Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Tóth József: A Debreceni vízminőségvédelmi kiállítás

Hajóútunkon láttuk Szendrő vára romjait. Jártunk Belgrádban a régi és a mintaszerűen modern városrészekben a Kalemegdan várban, az alatta rekonstruált török fürdőnél, Újvidéken és vele szemben a Péterváradi Erődben. Ilok—Üjlak vára után szintén a jobbparti fennsíkon hosszabb út után Dunaújváros rendezett magaspartja, majd a Budai vár tűnt szemünk elé. A hajóutakat a Felszabadulás hajón tettük meg, amelyen Tatár Árpád parancsnok és munkatársai tették kényelmessé és emlékezetessé utunkat. A tanulmányúton résztvevők részére Ihrig Dénes által összeállított értékes leírást adott a Hidrológiai Társaság: a Duna a vízimérnök szemével. Láttuk az Al-Duna múltjának emlékeit, jelenét és a hatalmas építkezés előrevetítette XX. századhoz méltó nagy átalakulást. Ember Károly A Debreceni Vízminőségvédelmi Kiállítás A Magyar Hidrológiai Társaság Debreceni Csoportja 1969. szeptember hó 12-től 17-ig rendezte meg a Vízminőségvédelmi Kiállítást az Igazgatóság klubtermében. A kiállítást a debreceni „Műszaki Napok" keretében mutattuk be az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság anyagának felhasználásával, amely már korábban Szegeden, Gyulán, Pécsett és még több helyen bemutatásra került. A Műszaki Napok zsúfolt programja miatt csak öt napig tartottuk nyitva a kiállítást, amelyet Papp Ferenc vízügyi igazgató nyitott meg, vázolva a világ, országunk, valamint területünk vízgazdálkodási kérdéseit. A kiállított anyag elsősorban képekből, plakátokból, grafikonokból, műszerekből és makettből állott. Ezenkívül a víz különböző hasznosítási módjairól szóló bélyegsorozat és különböző nyomtatványok, folyóiratok a világ számos országából mutatták be a vízminőségvédelem terén kifejtett propagandát. A kiállítás célja elsősorban az volt, hogy a társadalom minden rétegének felhívja a figyelmét a vízzel való takarékosságra, és a vízminőség megóvására, kinek-kinek lehetősége szerint. A kiállítás első része a víz és vízparti létesítmények szépségeit mutatta be, vízisportok, üdülőhelyek illusztrálásával. A víz egészségvédelmi higiéna es gyógyhatásairól, hévízes strand, tisztasági, valamint gyógyfürdőhelyeinek fényképei tanúskodtak. A vízhasználatok során bekövetkezett szennyvizek keletkezései, és azoknak további vízfelhasználást korlátozó hatásait több komponensre világszinten részletezte a kiállítás. Más tünetekkel jelentkezik az olajos, más a detergenssel szennyezett víz. Igen sok kárt okoz a nem megfelelően tisztított szennyvíz a világ minden részén. Halak kóros elváltozásai, vagy a víziélet teljes pusztulása kísérheti a szennyezést. A Magyarországon felhasznált ivóvíz 10%-a vízpazarlás, mutatja egy grafikon. Vízkészletünk véges, ezért ha még figyelembe vesszük, hogy a szennyezéssel a felhasználását tovább korlátozzuk, igen nagy feladat mind a mennyiségi, mind a minőségi megóvása. Korszakunk rohamos fejlődésével kényelmünk biztosítása érdekében egyre több víz szükséges, ugyanakkor felszíni vizeink éppen a nagyobb vízhasználat miatt nagyobb mértékben szennyeződnek. A világ egyes részein a minőségi vízellátás komoly nehézségekbe ütközik, és nehézségeket gördít az ipari, mezőgazdasági, valamint a kulturális fejlődés elé. A víz ma már helyenként exportcikké vált, a Német Szövetségi Köztársaság Svájctól forrásvizet vásárol, Svédország Hollandiából importál nyersanyagként vizet. A napi sajtók mind gyakrabban számolnak be nagy folyók katasztrofális elszennyeződéséről, a Szajna detergensektől keletkezett habzás miatt nem hajózható, még korántsem ilyen súlyos a helyzet, de