Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Lukács Dezső: Emlékezés id. Entz Gézára halála ötvenéves évfordulója alkalmából

(Biol. Centralb. 1. No 17. p. 524—527) Kari Brandt lényegében ugyanarról értekezett, mint amit ő előadott. Brandt a zöld sejteket a Zoochlorella, a tengeri állatokban megfigyelt sárgákat a Zooxanthella genus-ba sorolta. Ezután Entz, hogy fontos felfedezése elsőbbségét megvédje „Über die Natúr der Chlorophyllkörperchen niederer Tiere" címen publikálta az előadás kivonatának fordítását (1882., p. 646—650). Még kifejtette, hogy az egysejtű algák és zoospóráik, valamint zöld ostorosok vándorolhatnak be az ázalékállatkákba, és ott kis sejtekké, álklorofiltestecskékké (Pseudochlorophyllkörperchen) alakulnak. Brandt Zoochlorellaja nem rendszertani egység tehát, hanem különböző szervezetek egy bizonyos állapota. Még ugyanebben az évben, 1882-ben mély tudományos fejtegetéssel tárgyalta ezt a kérdést egy másik tanulmányában ugyanabban a folyóiratban (p. 451—464), és monográfiájában is részletesen foglalkozott vele (1888. p. 109—117. és 337—346.). Ezekután a felfedezés elsőbbségét az egész világon elismerték. Az alsóbbrendű állatok sejtjeiben egysejtű ostorosok, illetve egysejtű moszatok élhetnek és ez a kapcsolat mindkét fél számára hasznos. Ez volt Entz felfedezésében új és általános biológiai jelentőségű. Szinbionta viszonyt eddig csak állat és állat, vagy növény és növény között ismertek. Munkásságának méltatói: Horváth Géza (p. 18), Méhely Lajos (p. 3.), Soós Lajos (p. 148.), Dudich Endre (p. 118.) egyaránt kiemelik, hogy munkássága csúcspontját ez a felfedezés jelenti. Szeretnénk még id. Entz Géza széles körű munkásságának néhány részét röviden Összefoglalni. Ö volt az első magyar protisztológus. Érdekes és értékes nagy dolgozataival a világ első véglénykutatói közé emelkedett. A véglény műszót is ő alkotta meg. Egész életén át kutatta a protoplazma finomabb alkatát, tulajdonképpen csaknem minden protisztológiai munkája sejttani tanulmány is volt. Petéket, spermiumokat, különféle szöveteket dolgozott fel százakra menő mikroszkópi készítményekben a protoplazma alkatának tisztázására. Sohasem elégedett meg eredményeivel, mindig újabb és újabb bizonyítékokat keresett, újabb kutatásokat végzett. Végül is a szintézisre nem jutott ideje :„... amíg erőm volt a protoplazma szerkezetét megírnom, nem voltam vele tisztában; most azt hiszem tudom milyen az, s most nincs már erőm hozzá". Dudich szerint élete utolsó évében fájdalommal mondta e szavakat (p. 117.). Entz széles körű tudományos munkásságának két nagyon lényeges problémaköre van még. A származástan kérdéseivel behatóan foglalkozott. Ö ismertette először nálunk tudományosan a darwinizmust. Később inkább Lamarck tanai felé hajlott (Méhely, p. 5.)