Hidrológiai tájékoztató, 1972

Dr. Vermes László: Szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával kapcsolatos újabb kutatási eredmények

térni, amelyet 1969-ben végeztünk a Borsodi Sörgyár ipari szennyvizének várható minőségére vonatkozóan az elöntözhetőség szempontjából. A vizsgálatokat a Kőbányai Sörgyár egyes üzemrészeinek szennyvizeiből vett, és a létesítendő Borsodi Sörgyár tervezett szennyvízarányai szerint kevert mintákból végeztük. A két gyár tápvizeinek minősége közel azonos, így a meglévő szennyvízben bekövetkező minőségi változások a leendő gyár szennyvizére is érvényesek. AJ. eredmények azt mutatják, hogy a létesítendő Borsodi Sörgyár ipari szennyvizei öntözés útján hasznosíthatók, ha a magas nátriumtartalmú palackfejtő- és mosóüzemi szennyvizeket leválasztják, vagy a palackmosásnál olyan mosószereket alkalmaznak, amelyek következtében a nátriumtartalom jelenlegi értékei legalább 30%-kaI csökkenek. A Na % csökkentése mészszel történő kémiai javítással is megoldható, ehhez azonban a számítások szerint napi 4,5 q mészkő adagolása szükséges. A sörgyári szennyvíz a biológiai teszt-vizsgálatok tanúsága szerint toxikus anyagot nem tartalmaz, a gyártás során bekövetkező szennyeződések ellenben legnagyobbrészt mint növényi tápanyagok értékelhetők, aminek nyomán a szennyvíz nemcsak vízértéket, hanem jelentős trágyaértéket is képvisel. A szennyvízben 32.2—128.8 mg/l összes nitrogént, 14,9—79,8 mg/l P,0

5-ot, 38,8—73,8 mg/l K

20-ot, 73,8—94,0 mg'l CaO-ot és 1000—1700 mg/1 szervesanyagot találtunk. Ipari szennyvizek elöntözhetőségének kérdéseivel foglalkozik a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Tanszéke is. A Péti Nitrogén Művek szennyvizével Várpalotán végzett négyéves kisparoellás kísérleteik eredményei a szakirodalomban megtalálhatók (4,5) ezekre itt most nem térek ki. Jelenleg a Tiszai Vegyi Kombinát N-tartalmú szennyvizével folytatnak, ugyancsak kisparcellás kísérleteket. A több évre tervezett kísérletsorozat első két évének elteltével az alábbi előzetes megállapításokat tették. 1. A legtöbb emészthető fehérjét, tehát a legtöbb nitrogént is a füveskeverékekkel termeszthetünk. Az egyes fűfajok között jelentős különbségek vannak. 2. Tekintélyes mennyiségű az emészthető fehérjs termelés a répaféléknél, és jó eredményt várnak a kendertől, valamint a nyárfák öntözésétől is. 3. Takarmányrépából ha-ként 100 q, a füveskeverékből 78 q keményítőértéket, valamint 19,7 q, illetve 27,0 q emészthető fehérjét takarítottak be, ami azt bizonyítja, hogy a szennyvízöntözés nemcsak a szennyvíz tisztítása, illetőleg elhelyezése szempontjából jöhet szóba, hanem szerepet játszik a növénytermelés hozamainaik emelésében is. 4. A talajból kivont össznitrogén mennyisége a takarmány-cukorrépánál 500—600 kg/ha, a füveskeveréknél 700—800 kg/ha volt. A kisparcellás kísérleteket mikroparcellás és tenyészedény-kísérletekkel kiegészítve elméleti jelentőségű megállapításokat kívánnak tenni a vizsgálatok lezárásakor a különböző növényfajok és fajták maximális nitrogéntűrő képességére, valamint gyakorlati eredményeket kívánnak szolgáltatni a szennyvizek mezőgazdasági hasznosításához. 4. Mezőgazdasági jellegű szennyvizekkel kapcsolatos kutatások Két évvel ezelőtt a mezőgazdasági eredetű szennyvizekről még alig beszéltünk, szinte csak elméletileg latolgattuk ezeknek a szennyvizeknek mezőgazdasági hasznosítási lehetőségeit. A koncentrált, szakosított állattartó telepek rohamos terjedésével egyidejűleg egyik évről a másikra központi kérdéssé vált a mezőgazdasági eredetű szennyvizek és a trágyalevek, illetve hígtrágyák elhelyezésének és hasznosításának problémája. A kutatók azonnal, mihelyt lehetőség nyílott rá, bekapcsolódtak a probléma megoldásának elősegítésébe, és már az első ilyen telepek egyikének tervezésekor érvényesítették a mezőgazdasági szennyvízhasznosítás eddig kialakult elveit, felhasználták eddigi eredményeit. A beruházó gazdaság és a lelkes tervezőcsoport érdeme, hogy közvetlen gyakorlati tapasztalatok híjján is bíztak a javasolt megoldásban, és alkotó módon vezették be azt a Szarvasi ÁG rózsást Sertéstelepének kialakításánál. A vízzel kiöblített sertéstrágyát itt kereken 200 ha nagyságú öntözőtelepen helyezik el. egyrészt cellulóznyár ültetvény, másrészt szántóföldi növények öntözésével. A 3600 hízóférőhelyes telep úsztatott trágyáját kiülepítés nélkül, maximálisan 2-3 napos előtárolás után. hidraulikus keverés, illetve homogenizálás alkalmazásával, felszín alatti nyomóvezetéken juttatják ki az öntözőtelepre, ahol részben esőszerű, részben felületi — mélybarázdás, illetve sávcsörgedező — módszerrel osztják szét. A téli félévben a hígtrágyát további hígítás nélkül, május elejétől szeptember végéig öntötővízzel hígítva adagolják. Az öntözőtelepet úgy alakították ki, hogy az egyúttal kísérleti telep szerepét is betöltse, és több kérdés vizsgálatát lehetővé tegye. A vizsgálatok nagy részét a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem két tanszéke végzi, de maga az Állami Gazdaság is részt vesz a vizsgálatokban. Bár az itt is több évre tervezett vizsgálatok még nem zárhatók le. a kutatók 1970. januárjában, a szennyvízöntözési kutatócsoport szarvasi ülésén már beszámoltak az eddigi eredményekről. A beszámolók főbb megállapításai alapján a Szarvason kialakított trágyaeltávolítási és -hasznosítási rendszerről ma már gyakorlati szempontból megalapozott véleményt és felhasználható eredményeket lehet közzé tenni (7). A telep gazdája, az Állami Gazdaság részletesen elemezte a hígtrágyaöntözés üzemi tapasztalatait és a gazdaságosságot. Megállapították, hogy a megvalósított rendszer az első másfél évben tökéletes biztonsággal távolította el a sertéstelepről a trágyát. A trágyaeltávolítás költsége mindössze 2,80 Ft/m3 volt a korábbi szippantókocsis trágyaeltávolítás 7.00 Ft m

