Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Bugyi Balázs: A Nemzetközi Orvosi Hidrológiai Társaság félévszázados történetének magyar vonatkozásai

A Nemzetközi Orvosi Hidrológiai Társaság félévszázados történetének magyar vonatkozásai Dr. BUGYI BALÁZS Fővárosi T?náes Ganz-MÁVAG Üzemi Rendelőintézet Budapesten 1929-ben tartotta kongresszusát a Nemzetközi Orvosi Hidrológiai Társaság (International Society of Medicial Hidrology, rövidítve: I. S. M. H. —a továbbiakban: Társaság), amely a vízgyógyászat tekintetében döntő fontosságú előrehaladást jelentett. Ezért illő az orvosi hidrológia negyven évvel ezelőtt hazánkban megrendezett nagyfontosságú nemzetközi kongresszusát értékelni, vázlatosan ismertetve a Társaság megalakulását, célkitűzéseit, előző kongresszusait, figyelemmel az ott felvetett kérdésekre, majd a budapesti kongresszuson hozott határozatok és dörítések további sorsát összefoglalni, egyben utalva ezeknek a Társaság további tevékenységében játszott szerepére. 1. 1921. április hó 15-én Londonban Róbert Fortescue Fox javaslatára Ferreyrolles (Franciaország), Dastur (India), Herbert (Űj-Zéland). Judd Lewis, Sontag, Parkes Weber (Anglia) elhatározták az orvosi hidrológia kérdéseivel foglalkozó nemzetközi társaság — I. S. M. H. — alakítását. A Társaság 1921. december 9-én 13 ország képviseletében 71 taggal alakult meg és R. Fortescue Foxot választotta meg első elnökéül. R. Fortescue Fox (1858—1940) Londonban gyakorlatot folytató kvéker orvos hetedik gyermeke volt. Londonban elvégezte az orvosi egyetemet, ennek ideje alatt tüdőbajának kezelésére a kis skóciai fürdőhelyet, Strathpeffert kereste fel 1866-ban. 1905-ig ott folytat orvosi gyakorlatot, és megismeri a vízgyógyászat eredményességét nagyszámú betegség gyógykezelése terén. 1905-től Londonban folytatja elsősorban a vízgyógyászatra irányuló orvosi gyakorlatát. 1913-ban jelenik meg „Az orvosi hidrológia elmélete és gyakorlata" című műve. Az első világháború során a sebesültek és rokkantak rehabilitációjával, a fizikai gyógymódoknak, elsősorban pedig a vízgyógyászatnak ennek keretében való alkalmazásával foglalkozik. Munkája során mindjobban érzi, hogy az egyes országok orvosi hidrológusainak tevékenysége annyira különbözik egymástól, hogy a megnevezések, eljárások stb. egységessé tétele, és ennek alapján valamennyi szakembernek közös szervezetben való összefogása elengedhetetlenül szükséges. Így kezdeményezi a Társaság megalapítását, amelynek első elnöke lesz. majd az 1925-ben megalakított tanácsnak lesz elnöke, amely tisztségét 1931-ig töltötte be. A Társaság 1925. április hó 20—21-én Párizsban kilenc ország képviselőinek részvételével Monod párizsi professzor elnöklete alatt tartotta első kongresszusát. A sokféle téma mutatja, mennyire kialakulatlan volt az orvosi hidrológia tárgyában, módszereiben és célkitűzéseiben egyaránt. Így az insulin felfedezése előtt az ásványvizeknek a diabetes gyógyításában játszott szerepét tárgyalták, valamint a balesetek után jelentkezett izületi elváltozások vízgyógyászati kezelését vitatták meg. E kongresszuson Van Breem (Németország) és Gunzburg (Belgium) a Társaság keretén belül a rheumás megbetegedések vízgyógyászatával foglalkozó rheumatológiai szakbizottság megalakítását tartotta szükségesnek. 1926. április 15—24 között a csehszlovák fürdőhelyeken rendezik Monod elnöklete alatt a Társaság kongresszusát. A kongresszuson magyar részről Dalmady Zoltán — aki régen Űjtátrafüreden volt fürdőorvos — és Benczúr dr. vettek részt. E kongresszuson javasolták a magyar küldöttek, hogy a következő kongresszusok egyikét Budapesten tartsák meg. 1927-ben Olaszországban U. Gabbi elnöklete alatt tartják meg a Társaság kongresszusát. A csehszlovák fürdőkön tartott üléseken felmerült már az a kérdés, hogy a vízgyógyászat nagy szerepet töltve be az emésztőszervi betegségeknek és a húgyszervi betegségeknek a gyógyításában is, nem lenne helyes a rheumatológia körébe tartozandónak tekinteni a hidrológiát, illetőleg a hidrotherápiát, amint erre ismételten megnyilatkoztak a törekvések, így különösen Pöstyénben Schmidt magántanár részéről. Az olaszországi fürdők (Montecattini, Salsomaggiore, Parma) főleg az emésztőszervek és a húgy-ivarszervek betegségei gyógykezelése terén alkalmazzák a hidrotherápiát, amelynek köréből a rheumás betegek gyógykezelését szinte kirekesztik. Az orvosi hidrológia hova tartozandósága így a Társaság eldöntendő kérdésévé vált. Eredményessége pedig mindinkább megkövetelte, hogy nagyobb tömegeket vonjanak be a hidrotherápiás ellátásba. Az 1928-ban Londonban megrendezett nemzetközi kongresszuson a társadalombiztosítás körében végzendő hidrotherápiás ellátás vált vezető kérdéssé, amelynek során a gyógyfürdők intézményei, szanatóriumai és általában a szervezettsége és a társadalombiztosítással, de egyben egyéb irányú orvosi ellátottsággal való kapcsolatai kerültek megbeszélésre. A helyzetet nehezítette az a körülmény, hogy az orvosi hidrológusoknak maguknak sem voltak meg a megfelelő elképzeléseik e téren, és így nagyon is bizonytalan alapon mozgott e kongresszus. 2. 1929. október hó 13—18-án Budapesten tartotta a Nemzetközi Orvosi Hidrológiai Társaság kongresszusát. A kongresszus elnökévé Korányi Sándor professzort 1. kép. Korányi Sándor professzor (1866—1944) a nemzetközi orvosi hidrológiai társaság időrendben ötödik elnöke, az ásványvizek fizikai kémiai hatásmódjának kutatója, akinek elnöklete alatt rendezték 1929-ben a budapesti kongresszust választotta a tanács. Szemben más Társaságok gyakorlatával, az I. S. M. H. tanácsa nem szükségszerűen választott a kongresszus helyének orvosvezetői közül elnököt, így pl. az 1926. évi csehszlovákiai kongresszuson 17