Hidrológiai tájékoztató, 1971
Hírek
5. Duzsnokpuszta melletti zagytárolók talajvíz szulfátosító hatása a szivárgás irányában 600—700 m-ig volt kimutatható 1965 őszén. 6. Néhány nr sec nagyságrendű középhozamú folyók talajvíz kommunikációja a parttól néhány 100 m-ig, a nagyobb folyók hatása 1—2 km-ig mutatható ki, a partmenti talajvízfelszín ingadozásából. 7. A hevesaranyosi tsz-majorban egy istállótól 5 m-re gépi víztermelésű ásott kút üzemelt 5 m vastag agyag fedőrétegű talajvíz tárolóból helyes kútfej kiképzéssel. Tartós szivattyúzás után sem lehetett benne bakteriológiai fertőzést kimutatni a Hevesmegyei KÖJÁL vizsgálata szerint. 8. A Miskolc szirmai talajvízkutatás óholocén eredetű vizenyős fedőjű területen rossz vízminőséget mutatott, még a közeli alsózsolcai terület infúziós lösz plató jellegű fedője alól igen jó minőségű talajvizet termel a Miskolci Vízmű. Áramlási viszonyok A legnagyobb regionális talajvíz szivárgási sebesség homokos kavics ágyazatú peremei folyóvölgyekben alakul ki. Az alábbi primitív számítások szerint az ilyen horizontális irányú szivárgás közelítő értéke: A vízvezető rétegösszlet szivárgási tényezője (k) több 100. max. 1000 m nap. A víztükör esése (i) néhány ezrelékes. így a szivárgási sebesség Darcy-képlet alapján: v = k . i = 10 2 . 103 = 101 = 0,1 m/nap (min.) 10 3 . 5 . 10-' = 5 m/nap (max.) Tehát a talajvíz fő völgyekben néhány dm-t, vagy m-t haladt naponta átlagosan, természetes körülmények között. Viszont ezen belül az évszaki utánpótlódástól függően többszörös eltérés van: a tavaszi olvadás után vagy árvízkor a „lökésszerű" utánpótlódás növeli, a nyári szárazság csökkenti a természetes szivárgási sebességet. Ilyen völgyekben létesített 5 000—10 000 m 3/nap teljesítményű talajvíz kivételek néhány km 2-es környezetében szintén megnő a szivárgási sebesség. Egy ún. „teljes kútból" (ha a vízadó réteget teljes magasságban beszűrőzték) 2000 m 3/nap vízmennyiséget szivattyúzva (=Q) 5 fm hosszú (=1) szűrőn keresztül a kúttengelytől 1 m sugarú képzelt hengerfelületen (=F) a 20%-os szivárgási felületen (=n) a beáramlási sebesség: _Q_ = Q _ 200 0 = 31f t v — F.n d . 3,14.1. n 2.3,14.5.02 m nap belépési sebesség adódik. A szivárgási sebesség a többszáz m-es kutankénti leszívási tölcsér mentén exponenciálisan növekszik a kút fele. Fentiek alapján a leszívással növelt sebességű talajvíz front völgyi kavicsban a természetes szivárgási irányba eső többszáz nr nap teljesítményű kút vagy kútcsoport felé haladva a néhány dm vagy m napi sebességről felgyorsul többszáz m napos sebességre. A függőleges irányú beszivárgási viszonyokat a fedőrétegvastagság, a fedő anyaga, a talajvíztükör pillanatnyi helyzetének a fedő alsó síkjához való viszonya, a felszínt borító víztükör nyomása, a víz hőmérséklete és az esetleg talajfagy vegetáció határozzák meg elsődlegesen. A szivárgási sebességet lényegesen érintik a fedőben kialakuló különböző irányú kapilláris szívások és a borító víznyomás, így völgyi viszonylatban a beszivárgás sebessége cm/nap, dm/nap nagyságrendű általában. Vízszennyezési szempontból igen lényeges, hogy a fedőben legtöbbször 3 fázisú szivárgás (víz—levegő— kőzet) alakul ki. 4. Karsztvíztárolók védelme Karsztvíz kivételi művek védelme során igen lényeges különbség, hogy a víz „megfogása" az ép, szálbanálló kőzetben, vagy az erősen repedékes, esetleg törmelékes felszíni