Hidrológiai tájékoztató, 1972

Hajós Béla: Hidromechanizációs töltésépítés a Rába folyó alsó szakaszán

II. A töltéserősítés terve Az engedélyezési eljárások lefutása után nyomban megindultak a geodéziai és talajmechanikai munkálatok. A töltéserősítéshez szükséges geodéziai méréseket megrendelésre a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Válllalat végezte el. A felvételeknél a töltéskoronán vezetett sokszögvonalhoz bemérték a szelvénykarókat, anyaggödröket és holtmedreket. A mederből történő anyagkitermelés várható mértékének meghatározása érdekében 200 m-ként mederkeresztszelvényeket vettek fel. A talajfeltárási munkákat az Igazgatóság talajmechanikai laboratóriuma végezte. A feltárás célja vont egyrészt a töltés alatti fedőréteg talajrétegződésének, másrészt a védtöltés tömörségének megállapítása. A töltésből vett minták értékeiből megállapítható, hogy a jobboldali töltés átlagosan 1,5 t/m3 térfogatsúlyai, amely a megkívánt 1,6 t/m3 értéket ugyan nem éri el, de általánosságban nem mondható rossznak. A bal parti töltésnél helyenként jobb a helyzet, mert a 15+000 szelvényig csak nagyritkán fordult elő l,65t'm3 alatti érték, efölött a töltés szintén nem kellő tömörségű. A töltésállékonyság pontosabb vizsgálatához az 1965. évi árvédekezés során leggyengébbnek mutatkozó töltésszakaszokon részletes izotópos tömörségi vizsgálatot végeztek. A mérések eredményeként megálllapítható, hogy a felső 40—50 cm-es tömörebb ( = 1,2—1,3 t/m3) réteg után, átlagosan mintegy 2,0 m-rel a mértékadó árvízszint alatt, 1,5—1,8, m-ig lazább (gamma

0 = 1,0—1,2 to/m

3 rész alakult ki, majd újra egy tömörebb tartomány (gaimmao = 1,5—1,6 t/m3) helyezkedik fel. A feltárás adataiból is látható a töltés felső rétegeinél fellazulás, ami az ún. elöregedés követelménye. A mérések bebizonyították, hogy a jelenlegi töltések anyaga vízzáró tulajdonságú és így a töltés erősítése mederből kitermelt szemcsés anyagból lehetséges, melynek csak megtámasztó és szűrő szerepe van. A tervezési előmunkálatok eredményeinek összegezése után a rézsűállékonyság és az építési mód figyelembevételével a következő keresztszelvényt tervezték: koronaszélesség 4,0 m, rézsűhajlások 1:3 humuszborítás 20 cm a koronán 25 cm-es domborítású bogárhát. A töltés stabilitásának ellenőrzését a már említett izotópos tömörségi mérések eredményei alapján végezték, melyből megállapítható, hogy az elcsúszás elleni biztonság több mint háromszoros. A tervezési előmunkálatok eredményeinek figyelembevételével a helyi adottságok feltárása után az épülő töltésekkel szemben támasztott igények maradéktalan teljesítése céljából a tervezett technológia a következő volt (1. ábra). 1. ábra. A töltésépítés tervezett technológiája 1. Humusz eltávolítása mentettoldali rézsűről dózerral 30 cm vastagságban. A nyert anyagból zagygát építése a jelenlegi töltéskoronától kb. 20,0 m távolságban. 2. A töltésmagosításhoz szükséges anyag kitermelése a humusztalanított mentettoldali rézsűből és átkarolása deponálási céllal a vízoldali rézsűre szárazkotróval. 3. A töltésszelvény erősítéséhez szükséges szemcsés anyag kitermelése a Rábából, szállítása hidromechanizációs úton a zagytérbe. 4. A hidromechanizációs úton kitermelt anyagból a tervezett töltésszelvény illetve feltöltési terepszint kialakítása dózerral. 5. A vízoldali rézsűn tárolt kötött anyagból az előírt töltésmagasítás előkészítése szárazkotróval. 6. A zagygát anyagából az új töltés rézsűjének humuszolása dózerral. 7. A töltéskorona kialakítása és a rézsűk füvesítése. Az előzőekben leírt technológiai sorrendből látható, hogy a tervezők egyrészt igyekeztek az építkezést az idő- és vízjárási elemektől függetleníti, másrészt az értékes mezőgazdasági termőterületek védelme és szállítási problémák miatt a távszállításokat kiküszöbölni. III. Kivitelezés Az építési munkák 1968. szeptember 1-én indultak az Igazgatóság Termelési Üzemének kivitelezésében. A hidromechanizációs munka vezérgépe az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság számára Hollandiából szállított Master típusú szívó-nyomó kotró (1. kép). A munkálatokat a tervező javaslata alapján a jobb parti védvonal építésével kezdték, mivel vízelvezetési szempontból a jobb oldali öblözet kedvezőbb. A kiviteli munka szervezetileg a vezérgép, a Master úszókotró teljesítményére épül fel, ehhez igazodóan biztosítottuk a segédgépeket, a szükséges szerszámokat és anyagot, valamint a csőszerelési munkákhoz megkívánt munkaerőt. A kotrógép teljesítményének és önként beépítendő földmennyiség figyelembevételével a géplánc összeállításánál a kotró hetenkénti előrehaladását 200 m-ben állapítottuk meg, ennek megfelelően a technológiai tervben rögzített munkafázisokhoz a szükséges gépláncot a következőképpen állítottuk össze. Az üzemelő csőágtól 200 méterre az új vezeték kiépítése folyik, további 200 m-rel előbbre egy tőzegkotró és egy földtoló gép a kötött anyag deponálását és a gyeptelenítést, illetőleg zagygátépítést végzi. A zagyolási hely mögött 400 m-en belül két dózer és egy kiskotró a töltésszelvény kialakítását végzi. Az így felállított géplánc a kotró tervezett haladási ütemét követni tudja, minek következtében optimális esetben a megbontott töltésszakasz 800—1000 m. A feltöltött anyaggödrök rendezési munkáit a gépek a töltésszelvény kialakításával együtt végzik. Az előzőekben vázolt gépparkot 1 db DT 54-es kisdózer egészíti ki, amely a zagygát karbantartási munkák mellett egyéb szállítási feladatokat is végez. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a tervezett gépláncot a kezdetben a kotró gyakori meghibásodása miatt egyenletesen foglalkoztatni nem lehetett, és ezért a kiszolgáló gépek számát csökkentettük. A kevesebb gép azonban a normális haladási ütemet követni nem tudta, így a megbontott töltésszakasz esetenként meghaladta a tervezett mértéket. Ez azonban az árvédelmi biztonságot 1972.