek nagy súlya, a csőösszeállítás és csőmozgatás gépesítését tette szükségessé. Az Sz—100 lánctalpas vontatóra (dózerra) szerelt mechanikus működésű emelődaru nem vált be a csörlő fékjének érzéketlensége miatt. A gumikerekes T—157 típusú hidralikus markolóval száraz időben jól lehetett a csőmozgatást végezni. Az esős időszakban való szerelés, üzemelés érdekében a kereskedelemben kapható gólya-típusú hidralikus működésű darut szereltünk lánctalpasvontatóra. A daruval mind a csövek szereléshez történő mozgatása, mind szállításkor az utánfutóra, sáros talaj esetén a csőszállító szánkóra való rakodás, egyik munkahelyről a másikra való átállítás megtörténhet. Az egyes zagytérmezők feltöltési sorrendjét mindenkor a vízelvezetési lehetőségek szabják meg. A hidromechanizációs munkáknál mindig problémát jelent 3. kép. Anyagkitermelés a védtöltés és a zagygát által közrefogott ülepítőtérbe 1972.