., Horváth, p. 15., Soós, p. 149.). Hazánk állatvilága megismerését egyik legfontosabb feladatnak tekintette. Protisztológiai, araneológiai, herpetológiai és mammalógiai vizsgálatainak eredményei rendkívül értékesek voltak ilyen szempontból. A Balaton tudományos kutatásában, illetve a kutatások irányításában is tevékeny volt. Kutatásai eredményeit nemcsak hallgatói ismerték meg, világos, a lényeget tartalmazó előadásából, hanem vonzó költői magaslatokra emelkedő közlési módjával az ismeretterjesztésnek is óriási szolgálatot tett. Hallgatói, hallgatósága és olvasói esztétikai élvezetben is részesültek. Egyéniségének nagyságára jellemzők Méhely és Dudich szavai. „Entz Géza a nehezen pótolható egyéniségek közé tartozott, akihez hasonlókban még a miénknél nagyobb nemzetek sem bővelkednek." (Méhely, p. 2.). „... Eszméi, tanításai tovább élnek mindazokban, akik valaha hallgatói vagy tanítványai voltak, vagy a Tudományos Akadémiában, esetleg itt a Szakosztályban hallották remekbeszabott előadását.' (Dudich, p. 114.). 1919. december 4-én eredményekben és elismerésekben gazdag élete lezárult... Szavai jutnak eszünkbe „Az egyén életműködései nagyon különböző, de minden esetben csak korlátolt időn belül lehetségesek, amelynek elteltével romba dől az imént még nagyszerű szervezet, alkotóanyagai szétbomlanak, porrá, párává, hamuvá válnak, és a természet örök rendje szerint visszatérnek i smét abba a nagy anyagforgalomba, amelyből egy pillanatra kiragadta és magával sodorta őket az élet örvénye." (1906. p. 30.). Ez az „entzi" pillanat 77 évet és ebben olyan értékes és örökbecsű tudományos, ismeretterjesztő és tanári, egyszóval kulturális munkásságot jelentett, amelyre emlékezni kötelességünk. Dr. Lukács Dezső IRODALOM Dudich E.: Id. Entz Géza emlékezete születésének százéves évfordulója alkalmából. Allatt. Közi. XXXIX. 3—4., 1942, p. 113—124. Entz G.: Az alsóbbrendű állatokban előforduló levélzöldtestecskék természetéről. Értesítő a Kolozsvári Orvos-természettudományi Társulat második szaküléséről I. 1876. Cit. Entz G. 8., 1888. Entz G.: Über die Natúr der Chlorophyllkörperchen niederer Tiere. Biolog. Centralb. 2. No. 21., 1882. p. 646—650. Entz G.: Über der Consortialverhaltnis von Algen und Tieren. Biolog. Centralbl. 2. 1882. p. 451—456. Entz G.: Tanulmányok a Véglények köréből I. rész. Studien über Protisten I. Theil Bp. 1888. pp. XVI. 466. Entz G.: A Vorticellinák rugalmas és összehúzható elemeiről. Értekezések a természettudományok köréből 21. 1892. pp. 44. Entz G.: Protozoa in Fauna Regni Hungáriáé, VI. 1896. p. 57—84. Entz G.: A sós vizek faunája. Pótfűz, a Term. tud. Közl.-höz 32. 1900. p. 99—119. Entz G.: Néhány patagóniai véglényről. Math. és Term. tud. értesítő 20. 1902. p. 442—469. Entz G.: Az állatok színe és a mimikry. Term. tud. Közi. XXXVI. 1904. p. 201—219, 257—276, 417—441, 456—486: XXXVII. 1905. p. 97—137, 201—221. Entz G.: Szunnyadó és lappangó élet (in: Az élők világa) Bp. 1906. pp. 735. (p. 30.). Entz G.: Néhány szó a darwinizmus mai állásáról. Term. tud. Közi. XLVI. 1914. p. 185—196. Gombocz E.: A kir. Magy Természettudományi Társulat története 1841—1941. Bp. 1941. p. 256—267. Horváth G.: Id. Entz Géza igazgatósági és rendes tag emlékezete. Magy. Tud. Akad. Emlékbeszédek XX. 15., 1930. pp. 30. Méhely L.: Id. Entz Géza emlékezete. Term. tud. Közi. LII. 1920. p. 1—5. Soós L.: Entz Géza (1842—1919). Kir. Magy. Természettudományi Társulat Évkönyve 1924-re, 1924. p. 146—149. 14