Hidrológiai tájékoztató, 1971

Hírek

JAVASLAT A FELSZÍNALATTI VIZEK VÍZKIVÉTELI MÜVEIRE VONATKOZÓ VÉDÖTERÜLETI ELŐÍRÁSOK KIEGÉSZÍTÉSÉRE SZLABÓCZKY PÁL ORSZÁGOS FÖLDTANI KUTATÓ ÉS FÚRÓ VÁLLALAT, MISKOLC A Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportjának Hidrogeológiai Szakosztálya az 1969. év őszén rendezett ..Északkelet-Magyarország távlati földtani kutatása" című kerekasztal konferenciának Vízföldtani Szekciója határozatára kidolgozta a cím szerinti védőterületi előírásokat, amelyet széleskörű vita után alábbi végleges formában véleménykérés és felhasználás céljából az alábbi szervekhez küldtünk meg: Magyar Hidrológiai Társaság; Központi Földtani Hivatal Vízföldtani Szakbizottsága; OVH Vízkészletgazdálkodási Központ. Javaslatunkat a következőkben ismertetjük, hogy ezáltal a vélemény-nyilvánítók és felhasználók köre bővülhessen. A javaslat első részét: Szlabóczky Pál, a bányászati részt dr. Juhász András és Borbély Sándor dolgozták ki. Javaslat összeállítva: az 1970. március hó 5-én megtartott befejező vita alapján. Képviseltették magukat és az alábbiakkal lényegében egyetértettek: Borsodi Szénbányák; Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat; fiszak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság; Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat; Borsod megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás; Miskolci Közegészségügyi és Járványügyi Állomás; OVH Vízkészletgazdálkodási Központ; Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. A település-fejlődés különböző ágai (lakás, ipar, mezőgazdaság) egyre inkább a felszínalatti víztermelésre alkalmas területek köré terjeszkednek földrajzi okok miatt. Ezért a 11 1961. EüM—OVF sz. védőterületi előírást ki kell egészíteni olyan szempontokkal, amelyek a merev, de sokszor így sem biztonságos előírások helyett jobban figyelembe veszik a műszaki, gazdasági és földtani szempontokat. Ezáltal elkerülhetők az esetenként jelentős műszaki és gazdasági nehézségeket okozó felesleges védőterületrészek kialakításai, viszont növelhető a biztonság ott, ahol az előírás szerinti védelem is kevés. 1. Téma lehatárolás A javaslat és hozzászólások alapján összeállítandó tanulmány csak a vízvezető összleten keresztüli szenynyeződések elleni védelemmel foglalkozik, és nem tárgyalja a vízkivételi művön (kúton), a vízművön, nyomóhálózaton keresztüli szennyeződést. Ebből következően itt felesleges a kifejezetten rétegvizet termelő művek védőterületével foglalkoznunk, mivel az előírt 10 m sugarú belső védőterület — a témánk alapját képező vízadó réteg védelme szempontjából — megfelelő. Nem foglalkozunk felszíni ivóvíz kivételi művekkel, így az ehhez erősen kapcsolódó parti-szűrés és talajvízdúsítás védelmével sem. Nem tárgyaljuk a minőségi védőidom kérdését sem, mivel ezzel a VIKÖZ hivatalosan foglalkozik. Így a megmaradó feladatot három csoportra oszthatjuk, úgymint: — talajvíztermelő művek, — karsztvíztermelő művek — cs bányavíztermelő művek védőtávolságai. 2. Felszínalatti vizek szennyeződése A felszínalatti vizek tározó (vezető) rétege szennyeződhet az — utánpótlási háttérből. — a közvetlen (belső védőterületi) környezetből — és a vízkivételi művön keresztül. Előbbi témalehatárolásunk szerint csak az első két kérdéssel foglalkozunk. 3. Talajvízadó rétegek védelme A jelenlegi előírás (11/1961. EüM—OVF sz.) szerint talajvíznek tekintendő a felszínalatti első vízzáró réteg feletti víz, amely a felszínről közvetlen szennyeződést kaphat. A teljes védelmi igényű belső védőterület sugara a kút körül 50 m, a részleges védelmű külső védőterület sugara 150 m. Ezenkívül esetenkénti szempontok szerint hidrogeológiai védőterületet jelölhetünk ki. Szennyeződésvédelmi (!) szempontból a talajvíz: a felszínalatti első állandó víz, amely természetes településű kőzet hézagaiban tározódik, 15—20 m mélységig, 6 m-nél vékonyabb iszapos-agyagos fedőréteggel. Ebből következik, hogy (1) agyagos kőzet is tárolhat talajvizet (pl. a miskolci Avas) (2) az állandó víztükör feletti időszakos vizek és meddőben, földalatti mesterséges üregekben utólagosan kialakult vízszivárgások nem talajvizek, (3) a mélységi lehatárolás általánosságban nem lehet éles, tehát azt esetenként kell elbírálni a többi szempont figyelembe vételével. Pl. egy talajvíztartó keskeny völgyi kavicsrétegvízzáró feküje alatt már 7—8 m mélység körül is települhet rétegvíz, viszont nagy vastagságú folyóvölgy torkolati süllyedésekben a felszínalatti első víztároló megszakítás nélkül 20—30 m-ig is leérhet, végig talajvizet tárolva szennyeződés védelmi szempontból. Előbbire példa az encsi vízmű 1965. évi próbafúrása, utóbbira egyes Hernádnémeti melletti fúrások rétegsora. (4) A felszín alatt nem mindenütt található talajvíz, előfordulhat, hogy az első víztömeg már rétegvíz szenvnyeződés védelmi (!) szempontból. Tapasztalatok 1. Az encsi 1965. évi próbaszivattyúzáskor Méra községtől D-re 800 m-re 2—6m mélységközű kavicsból néhány 100 l/p teljesítményű egyhetes ellenőrző szivatytyúzás során növekvő ammóniatartalmat, sőt proteid ammóniát mutatott ki a Borsodi KÖJÁL 1965 tavaszán. A terület az árvédelem kiépítése előtt ártér, dűlő neve után („Felső erdő") ítélve ártéri erdő volt, a fúrás előtt pedig már évek óta szántó. 2. Az encsi szennyvíztisztító telep építésénél kéthetes kb. 4000—5000 1/p-es kutas vízszínsüllyesztés leszívó hatása a községben még 1—1,5 km-rel feljebb is észlelhető volt több dm-es rendellenes kútvízszínsüllyedések formájában. 3. A különféle eredetű vízminőségi adatok szerint Miskolctól D-re a Sajó völgyben kb. 1 km-ig követhető ami a terület szennyezettségére utal. 4. Borsodsziráki I. vízmű leszívó hatása 1964-ben Nyfelé 1 km-ig jelentkezett. 77