Hidrológiai tájékoztató, 1972

Hajós Béla: Hidromechanizációs töltésépítés a Rába folyó alsó szakaszán

5. összefoglaló j elentés a Péti Nitrogén Művek gázgyári szennyvizével végzett kísérletek eredményeiről. — Keszthelyi Agrártudományi Főiskola: kézirat gyanánt. Keszthely. 1968. 187. p. 6. összefoglaló jelentések a szennyvlzöntözési kutatások eredményeiről. (Kéziratok megtalálhatók az OVH és a VITUKI tanulmánytárában.) VITUKI, Budapest, 1960—69, 7. Setréstrágya-öntözésl tapasztalatok Szarvason. (Szcrk.: dr. Vermes L. — Vízügyi Műszaki—Gazdasági Tájékoztató. 23. sz. VIZDOK. BudaDest. 1970. 164. o. 8. Szcbellédy L.. Vermes L.: Az 1963. évi szennyvízöntözési kutatások és vizsgálatok eredményei. — Beszámoló a VITUKI 1963. évi munkáiáról. OVF-kiadvány, Budapest, 1966. 238—258. p. 9. Török L.: Szennvvízöntő telepek vízháztartás! kérdjél. — Kutatást jelentés. kézirat. Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum, Baja, 1969 10. Vermes L.: A debreceni szennyvíz egész évi öntözésével szerzett tapasztalatok. — Vízügyi Közlemények, 1966. 3. 355—367. D. 11. Vermes L.: öntözés télen — szennyvízzel. — Magyar Mezőgazdaság. 1968. 23(8) 12—13. p. 12. Vermes L.: A szennyvízöntözés hatása a növények termésére. — CIGR Kongresszus kiadványa. Budapest 1968. 1(12) 1—12. p. 13. Vermes t,.. Szabó K.; Mit kell tenni hazánkban i szennwízöntöz^sek gyakorlati megvalósítása érdekében. — Hidrológiai Tájékoztató, 1969. 36—44. p. 14. Vermes L.: Szennvvfzöntözésok növénytermesztési vonatkozásai. — öntözéses Gazdálkodás, Szarvas, 1969. 7(2) 39—101. P. 15. Vermes L,.: Wassergüteuntersuchungen von Industriellen Abwfissern für die Abwas=erlandbehandluns. (Inarl szennyvizek vízminőségvizsgálata a pzennyvízöntözés szempontiából.) Tagungíboricht der DAL zu Berlin. Nr. 106. Berlin. 1970. 197—204. p. Hidromechanizációs töltésépítés a Rába folyó alsó szakaszán Hajós Béla Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr I. Előzmények A heves és szélsőséges vízjárású Rába árvizeivel évszázadokon keresztül sok kárt okozott az ártéren fekvő települések lakosságának. A károk megszüntetésére az érdekéltek 1873-ban megalaoították a Rábaszabálvozó Társulatot, amelv rövid idő alatt kiérrítette sz nlsó 84 km-en — Gvőr és Sárvár között — a védelmi töltéseket. E védvonalak a Rába mentén keréken 50 km' mezőgazdaságilag művelt, sűrűn lakott területet védenek az időszakonként ismétlődő árvizek pusztításaitól. A folyószabályozás befejezése óta eltelt több mint 70 év alatt a rábamenti árvédelmi töltések mind magassági, mind szelvényméret tekintetében változatlanok maradtak. Az utóbbi évtizedek árvizes tanasztalatai bebizonvították. hogy a szabálvozás óta eltelt idő alatt a hidrológiai viszon.vok jelentősen megváltoztak és időszerűvé vált a védvonalak biztonsági helyzetének felülvizsgálata. Az 1954. évi árvíz tapasztalatainak rendszerezése után ellenőrizték a töltések magassági szen-montiából mértékadó árszintnek elfogadott 1900. évi árhullám adatainak időszerűségét és éopen a megváltozott hidrológiai körülmények miatt a számított l'/n-rxs valószínűségű árvízszintet fogadták el az új mértékadó szintnek. A mértékadó árvízszint ismeretének birtokában már 1959-ben elkészült a rábai védvonalak erősítésének keretterve, amefly p mértékadó árvízszinthez viszonyított biztonságot a Duna visszadnzzasztás határáig 1.2 m-ben. efölött 1.0 m-ben állanítia meg. Fontossági