Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Ember Károly: Beszámoló az aldunai tanulmányutakról

gálata, regionális tervezés stb. — foglalkoztunk, sürgettük egy egységes szervezet — Balatoni Tanács — létesítését, balatoni kutatóhajtó megépítését és Országos Vízgazdálkodási Terv elkészítését. A negyedik balatoni kongresszust 1953. szeptember 26—27-én Hévízen rendeztük, mely főleg az ivóvíz ellátás, csatornázás, szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás, Balaton vízpótlásának kérdése és ismét a balatoni kutatóhajó építése és a Balatonnal foglalkozó központi szerv létrehozásával foglalkozott. Sorolhatnám tovább a balatoni kongresszusaink, ankétjaink tárgyát, de elég lesz talán annyit megjegyeznem, hogy ezeknek az ankétoknak határozati javaslatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy 1952-ben megalakult a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és 1953-ban az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Most már volt gazdája a vízgazdálkodási kérdések tudományos vizsgálatának és az országos vízgazdálkodási tervek el, készítésének. A Balatonnal foglalkozó központi szerv, Balatoni Tanács, Balatoni Intéző Bizottság felállításának szükségességét minden egyes ankéton hangoztattuk, s ennek eredménye volt 1957-ben a Balatoni Intéző Bizottság megalakulása. Társaságunk az érdekelt szakegyesületekkel együtt továbbra is állandóan foglalkozott a Balatonnal összefüggő komplex fejlesztési kérdésekkel, s talán ennek az eredménye, hogy mai ankétunkon a Balaton vízgazdálkodási kérdéseivel foglalkozhatunk. Szabad legyen kiemelnem, hogy a Balatonnal kapcsolatos komplex fejlesztési kérdéseknél döntő fontosságú a Balaton és egész térsége vízgazdálkodásának helyes megszervezése, megtervezése és kivitelezése. Abban a reményben nyitom meg mai ankétunkat, hogy ezekre a kérdésekre a legilletékesebbektől kapunk választ. Dr. Vitális Sándor Beszámoló az aldur A Magyar Hidrológiai Társaság az 1968. és az 1969. évben három alkalommal szervezett 7, illetve 6 napos al-dunai hajóutat tagjai részére. Az 1969. évben ezenkívül az OVH is indított külön hajót, így a négy úton az alábbi részletezés szerint összesen 562 utas vett részt. 1968. április 28 — május 4. 121 fő 1969. június 16 — június 21. 139 fő 1969. július 7 — július 12. 168 fő (OVH) 1969. augusztus 11 — augusztus 16. 134 fő. A több út szervezését indokolta, s a jelentős számú résztvevőt magyarázza az a körülmény, hogy környezetünk legnagyobb vízügyi, műszaki létesítménye: a Vaskapu (Djerdap) Erőmű építése fontos szakaszba jutott. Társaságunk a munkálatokat kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérte. A Hidrológiai Tájékoztató 1968. júniusi számában Kontúr György tollából jelent meg — szakirodalmi adatok alapján — ismertetés. Az al-dunai,' 1965-ben megindult építkezés előrehaladtával 1970-ben már a duzzasztás is megkezdődik, így az 1969. év nyarán nyílt utoljára lehetőség az al-dunai régebbi szabályozási munkák megtekintésére. Az al-dunai közlekedés biztosítását a Rómaiak kezd1. kép. A Traianus emléktábla áthelyezési munkái i tanulmányutak rol ték meg: a jobbparton sziklába vájt, vagy a vízfelőli konzolokra helyezett utat Császári légiók épitették ki. Ezt maradványaiban utunk során még láthattuk. Az 1005-ös fkm-nél a Tiberius emléktábla, lejjebb, a 964,7 fkm-nél, a II. századból való Traianus emléktábla található. Az utóbbin: „leküzdve a hegyek és a Duna szikláit, felépíté ezt az utat" szöveg olvasható latinul (1. kép). 1600 év után Széchenyi István és Vásárhelyi Pál kezdte meg az újkori szabályozási munkákat 1833—36 között. Elkészült a térképezési munka, kiépült a Duna balpartján a 118 km hosszú Széchenyi út. A balparton elhelyezett emléktábla őrizte emléküket. A politikai és pénzügyi nehézségek miatt megszakadt munkát 1890— 99-ben fejezte be nemzetközi szerződés alapján Magyarország. Csatornákat robbantottak, párhuzamművet építettek több km hosszúságban (Sztenka, Kozla, Izlás, Tachtalia, Jucz, Vaskapú csatorna) a sziklapadoknál. A Grébeni fokot, a Dunáig lenyúló hegyormot lerepesztették. A XIX. század végi munka jelentőségét és színvonalát mutatja, hogy hét évtizeden keresztül mindezideig eredeti formájában szolgálja a hajózást. A Vaskapu Erőmű elkészülte után — minthogy a 34 m-es duzzasztás az egész al-dunai szakaszra kihat, víz alá kerülnek az utak és szabályozó művek. A nagyobb vízállású időszakban (mikor a sziklák kisebb mértékben látszanak ki) is döbbenetes volt az örvénylő és hömpölygő víztömeg. így is érzékelhettük az elődeink által elvégzett műszaki munka nagy nehézségeit. A felfelé haladó hajónkat a Grébeni foknál, mely a régi rómaiaknál a Danubius és Ister folyam határkövét jelentette a Vaskapu elnevezésű régi vontatóhajó segítette át a csatornán. A hajóközlekedés biztonságát szolgálják a Moldva és Turnu Severin közötti 15 jelzőállomás, valamint minden hajóra felszálló, azokat irányító révkalauzok. Az épülő Vaskapu Erőmű duzzasztásával bár elborítja a műszaki emlékeket, ugyanakkor megszünteti a jelenlegi még meglevő hajózási nehézségeket. A lázas munka nyomát a Duna felső szakaszán a jobbparton már folyamatosan láthattuk. Itt épül ki a duzzasztási szintet figyelembe véve a korszerű autóút a régi római út vonalán. Elkészülte után méltán lesz nagy idegenforgalmi vonzóerő. Az említett sziklába vájt Traianus emlék bár nem mérhető össze az egyiptomi Asszuáni gát miatt áthelyezett Abu Szimbel-i sziklatemplommal, de láthattuk nagy gonddal történő átemelését. Folyik a több mint 20 000 lakos áttelepítését biztosító építkezés. Szemlélhettük a balparton Orsova régi házainak bontását, és a völgyben bentebb az új Orsova modern háztömbjeinek körvonalát. 1969-ben az építkezések miatt hajónk már csak a jobbparti, jugoszláviai Tekiján kötött ki. Innen men180