Hidrológiai tájékoztató, 1972

Dr. Vermes László: Szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával kapcsolatos újabb kutatási eredmények

(4,8 ha) figyelembe véve — 460,9 kg/kh (807,1 kg/ha) élősúlygyarapodást jelent. Ez az eredmény azoinban — noha önmagában is szép — a tapasztalatok szerint még fokozható, hiszen az állatok az említett terhelés mellett soha nem tudták teljesen lelegelni a szakaszokon megtermett famennyiséget, annak csaknem egyharmadát le kellett kaszálni és szénaként értékesíteni. Az igen figyelemre méltó részeredményekkel induló legeltetési kísérletet a következő években — nagyobb állatlétszám alkalmazásával — tovább folytatjuk. A kísérlet folyamán a legelőn tartott állatállomány részletes állategészségügyi ellenőrzésben részesült. A vizsgálatokról készült jelentés megállapítja, hogy bár a szennyvízzel öntözött legelőfűminták bakteriológiai vizsgálatának eredményei néhány esetben meghaladták az összehasonlítási alapul vett értékeket, amelyek a kifogástalan takarmány mutatói. a kizárólag legelőfüvet kapott állatok egészségügyi állapota az egész legeltetési idény alatt kielégítő volt, és a részletes húsvizsgálatok érdekében kényszervágott állatok belső szervi és szövettani vizsgálata sem mutatott rendellenességet, a szennyvízzel öntözött legelőn tartott állatok nem fertőződtek. A húsvizsgálatok eredményei egyébként sem az átlagos húsminőségtől nem mutatnak eltérést, sem a két falka közt nem jeleznek különbséget. A városi szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával kapcsolatos vizsgálatok másik területe a Pesterzsébeti Kísérleti Szennyvízöntöző Telep, amelyen 1963 óta folynak kisparcellás kísérletek. Ezeknek az a célja, hogy segítségükkel pontosabban meghatározhassuk a növények szennyvíztűrő-képességét, illetőleg az alkalmazható legkedvezőbb víznormákat. A 48 db 120 m