rétegben történik-e, vagyis a vízkivételi műtárgy behatol-e a víztároló kőzetbe, vagy az onnan feltörő vizet csak a felszín közelben éri el. Utóbbi esetben a karsztvíz termelő művet (kutat, aknát, forrásfoglalást) talajvíz kivételi műként kell értékelni és védeni. Karsztvíztároló kőzetek védelme során igen lényeges az utánpótlási (hidrogeológiai védő-) terület hathatós védelme is. Sok esetben indokolt lehet a víznyelőkben gyors homokszűrők beépítése, a felszíni befolyásnál durva szűrőrácsok elhelyezése, esetleg a víznyelő közvetlen környezetének körülkerítése, a nyelő vagy zsomboly bejáratok hivatalos lezárása. Tapasztalatok 1. A Diósgyőr-tavi forrási vízmű galériás vízkivétele a felszínt borító, eredetileg mocsaras terület alatti kavics tetejébe mélyült, így az a mocsaras előélet és a csatornázatlan falusias környezet miatt jelentősen szennyeződik. Az utóbbi évek védőterületi szanálásai kapcsán a szennyeződés csökkent. Ezzel szemben a diósgyőri Szentgyörgy-akna vízminősége igen kedvező bakteriológiai szempontból, mivel a vizet közvetlenül a szálbanálló mészkő alulról felemelkedő kürtőjéből termelik. 2. A miskolctapolcai hidegvízmű akna kútja ugyan a szálban álló mészkő tetejére mélyült, de a leszívás fölhat a talajvíz tároló törmelékbe, amelyet a környező létesítmények szennyeznek. A Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportjának vizsgálatai szerint a tapolcai forrás rendszerhez a Bükk hegység 5—8 km-re levő falvaiból is jut szennyeződés. Áramlási viszonyok Bükk hegységi tapasztalataink szerint a karsztos kőzetben a hideg víz 0,4—1 km/'nap nagyságrendű sebességgel, turbulens mozgással áramlik. Á vízvezető járatok szélsőséges keresztszelvény változásai miatt pangó szakaszok és erőteljesen szívott szakaszok váltakoznak egy-egy áramlási hossz-szelvény mentén. A karsztba történő beszivárgás legnagyobb része a fedőréteg hiányú repedezett kibúvásokon és túlnyomóan a víznyelőkön keresztül történik. 5. Javaslatok A vita alapján a következő javaslatok alakultak ki: 1. Falutól a vízáramlás irányába legalább 1 km-re, várostól és 5 000—10 000 lakost meghaladó községtől a vízáramlás irányába legalább 2 km-ig ivóvízmű nem telepíthető. Felszínalatti víztől, ha az szennyezett lehet, ezt a távolságot 500 m-nek javasoljuk. A felszín alá ható ipari és mezőgazdasági szennyező forrásokat (üzemanyagtárolókat, trágya szarvasokat, „dombokat", vegyszeres növénykezelést stb.) a vízkivételektől olyan irányba és távolságra kell telepíteni, hogy azok meghibásodása esetén a felszínalatti vízbe jutó szennyező anyaguk ne szivároghasson a vízkivételi kutakba, művekbe. Ezért egy települési egységen belül az ipari szennyező források mindig a vízkivételi műtől a víz áramlás iránya felé (az „alvíz" felé) telepítendők. 2. A védőterületek alakja minden esetben az utánpótlódás változó, de bizonyos határok között megbecsülhető módjához alakítandó. Ezért létesítési vízjogi engedély csak tisztázott utánpótlódási területű és viszonyú felszínalatti vízkivételi műre (kútra, kútcsoportra, forrásfoglalásra stb.) adható. Az engedélyezési tervnek legyen része a védőterületi terv is, amely a vízmű méreteitől függő részletességgel dolgozandó ki. 1000 m'/nap üzemi teljesítményt elérő, vagv meghaladó vízkivételi műnek védőterületi (védőidom) tervét már teljes részletességű vízföldtani kutatás alapján kell elkészíteni, ahogy azt az MSZ 78
