Hidrológiai tájékoztató, 1972

Dr. Kopátsy Sándor: A vízgazdálkodás optimális fejlesztését biztosító közgazdasági feltételek

nyerési lehetőségek alapján neveztük el rendszerünket. Az egyedi-kiviteli alakzat, kapcsolási folyamat programozott recirkuláció, az egyedi automatizált oxigénellátás. mechanikus felületi levegőztetés egy új eljárást, berendezést és technológiát eredményezett, melyek folytán egyedi megjelölése is szükségessé vált. A rendszer nem „eleveniszapos tisztítási" technológia, hanem a mesterségesen levegőztetett és természetes oxigénháztartású oxidációs (stabilizáló) medencék (tavak) optimális kombinációja. E rendszerben jelentkeznek a szennyvízstabilizáló medencékben történő szennyvíztisztítási lehetőségek előnyei, ezeken túlmenően pedig számos kedvező eredményt biztosít, melyeket az alábbi pontokban foglalhatunk össze röviden: a) Az ismertetett új rendszerű szennyvíztisztítási technológia építési költségigénye csak 50—70%-a a korábban alkalmazott („csepegtetőtestes". ..eleveniszapos" vagy „oxidációs árkos" stb.) technológiák költségigényének. b) Üzemeltetési költségigénye összességében kb. 30°/

n-a a korábbi technológiának, ezenbelül elektromos energia igénye éves viszonylatban kb. 50°/n-a az ..eleveniszapos" vagy „oxidációs árkos" technológiákhoz képest. c) A technológiai jellege és automatizált, orogramozott gépi berendezései alapján nagyfokú az üzembiztonság. folyamatos felügyelet, kezelői személyzet nem szükséges. d) A kedvező építési és üzemeltetési lehetőnek mellett e technológia kiegyensúlyozottan 85—95%-os BOI

b-csökkenést eredményez átlagban, mindezek mellett biztosítja a szennyvizek un. harmadlagos tisztítását is (nitrogéntartalom 50—90%-os, foszfortartalom 50—95%-os csökkenése várható). e) A „házi" szennyezettségű szennyvizek mellett sikerrel alkalmazható, biológiai úton lebontható szerves ipari szennyeződést tartalmazó szennyvizek biológiai tisztítására is (tej-, szesz-, húsipar stb.). f) Esetleges hidraulikus vagy szennyezettségi terhelés ingadozások — a névleges kiépítési mértékhez viszonyított alul vagy felülterhelések — számottevő tisztítási hatásfokromlást nem eredményeznek, a rendszer tehát rendkívül ellasztikus. (Ismeretes, pl. hogy a korábban alkalmazott „eleveniszapos" vagy „oxidációs árkos" technológiák esetében ha híg a szennyvíz, akkor megfelelő üzemeltetésről (eleveniszaoról) nem is lehet gondoskodni, mely jelenség igen általános, hiszen fejlődő településeinknél. különösen kezdeti években nem arányos (hanem lényegesen alacsonyabb) a szennyvízterhelés a kiépítési mértékhez viszonyítva). g) Esetleges bővítési igény esetén az I. ütemben kiépült műtárgyrendszer kapacitása — már a mobil mechanikus levegőztető berendezés cseréjével is — könnyen növelhető, mely átépítési napok alatt üzemszünet nélkül elvégezhető. h) Az ismertetett rendszer által elérhető tisztítási hatásfok — bakteriológiai szemoontból — minden eddig ismert mesterséges eljárásnál kedvezőbb. A tanulmányban ismertetett fejlesztési lehetőségek hazai alkalmazása és értékelése közeljövőben biztosított, illetve várható. A vízgazdálkodás optimális fejlesztését biztosító közgazdasági feltételek Dr. Kopátsy Sándor Pénzügykutatási Intézet A termelőerők fejlődésével párhuzamosan egyre nő a nemzeti lövedelem egészén belül az áruknak és szolgáltatásoknak az a faltál," melynek nincs nem is lehet a klasszikus értelemeen vett piaca. A7 öss7es munkaerőnek egvre nagvobb hánvada. a ga7dacág11ag fellett országokban nagyobbik része olvan társadalmi szempontból hasznos, sőt nélkülözhetetlen munkát végez. amelynek eredménye nem ieienik mc". de nem Is lelenhet meg a klasszikus értelemben vett áru formában. Addig amíg a klasszikus kapitalizmus árutermelésében a gazdaság tiílnvomő része, tehát a munkaerő tűlnvomó réczp vállalkozási formában műk-fldő pw•jégeVre bomlott addig a fellett termelőerőkkel rende1ke7ő országokban még akkor Is. ha azok tőkések-, egvrp nagvobb teret hódít a társadalmi életben és p^n belíil a társadalom ga7dasági tevékenységén beHil is olvan tevékenységek súlva. melvek már nem a profitmaximalizálás alanián működő vállalkozásokként, hanem vagv adminisztratív, vagy önelszámolási formában. vagvis döntően hatósági irányítás alatt működhetnek flvpnek mindenekelőtt az államapparátus, a kulturális és egészségügyi szervezetek. A klasszikus vállalkozási forma azonban nemcsak az említett területekről szorul vissza, hanem az infrastruktúra lóformán egész területéről, melynek létesítésében és fenntartásában több társadalmilag szükséges munkaidő, tehát több érték realizálódik egy fejlett termelőerőkkel rendelkező társadalomban, mint az Inarban és a mezőgazdaságban. Ilven teriiletek mindenekelőtt a közlekedés, a pósta. a hírközlés (rádió. televízió), a közüzemi szolgáltatások (víz. páz, csatorna, energia) stb. Ezzel párhuzamosan a nemzeti vagyonon belül is megnő az a vagyonhányad, melyet nem közvetlenül vállalkozási alapon üzemeltethetnek. Ide sorolható az egész infrastruktúra, melynek állóeszközvagyona a fejlett országokban már jóval meghaladja a közvetlenül termelő jellegű állóeszközök értékét. Aligha vitatható tehát az az igénv. hogy a nem klasszikus árutermelő szektorokban, tehát ott is. ahol nincs és nem is volna célszerű a klasszikus vállalkozási forma, biztosítani kell mind a munkaerővel, mind az anyagokkal, mind a lekötött eszközökkel való takarékos. racionális gazdálkodást. Mivel a termelt érték, a felhasznált munkaerő és a lekötött tőke egvre nagyobb részét használják fel olyan termelő és szolgáltató területeken, melyekben nem lehet a piaci mechanizmusra az árak szabad alakulására, a vállalkozó nvereség-maximalizáló tevékenységére bízni a termelési tényezőkkel való takarékosságot, a legtökéletesebb. a társadalmi érdekkel legjobban összehangolt piaci mechanizmus sem képes önmagában biztosítani a társadalmi szintű hatékonyságot. A fenti fejlődési tendenciák elsősorban nem a tőkés tulajdonviszonyokból, hanem a termelőerők fejlődéséből fakadtak, tehát mint tendencia szocialista viszonyok között ugvanúgv érvényesül. A termelőerők egy bizonyos szintjén túl szocialista viszonyok között is a társadalom összes munkaerejének egyre növekvő része nem árutermelő munkát végez, nem áruformában és nem piacon realizálja munkája eredményét. Az összes munkaerőnek mindig, a fejlődés minden szakaszán minden társadalmi viszony mellett jelentős része végez olyan társadalmilag szükséges, illetve indokolt tevékenységet, mely nem minősíthető árutermelő munkának, ugyanakkor a társadalmi gaz1972.