Hidrológiai tájékoztató, 1971

Hírek

15083—62 R is előírja. Ezért az ilyen nagyságrendű vízműveknél, a vízföldtani adatok megismerését ki kell terjeszteni a vízkivételi mű környezetére is. (Pl.: nagyhozamú kút környezetében felszíni geofizikai mérést végezve, forrás környezetében felszíni földtani térképezést végezve stb.) 3. A talajvízszint mélység és fedőréteg vastagság figyelembe vételét a védőterület kialakítása során az alábbiak szerint javasoljuk. H Rb (belső) Rk (külső) mértékadó fedő védőterület sugara 1. 2. 3. méter 0,5 — 2 50 (+100) = 150 2 — 4 40 (+ 50) 90 4 — 5 30 (+ 50) = 80 5 — 6 20 (+ 50) = 70 6-nál nagyobb 10 (+ 10) = 20 A táblázat oszlopainak jelentése: 1. oszlop „H": A vízkivételi mű külső védőterületén a kötött fedőréteg vastagsága, vagy a nagy gyakoriságú maximális talajvízszint mélysége a külső védőterület terepszintjétől. Magyarázat: Kötött fedőréteg: a vízvezető réteget borító összefüggő olyan réteg, amely anyaga természetes nedvességű állapotában ujjaink között legalább ötször egymás után 2—3 mm 0-jű talajszállá sodorható, vagy (ha talajfizikai vizsgálat volt) a vizsgálati eredmények alapján (plasztikus index, elektromos ellenállás stb.) gyakorlatilag vízzárónak minősül. Nagy gyakorisága maximális talajvízszint: a talajvíz azon legmagasabb (legalább 1 hónapos tartósságú) szintje, amely szennyeződés védelmi szempontból még mértékadó. A vízmű területén időszakosan megjelenő felszíni víz nem feltétlenül a felszín fölé emelkedett talajvíz, hanem összegyülekezésből is származhat, és függetlenül lehet a talajvíz szinttől. Ha a fedőréteg 0,5 m-nél vékonyabb, illetve ha a talajvíz max. szintje a felszínt 0,5 m-re megközelíti, esetleg a felszínre emelkedik, akkor ezt a talajvizet már a felszíni vízkivételekre előírottak szerint kell védeni. Ha nincs kötött fedőréteg, akkor a talajvíz termelő mű körül minden esetben, a vízszintmélységtől függetlenül, 50 m-es sugarú belső és 150 m-es sugarú külső védőterületet kell kiépíteni. 2. és 3. oszlopok: A 11/1961. EüM—OVF szerinti védőterületi sugarak. 4. Ha a felszínen a szokásos 2—3 dm humifikálódott talajon (gyökérzónán) kívül vastag szerves réteg (réti agyag, tőzeg, kotú) települ, kerülni kell a talajvíz-kivételt. 5. Minden esetben figyelembe veendő a talajvíz védőterületi kiépítésónéi, talajvízmű telepítésnél (előbbiek szerint törmeléken keresztüli karsztvíz kivételeknél) a terület emberi időszaki előélete: ártér, mocsár, legelő, erdő, bányaművelés, szennytárolás stb. 6. Ha karsztvízkivételével a felszínalatti törmelékes, repedékes szintből történik, vagy az ép kőzetbe hatoló műtárggyal termelt karsztvíz szintje a vízkivétel környezetében felemelkedik a talajvíz védőterületi táblázatban megadott értékére, akkor a talajvíz védelmi előírásokat kell mérvadónak tekinteni. 7. Karsztvíz (hasadékvíz) termelésnél különös gonddal kell feltárni és megtervezni a hidrogeológiai védőterületet. A kutatási és tervezési dokumentációt a létesítési vízjogi engedély tervéhez csatolni kell. A védőterületi terv tartalmazza a hidrogeológiai (utánpótlódási) védőterület víznyelőinek helyét, a környező szennyezési lehetőségek adatait, az esetleg szükséges víznyelő védelem: beépített gyors homokszűrő, durva szűrőrács, kerítés, övárok, bejárat lezárás terveit. 