sorrendben előtérbe helyezi .az alsó. GyőrAroás közötti szakasz töltéseinek erősítését, és megjelöli védelmi szempontból a kritikus helyeket. Az ailsó szakasz erősítési munkáinak kiemelését indokolja. hogy egyrészt mélyfekvésű terület védelméről van szó. amelynek legmélyebb pontián Győr város fekszik, átlagosan mintegy 2.0 m-rel a mértékadó árvízszint alatt másrészt a Duna visszaduzzasztó hatása miatt a magas vízállások tartóssága nagvobb mint a Rába felső szakaszán. Igazolta ezt az 1965-ös rendkívüli árvizes év is. amikor az ánrilisi rábai árhullám tetőző vízállásai a 10 és 22 fkm-ek között 15—20 cm-rel meghaladták a 22 és 30 fkm-ek között pedig elérték a számított 1%-os árvízszintet. Ezt követően a júniusi dunai árhullám tetőző vízállásai pedig az alsó 10 kilométeren, 15—20 cm-rel megközelítették a számított 1%-os árvízszintet. Annak ellenére, hogy nagy anyagi áldozatok révén az árvédekezés a rábai védvonalak alsó szakaszán még 1965-ben is sikeres volt, a tapasztalatok egyértelműen bizonyították, hogy az általános erősítési munkákat halasztani nem lehet. Az erősítés! munkálatokra 1967-ben beruházási programot dolgoztak W, és még ez évben elkezdték a geodéziai és talajfeltárási munkákat. A beruházás keretében erősítésre kerül a T?ába— Gvőr—Árnás közötti szakaszán n balnarti töltés a 2—30. a jobbryarti töltés a 2.5—29.5 tkm szelvények között. Az átánítendő védvonalak mindkét oldalon Győrnél a városi töltésekhez csatlakoztak. Árpásnál pedig a közúti híd zárja le a szakaszt. Program szerint a következő munkák végrehajtását tervezték: 1. A? árvédelmi töltések magassági hiányainak megszüntetése olv módon., hogy a számított árvízszinthez viszonyított biztonság a Duna visszaduzzasztás határáig 1.2 m, efölött 1.0 m legyen. 9 Szükség szerint a töltésszelvénvek méreteinek növelése, a mentettoldali rézsűnek vízáteresztő szemcsés anvagcral való kiegészítése útján. 3 A töltéstest alatti szivárgások csökkentjére, ott ahol a-7 eddigi tapasztaltatok alanián indokolt, töltés közelében lévő anyaggödrök, mélv területek és a töltést keresztező holtágak feltöltése ugyancsak szemcsés anyaggal. A munkálatok költségeit 120 millió Ft-ra becsülték. és minteev 2.2 millió m

3 szemcsés nnyaff hidromechanizációs kitermelését és szállítását. valamint összesen több mint 4 millió m' föld megmozgatását tervezték. Egy folyóméter töltés építési költsége kb. 2 400 Ft. A beruházási program célkitűzéseinek ismeretében komoly problémaként jelentkezett a megfelelő kiviteli technológia kidolgozása. A hatalmas, mintegy 2.5 millió m'-es anyagszükséglet, a töltéseket keresztező holtágrendszerek, mélvfekvésű vizenvős területek, olvan kisajátítási, szállítási és egvéb problémákat vetettek fel. hogv a hagvománvos építési mód helyett a hidromechanizációs technológiát választották. Az időközben hasonló technológiával befejezett Marcal beruházási program keretében szerzett kedvező tapasztalatok, valamint tekintettel a Rába meder kedvező adottságaira, a folyóból történ,ő hidromechanizációs anyagkitermelés és szállítás mindenképpen célszerűnek mutatkozott. A technológia kiválasztását elősegítette. hogv a tervezés időszakában a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat Hollandiából egy nagy teliesítménvű szívó-nyomó kotrót importált, amely úszókotró teljesítmény és egyéb műszaki adatai n tervezett technológia nagyságrendjének megfeleltek. 1972.