Hidrológiai tájékoztató, 1972

Dr. Vermes László: Szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával kapcsolatos újabb kutatási eredmények

Szennyvizek mezőgazdasági hasznosításával kapcsolatos újabb kutatási eredmények * ! Dr. Vermes László Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet I. Bevezetés A téma jelentőségének méltatására nem sok szót szeretnék vesztegetni. Ügy érzem, hogy a szennyvízkérdés világproblémája, valamint a megoldásra irányuló törekvések ma már a széles közvéleményt is foglalkoztatják, annyira időszerű és égető kérdésekké váltak. A szennyvizek kártételei ellen minden országban egyre hatékonyabb intézkedéseket tesznek, a tiszta vizek védelme mindenhol nagy gondot okoz. így van ez hazánkban is, ahol éppen napjainkban történnek hatalmas erőfeszítések a szennyvízkérdések megoldására. A szennyvizek elhelyezésében és a felszíni vizek tisztaságának megóvásában egyik hathatós eszközünk lehet a szennyvízöntözés, amelynek során módunk van a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítására is. Kutatómunkánk, amelynek eredményeiről beszámolni szeretnék, arra irányul, hogy feltárja a mezőgazdasági szennyvízhasznosítás lehetőségeit, módszereit, segítse a gyakorlatban jelentkező problémák megoldását. A kutatás eddigi eredményeit a szennyvízféleségek három nagy csoportja szerint tárgyalom: sorban a városi (fekáliás), az ipari, valamint a mezőgazdasági jellegű szennyvizek hasznosításával kapcsolatban végzett kutatásokat ismertetem. 2. A városi (fekáliás) szennyvizekkel kapcsolatos kutatások A városi szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának kérdéseit két kísérleti telepen: Debrecenben és Pesterzsébeten vizsgáljuk. A Debreceni Kísérleti Szennyvízöntözö Telepet az OVF 1959-ben létesítette, üzemeltetését a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság végzi, az ott folyó kutatásokat a VITUKI irányítja. A telepen kezdettől fogva komplex, azaz a témában érdekelt szakterületek mindegyikére kiterjedő kutatómunka — valóságos team-munka — folyik, amelynek célja részben a külföldi eredmények adaptálásához szükséges hazai vizsgálatok elvégzése. részben a helyi szennyvízprobléma megoldásának segítése. A 25 kh (14 ha) összterületű kísérleti telepen 1967. végéig szántóföldi növényekkel és nyárfákkal beállított kísérletek folytak. KezdetbSn a kísérleti feltételeket teremtettük meg az azt megelőzően elhanyagolt területen, és az öntözések nagyrészt a tenvészidőre korlátozódtak. 1963-tól folyamatossá tettük az öntözéseket, így lehetővé vált az egész évi szennyvízelhelyezés kérdéseinek vizsgálata. Vizsgáltuk azt, hogy a folyamatos, rendszeres szennyvízelhelyezés hogyan valósítható meg, és milyen hatással van a növénytermesztésre. hogyan hasznosul a szennyvíz a vele öntözött növények termésében. Vizsgáltuk továbbá a szennyvíz hatásait a talajra, az ún. biztonsági területek, vagy szűrőmezők hatásfokát, és vizsgálatok folytak a bakteriológiai hatások tisztázására is. A szántóföldi növényekkel végzett kísérletek eredményeit a kísérleti telepen dolgozó kutatócsoport tagjai 1968. március 5-én, a Debrecenben tartott ankéton ismertették, de a kutatásokról több szakcikk is beszámol (1. 3, 6, 8, 10, 11, 12. 13, 14). (Megjegyezzük, hogy az előadásban ismertetett legfontosabb megállapításokra a cikk nem tér ki.) A nyárfákkal végzett, helyesebben megkezdett kísérletek folytatásával 1967. őszén — a kísérleti telep egy részén, összesen 10,4 XA Vízügyi Igazgatóságokon, illetve a MHT vidéki csoportjainak 1970. évi rendezvényein elhangzott elSadás rövidített anyaga. kh-on (6 ha) — kiegyenlítő búzavetés után hét komponensből álló mesterséges legelőt telepítettünk. Erre azért volt halaszthatatlan szükség, mert külföldön — elsősorban a Szovjetunióban. Lengyelországban és az NDK-ban — szerzett tapasztalatok felhívták a figyelmet arra. hogy a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása a rét- és legelőgazdálkodással a gyakorlatban könnyebben megvalósítható, mint a szántóföldi növények öntözésével. Az évelő gvepkultúrák vízigénye nagyobb, tehát több szennyvizet elbírnak, folyamatosabban és hosszabb időn át öntözhetők. mint a szántóföldi kultúrák, művelésük és használatuk egyszerűbb jobban gépesíthető, és fekáliás szennyvizek alkalmazása esetén az egészségügyi előírások is könnyebben megtarthatók, könnyebben összeegyeztethetők a mezőgazdasági igényekkel. A legelőkísérletek lefolytatásával olyan gyakorlati jelentőségű kérdésekre várunk választ, amelvek alapján üzemi méretű szennyvízöntözéses legelők tervezhetők és üzemeltethetők. Fontos szempont volt. előttünk az is, hogy a szennyvízhasznosítást eredményesen kapcsoljuk össze a marhahúsprogram megvalósításához szükséges takarmánybázis megteremtésére irányuló törekvésekkel. 1968-ban a legelőt — egyrészt a gvepállomány jobb megerősödése, másrészt a várható fűhozam nontosabb megállapítása érdekében — kaszálóként hasznosítottuk, és a lekaszált füvet szénaként értékesítettük. A legelő egyik felét felületi (sávos-csörgedeztető). másik felét esőszerű módszerrel öntöztük. A szennyvízöntözés hatására a gven igen 161 fejlődött, mind összetételében, mind mennyiségileg kedv°ző eredménvt hozott. A pillangósok aránva megnövekedett a fűfélékkel izemben: a vetett keverékben 10 súlv0/