8. A leszálló karsztvíz felszínre lépéseit jelentő „karsztcsurgó" típusú forrásoknál körülkerítendő belső védőterület alakja és mérete nem a forrás körüli 50 m sugarú kör, hanem a környező utánpótlódási, fedőréteg és szennyeződési viszonyokhoz igazodó sokszög. 9. A csak szálban álló mészkőből termelő karsztvíz kivételi műveknél a fedővastagság és max. vízállás szerint a bemutatott táblázat alapján határozandó meg a belső és külső védőterület sugara. Igen jelentős a hidrogeológiai védőterület lehatárolása és védelme. Vitás esetben karsztvíznél összefüggés vizsgálattal kell meghatározni a különféle védőterületi méreteket. Bányabeli vízkivételi müvekre vonatkozó védőterületi előírások kiegészítésére A 153/1955. EüM sz. utasítás a bányában lévő forrásnál és zsompnál az odavezető tárónak a forrástól, illetőleg a zsomptól számított 20 m szakaszát írja elő tájékoztató jellegűnek belső védőterületként. Külső védőterületként a bányában lévő forrásnál és zsompnál lefelé 10 m, vízszintes síkban 50 m sugarú kör, felfelé pedig a legközelebbi vízzáróréteg felső határa az előírás. Ezek is csupán tájékoztató jellegűek, esetenként a tényleges hidrogeológiai adottságokhoz kell alkalmazkodni a közegészségügyi szempontok mérlegelésével. Fenti rendelet nem intézkedik külön a karsztvizes bányákban fakadó karsztvizekről, vagy egyéb bányák porózus rétegeiben tárolt rétegvizek kitermelésénél a védőterületekről. Szitkey László szerkesztésében 1961-ben kiadott „Vízhigiénia" c. könyv belső védőövezetként a bányákban források, zsompokra 20 m sugarú kört, illetve sáv által behatárolt területet ír elő. Külső védőövezetre lefelé 10 m, vízszintes síkban 50 m sugarú kör, felfelé a legközelebbi vízzáró réteg alsó határát jelöli meg. A rendelet és a könyv a felfelé lévő legközelebbi vízzárórétegekre nem ad egyértelmű választ, pedig a könyv is a 153/1955. EüM sz. utasítást közli. A rendeletben nincs külön előírás, hogy a fötébe, vagy talpba mélyítjük-e a víztermelő kutakat. Tapasztalatok Az Edelényi Bányaüzem II. lejtősaknájában 1964. évben a II. telepről lecsapoló fúrást telepítettek a II. telep fölötti homokréteg vizének lecsapolására. Feltételezések szerint a homok „öregségi" bányavizet tartalmaz. A lecsapoló fúrást a IV. ereszke II. front légvágatában — a dőlésiránynak megfelelően — a legmélyebb pontról indították. A fúrásból beáramló víz — a kémiai vizsgálatok adatai alapján — „öregségi" jelleget mutatott (nagy összes keménység, sok szulfát, szennyezettség). A lecsapoló fúrástól kb. 40—50 m-re lévő másik lecsapoló fúrásból bányavízzel erősebben keveredett, a 60— 70 m-re lévő fúrásból bányavízzel kevésbé keveredett rétegvizet kaptak. Az „öregségi" vizet lecsapoló fúrástól 106 m-re lévő fúrásból tiszta rétegvíz áramlott be Az ebből a fúrásból származó víz kémiai jellegre megegyezik a bánya egyéb helyein feltárt rétégvizekkel Javaslatunk a bányabeli víznyerő helyek védőidom kialakítására a következő: 1. A Bányavágatban belső védőövezetre (akár főtéből, akár fekűből származik a víz) vízszintes síkban mért 20 m sugarú kör. Ez bányavágattal, fejtéssel 20 m-en belül nem közelíthető meg, bányavízgyűjtő zsomp ezenbelül nem készíthető. 2. Külső védőövezetre, vízszintes síkban, a depreszsziós tölcsér nagysága, borsodi tapasztalatok szerint általában 50—60 m. Ez függ a homokréteg vastagságától, szemcseszerkezettől, áramlási sebességtől, vízleadóképességtől stb. Ez irányadó akár fedőből, akár fekűből származik a víz. 79