3-es üzemköltségével szemben. Az első évben 40 ha cellulóznyár ültetvényt és 36 ha szántóföldi növényt — lucernát, kukoricát — öntöztek meg, átlagosan 376 m» úsztatott trágya jutott 1 ha-ra. Átlagosan 1.8 kg m® össznitrogénnel számolva a megöntözött terület 677 kg'ha nitrogénterhelést kapott, de miután ez csak az összterületnek 41%-ára került, a terhelés 2,5 évre oszlik meg, és így egy évre 270 kg/ha N jut, ami hasznosítható is. Az eddigi tapasztalatok szerint az úsztatott sertéstrágya folyamatos öntözéssel történő eltávolításához és hasznosításához 1000 hízóférőhelvenként 50 ha öntözött terület és a tenyészidőben 10 l/sec hígítóvíz-mennyiség szükséges. * * * Az ismertetett kutatásokat az egyes kutatóhelyeken mindhárom szennyvízféleség tekintetében tovább folytatják, és rövidesen újabb eredményekkel gazdagítják a tudományt és a gyakorlatot egyaránt. Ügy érezzük azonban, hogy az eddigi eredményekre támaszkodva is a módszer szélesebb körű gyakorlati alkalmazása indokolt és lehetséges. IRODALOM 1. Beszámoló a Debreceni Kísérleti S/.ennyvízöntő Telepen végzett kutatások eredményeiről. (Az 1%8. március 5én. Debrecenbon tarion nn^ét előadásainak anyaga, kézirat gyanánt.) VITUKI. Budapest. 19G8. 52. P. 2. Dobolyi E„ Mucsy Gy.. Toókos I., Vermes I..: Ipari szennyvizek korszerű tisztítása.— Vízügyi Kiízlemények, 1969. 378—394. p. 3. Jenei E.. Tóth I.. Majoros I.. Tólh J.: A debreceni Kí sérleti Szennyvizöntő Telepen 1964 és l96fi között végzett higiénés vizsgálatok eredményei — Egészségtudomány. 19fi9. 13. 144—15B. p. 4. Nyéki J.. Ujj Mészáros K.: Die Ergebnisse dreijíihri«er Bewfisserunssvensuche — und ntienolhaHigon Tndustrieabwasscrn. 'Hn roméves öntözési kísérletek eredményei NH<— és fenoltartalmú ipari szennyvíz zel.) — AufEaben und Problemp de»- Abwasserlandbehandlung. VITUKI. Budapest, 19G8. 83—93. p. 1972.