n-kal szereplő pillangósok borítási aránva az 1968 évi cönológiai vizsgálatok szerint 22—28°'n-ra emelkedett, 1969-ben pedig közel 80 borításj %-ig nőtt. A legelőről eredetileg 150 o'kh <">60 n/hal zöld fűtermést vártunk, ezzel szemben a tényleges termes a tervezettnek kereken a kétszerese: 300 ofoh fü">0 n/hal lett. A kaszálások alkalmával vett minták beitartalmi vizsnnlntfinnk ndntni a't mutatiák. hogv a nversrost tartalom 20 2—24.1% között, az emésT+hetfi tehérie 5.9—9.0%, a Veménvftő érték 23.5—99.8 kg Irnzött változott, a kétféle módszerrel öntözött legelőn az adatokban lényeges pltérés nem volt. At.lagos takarmányozási mutatókat figyelembe véve a fenti adatok közepes, illetve ió tánanvagértéket jelentenek. A leaeltetést tO^Q-ben kezdtük men a kétféleképpen öntözött losínlőreV megfelelően két falkára osztott vövendéküsző állománnyal, amely a Debrecen—• Ondódi Hunvadi Tsz tulaidona volt. A hat-hat szakaszra osztott legelőn villanvpásztor segítségével, óránkénti sávos adagolással legeltettek. A féltetős, s^erfás Varamban tartott összesen 32 állat a legelőfiivön k''vül más takarmányt nem kapott. A legeltetés máius 7-á

n kezdődött és október 31-én fejeződött be. Az állatok 307 kg átlagsúllval kerültek ki a legelőre. Az egyedek közötti eltérések az I. sz. legelőn tartott falkában 235—380 a TT sz. legelőn tartottban 240—400 kg között változtak. A 176 napos legeltetési idény alatt — eredetileg tervezett átlagos 100 kg-os súlygyarapodással czemben — az T. sz. falkánál 120 a IT. sz. falkánál 122 kg volt az átlagos súlygyarapodás. Az e<*vedi szórás az T falkánál 80—175. a II. falkánál 90—170 kg között változott. Az eredmények szerint az ágatok a tervbe vett nani 0.50 kg helyett 0.68 kg átlagos súllyal gvaranodtak, vngvis összesen 3872 kg élősúlytöbbletet produkáltak, ami — a kísérleti legelő nettó összterületét, 8,4 kh-at 1972.