jelei már nálunk is mutatkoznak, a víz szennyeződéssel járó káros jelenségeknek. A Sajó folyó elszennyezéséből hazai tapasztalatok is levonhatók. Minél később kezdjük el a vizeink tisztaságának védelmét, annál súlyosabb és költségesebb lesz az elkövetkezendő időben. Példát szolgálhat számunkra az iparilag fejlettebb nyugati államok helyzete, hogy idejében kezdjük el a vizek mennyiségi és minőségi védelmét. A kiállítás anyaga ismertette azokat az intézkedéseket, amelyeket államunk tett már a vízvédelem terén. A szakágazatok, valamint a laboratóriumok ellenőrző munkájáról, és aktív szennyezést meggátoló tevékenységéről gazdag anyag tájékoztatta az érdeklődőket. A kiállítás megrendezése során az a tudat vezérelt bennünket, hogy nem elegendő a vizek mennyiségi és minőségi megóvására állami törvényes intézkedés, hanem az egész társadalom összefogása szükséges e közügy hatékonyabb megoldása érdekében. A kiállítást megelőzően meghívókkal, plakátokkal és az iskolák tanáraival folytatott személyes beszélgetésekkel csináltunk propagandát. Az 5 napos kiállításnak számításainkat meghaladó látogatója volt. Az egyéni látogatók száma kb. 600 fő, a csoportos látogatók száma 1000 főn felül volt, és ez a szám azt mutatja, érdekli a lakosságot a víz problémája. A megnyilatkozások közzül egy háziasszony véleményében elmondta, hogy ő, aki a vízcsapnál találkozik csak a vízzel, el sem képzelte, milyen nehézséget jelent az ivóvíztisztítás és -ellátás, illetve milyen nehéz munka a szennyvizek kártétele elleni védelem. A kiállítás megtekintése után más szemlélettel kezeli majd a vízcsapokat, hogy takarékoskodjon a vízzel. Megismerkedett azzal, hogy milyen költségekkel jár a szennyvíztisztítás, és azzal a ténnyel, hogy Debrecennek nincs szennyvíztisztító berendezése. Magától rájött, hogy a háziasszonyok a szemétgyűjtők fokozottabb használatával a szennyvíz minőségét kedvezően befolyásolhatják. Egy mezőgazdasági szakemberrel beszélgettem miután a kiállítást végignézte, ő elmondotta, hogy a népesség növekedése miatt az egy főre jutó termőföld területe állandóan csökken. Ennek ellenére a termelést fokozni kell oly annyira, hogy a századfordulóra a mezőgazdasági termelés háromszorosára növekedjék. Ilyen nagyarányú termelékenység növekedése csak öntözéses gazdálkodással lehetséges. A rendelkezésre álló öntözővíz mennyiség nem elegendő, ezért a tavaszi belvizek öntözési idényre való tározásával, a szennyvizek felhasználásával, de nem utolsó sorban a megfelelő agrotechnikai módszerek alkalmazásával kell az öntözővíz pótlását, illetve visszatartását megoldani. A működési területünkön levő ipari üzem egyik vezetője benyomásait a kiállításon látottak alapján úgy mondotta el, hogy gyáruk rekonstrukciója, illetve fejlesztése során vízfelhasználásuk is megnövekedik. Az üzem fejlesztése során a szennyvíztisztítást megoldották. A szennyvíztisztításra a beruházás 25%-át fordították. Szeretnék ha az üzemelés idején szennyvizeket kár nélkül tudnák a befogadóba vezetni. Eddig — mondotta a főmérnök — csak a vízminőség védelemmel kapcsolatosan tettünk intézkedéseket. A látottak után megkezdjük a víz mennyiség védelmét is. A gyár megalakított vízüzemével felméretik a pontos vízfelhasználást, és az eddigi barometrikus kondenzátor hűtőrendszer helyett racirkulációs rendszert kívánnak létesíteni. Ez a mai vízárak mellett a gyárnak is érdeke, és ha a vízkészlet a további fejlesztésnek határt szab, lehetőséget kell, hogy teremtsenek a várható szükséges fejlesztésnek is. A kiállítá s látogatóinak számából, és a megismert véleményekből úgy állapítjuk meg, hogy megrendezése hasznos volt. 182