Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Bendefy László: Nopcsa Ferenc a tudós és az ember

Ezt a kavicsot általában a levante' emeletbe sorolják. Az ún. magasan leKvö kavics tőként két mélyedést töltött fel, amelyek kis eséssel észak felé lejtenek. Ez a kavics mintegy 400 m magasan települ. A kavicstelepek 30—33 m vastagok. Az aranyági völgyben is van egy, az előbbitől teljesen független kavicstelep, melynek kavicsai — az előző telephez hasonlóan — szintén homokos agyagba ágyazódnak. Ez a kavics a hegység déli oldalán csaknem mindegyik völgyben előfordul. A kavics képződésében Lóczy a vízi erőkön kívül kisebb mértékben a jég hatására is gondolt. Ismertette a radnai vízszintes kavicsteraszt," amely a mai folyó fölött mintegy 50 m magasan terül el, a babérces agyag alatt. A nagy kőzettömbök főleg a közellevő gránitból és dioritból valók; az aprószemcséjű kavics távolabbról került oda. Részletesen tanulmányozta az aradi Kegyalja előtt elterülő lapályt is, amelyen a Maros mai hordalékán kívül még egy nagy törmelékkúpot is felismert. Ez a törmelékkúp a ménesi „Szárazér" mellett a Tisza felé lejt, a világosi „Szárazér" szintén, de a Fehér Köröshöz tartozik. Ezeken a területeken majdnem mindenütt a mintegy 1 m vastag humuszos barna termőtalaj alatt fekvő kavics tökéletesen hasonló a Maros mai kavicsához. Ezekből a megfigyelésekből Lóczy azt következtette, hogy a Maros a holocén elején északnyugati irányban tört előre az ópálosi szorosból. Ennek a törmelékkúpnak a lapálván Lóczy magasabb fekvésű óholocént is észlelt. Ennek altalajában kavics-, homokés agyagrétegek váltakoznak egymással. Lehetséges, hogy ezekben a rétegekben mér régibb (pleisztocén, esetleg pliocén) kavicsok s előfordulnak. Dr. Vendl Aladár Nopcsa Ferenc a tudós és az ember Még a múlt század végén, 1895-ben történt, hogy Nopcsa Ilona a család szentpéterfalvai birtokán (Hunyad m.) kréta időszaki ősgyíkmaradványokat talált. Ezekkel a csontokkal öccse, Ferenc, felkereste Eduárd Suesst, a bécsi egyetem professzorát (1), hogy átadja neki a kövületeket meghatározásra (5). Suess az ősmaradvány jkat bemutató fiatalembert arra buzdította, hogy azokat saját maga határozza meg. Mikor arra hivatkozott, hogy neki a paleontológiában egyáltalában semmi képzettsége sincs, Suess biztatására a Theresianum növendékeként azonnal beiratkozott a bécsi egyetemre, ahol a paleontológiában olyan széles ismeretkörre tett szert, hogy 1899-ben az erdélyi Dinosaurusokról írott legelső, 36 oldalas tanulmányát a bécsi tudományos akadémia adta ki (2). Így lett Nopcsa Ferencbő] paleontológus és geológus. Ez a minden vonatkozásban kivételes és sokoldalú tehetséggel megáldott tudós, de ugyanakkor indulataiban szélsőséges, a jómód biztosította lehetőségekkel élni tudó, de ugyanakkor az emberi életmód legalacsonyabb fokán is kötelességszerűen helytálló, óriási munkabírású férfiú 1877. május 3-án született Déván. Családja Hunyad megye egyik legősibb nemzetsége. A család számos tagja kimagasló szerepet töltött be közéletünkbén (7). A család anyagi helyzete lehetővé tette, hogy az ifjú Nopcsa Ferenc geológusi és paleontológiái képzettsége birtokában néhány évig Erdély őshüllőit tanulmányozza. Ezekről 1904-ig nyolc kitűnő értekezése jelent meg (6, 1—8 a. id. m.), 1902-ben azonban útnak indult. Jószerével fél Európát bejárta. Elsőként az olaszországi őshüllő-gyűjteményeket tanulmányozta. Milánóból egy kis kitérővel München, Stuttgart és Tübingen híres gyűjteményeit látogatta meg. Münchenben történt, hogy az őslénytani intézet egyik büszkeségét, a Compsognathus nevű ősgyík maradványát tanulmányozva, annak hasüregében kis csontocskákat látott. Ezeket a müncheni kollégák az ősgyík embriója maradványának tartották. Nopcsa — elmélyült munkával — bebizonyította, hogy nem azok, hanem a ragadozó természetű ősgyík által felfalt kisebb állatok megemésztetlen csontmaradványai. Nagyszerű meglátása, és erről szóló tanulmánya egyszerre nagy nevet j biztosított neki az ősélettudományban. Amikor 1903 elején rövid időre visszatért Bécsbe, sor került doktori szigorlatára. Tárgya — természetesen — az őshüllők voltak. Kitüntetéssel doktorált. Ennek örömére hasonló nevű nagybátyjától 2000 koronát kapott aranyban. Azonnal nekivágott Kréta szigetének, majd Konstantinápolyba és Kis-Ázsiába rándult át. Párizsban a nagyobb múzeumokat látogatta meg, majd Brüsszelben a világ egyik legnagyobb szabású ősgyík-gyűjteményét kereste fel. Ennek az időbeni igazgatója L. Dollo volt, a „csodálatos szervezetű tüdőshalak" és az Iguanodonok életének és szervezetének világhírű tudósa (8). Dollo azt tanácsolta Nopcsának, keresse fel mielőbb a British Múzeumot, és az ottani hihetetlenül gazdag őslénytani gyűjteményben búvárkodjék. Ezért Nopcsa még 1903 őszén áttette székhelyét Londonba. Amikor elsőízben lépte át a British Museum küszöbét, odalépett egy Diplodocus csontvázhoz, és egy helytelenül felerősített csontot leemelve a megfelelő helyre erősítette azt. Nagy riadalom támadt, s besiettek a terembe a múzeum tudományos munkatársai. Nopcsa mosolyogva mutatkozott be. Nevét ismerték, tanulmányait értékelték. Nopcsa elmagyarázta nekik a javítás okát, amit a jelenlevők egyértelműen helyeseltek és megköszöntek. Munkahelyet biztosítottak számára a múzeumban. Szabadon használhatta a könyvtárat (5., 31. old.). Az itt töltött hónapok tudományos eredményét, valamennyi a Dinosaurusok fejlődéstörténetével és fiziológiájával kapcsolatos, mintegy tíz tanulmányában közölte (2). 10