2-es parcellán -négy jelzőnövénnyel, három kezelés alkalmazásával, négy ismétlésben folytak a kísérletek, amelyeknek eredményeit jelenleg ertekeljük. Ezen a telepen csak a tenyészidőben öntöztünk, 1964—68. között kizárólag felületi módszerekkel. Az itteni kémiai vizsgálatok is azt mutatják, hogy az öntözésre kerülő szennyvíz foszforban a legszegényebb. A vizsgálatok szerint a pesterzsébeti szennyvízben átlagosan 17,9 mg/l hasznos nitrogénre, 26,0 mg/l káliumra és 4,18 mg/l foszforra lehet számítani, tehát itt is — mint. Debrecenben — szükség van foszforkiegész'tésre. A talaj mikrobiológiai vizsgálatai 1968-ban azt jelezték, hogy a fiziológiailag legfontosabb baktériumcsoportök (glukózbontó, denitrifikáló, cellulózbontó, nitrifikáló) csíraszámának nagyságrendje a kiindulási állapothoz képest az öntözési idényben változik ugyan, a tenyészidő végére a csíraszám az eredetitől alig tért el. A szennyvízöntözés hatasara a talajéletben káros jelenségeket az elvégzett vizsgalatok szerint nem észleltek. A pesterzsébeti telepen végzett egészségügyi vizsgálatok közül ki kell emelni az OKI Higiénés Mikrobiológiai Laboratóriuma által 1968-ban elvégzett vizsgálatsorozatot, amely elsősorban a szennyvízzel öntözött parcellák talajában a baktériumok túlélési viszonyainak meghatározására vonatkozott. A két jelzőnövénnyel, háromféle öntözővíz-kezeléssel, összesen hat parcelláról származó minták kéthetenkénti vizsgálatával lefolytatott kísérlet legfontosabb megállapításai: 1. A szennyvíz — főleg a fekál indikátorok és az enterális kórokozók, de valamennyi bakteriológiai mutató vonatkozásában — sokszorosan növeli a talajminták baktériumszámát. A nem szennyvízzel öntözött talajban is növekszik a baktériumszám. de nem olyan nagy mértékben, és bélfertőzést okozó kórokozók az ilyen mintákból nem voltak kimutathatók. 2. A gyakrabban és nagyobb mennyiséggel öntözött' '.szennyvizes parcellák talajjÉnak bakteriális szennyezettsége egyenes arányban áll a rájuttatott szennyvíz mennyiségével. 3. A vöröshere parcellákon minden esetben magasabb baktériumszámot és magasabb túlélést észleltek, mint a napraforgó parcellákon. Az ok nyilvánvalóan az, hogy a sűrűn tenyésző vöröshere a ritkább állású napraforgóval szemben a baktériumoknak kedvezőbb túlélési viszonyokat (nedvesség, árnyék) biztosít, míg a napraforgó esetében a többszöri kapálás és a ritkább állomány fokozza a talaj kiszáradását és újabb rétegeket tesz ki a baktericid hatású ibolyántúli sugaraknak. 4. A fekál indikátor túlélése valamennyi kísérleti parcellán meglehetősen alacsony volt az egyéb baktériumok túléléséhez viszonyítva. A kisebb mennyiségű szennyvízzel öntözött területek talajmintáinak 100%-os Salmonella pozitivitása 2 héttel az öntözés után durván a negyedére, a nagyobb mennyiséggel öntözött parcellák esetében egy héttél az öntözés után a felére csökkent. 5. A baktériumok jelenlétét indikáló enteriális fá« vizsgálatok során csali a nagyobb szennyvízmenynyiséggel. gyakrabban öntözött vöröshere parcellánál figyeltek meg 11,1%-os túlélést. Ez az adat — tekintve, hogy a vírusok és a fágok sok tulajdonságukban hasonlóak — esetleg némi tájékoztatást adhat emberés állatpathog'én vírusok szennyvízöntözéssel kapcsolatos túlélésére vonatkozóan is. bár a vizsgálati módszerrel a pontos mennyiségi viszonyok nem ismerhetők meg. A kísérleti telepen termesztett takarmányok ellenőrző állategészségügyi vizsgálatait a Fővárosi Állategészségügyi Állomás végezte. A megvizsgált minták pathogén kórokoizókat általában nem tartalmaztak, néhány friss, zöld állapotban lévő mintát a szaprofita csíraszám, vagy a gombatartalom miatt kifogásoltak ugyan, de a kísérleti állatetetések méí ezekben az esetekben is mindig negatív eredményűek voltak. A kísérleti telepen a kisparcellás kísérleteket 1969-től nagyobb parcellás kísérletek váltották föl, amelyek keretében a műtrágya- és zöldtrágya-kiegészítések hatását vizsgáljuk szemnyvízöntözéses viszonyok között. Ezek a kísérletek már közvetlenül felhasználható adatokat nyújtanak a létesülő kecskeméti városi szennyvízöntöző telep üzemeltetéséhez. Vériül itt említem meg azokat a vizsgálatokat, amelyet a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum Vízhasznosítási Tanszékén végeznek a szennyvízöntöző telepek és szűrőmezőik vízháztartási kérdéseivel knoosolatban. A vizsgálatok célja választ adni arra a kérdés re. hogy mennvi vizet juttathatunk rendszeresen a területre a talajvízszín káros megemelkedése. vagy lecsapoló hálózat alkalmazása nélkül. A vizsgálatok első szakaszáhan meghatározták a fedőréteg vízkészletének folyamatos számítási eljárását, majd módszert dolgoztak ki a talajvízjárás előrejelzésére (9). A kutatást jelenleg az összehasonlító adatok biztosítása céljából a gyulai, szigetvári és kecskeméti, rövidesen tizembe lénő szenny vízöntöző telepek helvén Tévő talajvízészlelő kutak adatainak gyűjtésével és feldolgozásával folytatják. 3. Az ipari szennyvizekkel kapcsolatos kutatások A fekális szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának bizonyos korlátokat szabnak azok az egészségügyi előírások, amelyek az esetleges fertőzési ártalmakat hivatottak megelőzni kiküszöbölni. A fekáliamentes ipari eredetű szennyvizek mezőgazdasági hasznosítását azonban nem terhelik ezek a megkötések, ezért felhasználásuk egyszerűbb, gazdaságosabb, mint a fekáliás szennyvizeké. Az ipari szennyvizek öntözéses hasznosításával kapcsolatos kutatásaink elsősorban arra irányultak, hogy vízminőségi szempontból meghatározzuk a szóbajöhető — rostipari, konzervgyári és cukorgyári — szennyvizek elöntözhetőségét. Eredményeinket több szakcikk ismerteti részletesen (2. 6. 15). Az ipari szennyvizekkel kapcsolatos vizsgálatainknak az előadásban ismertetett eredményeire jelen cikk nem tér ki, itt csak arra a vizsgálatra szeretnénk bővebben ki1972.