Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Ébényi Miklós: Szakoktatási filmbemutató a Magyar Hidrológiai Társaságban

időkben és majd egy évszázad távlatában, az évenkénti megemlékezés kissé talán túlzás lenne. De azért min­den 10 évben legalább egy ízben szinte kötelessége a város lakosságának, a Hazafias Napfrontnak, és nem utolsó sorban a Magyar Hidrológiai Társaságnak, hogy rámutasson, emlékeztessen Szeged akkori nehéz hely­zetére, és felmérje a fejlődést az árvízvédelem és a városépítés vonalán. Ezért a Magyar Hidrológiai Társaság kezdeményezé­sére é 1 előkészítő munkája nyomán a város lakossága 1969. május 12-én ünnepélyes keretek között emléke­zett meg az árvíz 90 éves évfordulójáról. Az ünnepélyen, amelyen a város és Csongrád megye vezető emberein kívül a lakosság minden rétegének vezető emberei részt vettek, az emlékbeszédet Dégen Imre államtitkár tartotta. Emlékbeszédében elsősorban nagy vonatkozásokban ismertette az árvíz lefolyását, előzményeit, rámutatott azokra az okokra, amelyek az árvizet előidézték. Idő­járási és vízrajzi kedvezőtlen körülmények egybeesése, összegeződése volt az előállott nagy Tisza-vízállás oka, a töltések kiépítésében, vonalvezetésében, a tiszai átvá­gások végrehajtásának sorrendjében pedig nem követ­ték a Tisza folyó szabályozási tervét összeállító zseniá­lis mérnök: Vásárhelyi Pál elgondolásait. A szabadság­harc utáni kormányzat bürokratikus és mondhatjuk magyarellenes szempontokból szétválasztotta a folyam­szabályozás és ármentesítés ügyét, megszüntette az ár­mentesítő társulatokat, és az egyesült autonóm Tisza­völgyi Társulatot, leépítette a vízügyi igazgatás jól be­vált szervezetét, és ezáltal lazává tette az ellenőrzést, utat nyitott a tervszerűtlenségnek, a nagybirtokosok érdekei érvényesülésének. A Tisza-szabályozás általános hibái főként és első­sorban a szegedi szakaszon érvényesültek. Mindezek­hez helyi okok is járultak. Szeged várost árvédelmi szempontból a Pallavicini birtok árvédelmét ellátó tár­sulatba kényszerítették, melynek vezetősége a feudális nagybirtok vezetőiből került ki, és az ármentesítés sorrendjét is természetesen az uradalom érdekeinek megfelelően állapította meg. A folyószabályozás szem­pontjából pedig mérhetetlen veszélyt jelentett a város­ra, hogy a tiszai átvágások közül főként a Szeged fe­lettiek fejlődtek ki, a Szeged alatti 11 átvágásból pedig csak egy átvágás vált anyamederré. Ennek következ­ménye természetesen az volt, hogy az árvizek lefolyá­sa Szeged felett meggyorsult, amelynek ütemét a Sze­ged alatti folyószakaszok követni természetesen nem tudták, és így Szegednél a folyó nagymértékű duzza­dása állott elő. Az előadás a következőkben részletesen ismertette az árvédelemnek főként a szegedi árvíz hatására meg­gyorsult fejlődését. A századfordulóra a Tiszavölgy ár­mentesítése és a folyó szabályozása lényegében meg­valósult. A folyó Tiszabecs alatti szakasza 40%-kal rö­vidült. Esése némileg növekedett, az árvizek levonulási ideje megrövidült. A meder beágyazódott, csökkent a meder-vándorlás, növekedett az árvízbiztonság, és a hajózási viszonyok is javultak. Ezután ismertette a legújabb idők hatalmas erőfeszí­téseit, az árvizek elleni védelem fejlesztése és tökéle­tesítése tervét. 1956. óta csaknem 3 milliárd forintot fordított az ország az árvízvédelem és folyószabályozás tökéletesítésére. Árvédelmi rendszerünk a közepes ár­vizek ellen már teljes biztonságot nyújt. A fejlesztés azonban nem stagnálhat, mert a mentesített területek népgazdasági értéke óráról-órára növekedvén, ezzel a fejlesztéssel a biztonság szempontjából is lépést kell tartanunk, árvédelmi műveinket a legnagyobb bizton­ságra kell kiépítenünk, és el kell érnünk, hogy a le­hető legkisebbre csökkentsük az árvizektől védett te­rületek elöntésének, az árvízi katasztrófák bekövetke­zésének kockázatát. A fejlesztésre 1985-ig több mint 7 milliárd forint szükséges. Ennek keretében hajtjuk végre a Tisza folyó csatornázási munkálatait is, amelynek során nemcsak a folyómenti területek árvízvédelmi biztonsága lesz tö­kéletes, hanem a lefolyó víztömegek egész év során történő hasznosítása (öntözés, hajózás, energiaszolgálta­tás) is megvalósul. A nagyszabású emlékbeszéd elhangzása után dr. Biczó György, Szeged város tanácsának VB elnöke is­mertette Szeged város fejlődését az árvíz-katasztrófa óta. A teljesen rombadőlt város felépítésére nemcsak az egész ország társadalma és hatóságai, hanem úgyszól­ván egész Európa népei összefogtak, ámutatott arra a lázas tempóra, amellyel a város újjáépítése megin­dult, és néhány elismerő szóval méltatta a rekonst­rukciót végrehajtó műszaki gárda előrelátását és szere­pét. Ezt követően a jelen teendőkre tért át. A város­környéki szénhidrogén bázis feltárása óta, Szeged ipa­ra is átalakul, és ezzel a város fejlődése is új irányt vesz fel. Minden adottsága megvan a városnak arra, hogy a közeljövőben az ország egyik legnagyobb vegy­ipari bázisává fejlődjék. A fejlődés elsősorban termé­szetesen a közművek hatalmas fejlesztését teszi szük­ségessé. Folyamatban van a város csatornázásának fej­lesztése, az elavult régi csatornák korszerűsítése, és a csatornarendszer oly nagyszabású átalakítása, fejlesz­tése, amely a város jövőben várható fejlődésével nem­csak lépést tart, hanem azt meg is előzi. Elkészült a város általános rendezési terve is, amelyet a régi be­vált alapokon fejlesztettek ki, és állítottak össze. A részlettervek kidolgozása jelenleg folyamatban van. Az emlékülésen résztvevő hatalmas közönség azzal a jóleső érzéssel távozott a szegedi tanácsháza díszter­méből, hogy az összefogás, összetartás, a kölcsönös se­gíteniakarás szinte csodát teremthet, mert ez az össze­fogás emelte ki Szegedet is a teljes pusztulásból, és a jelenlegi vezető szerveknek és társadalmi alakulatok­nak összefogása és együttes munkája garanciája annak, hogy Szeged fejlődése a jövőben is biztosított. (Az em­lékünnepély Dévény István, az MHT Szegedi csoport­ja elnökének zárszavával ért véget. Szerk.) Dévény István Szakoktatási filmbemutató a Magyar Hidrológiai Társaságban A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szó­ló 1961. évi III. törvény alapján a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának 1965. évi 24. számú törvényerejű ren­delete meghatározza a szakközépiskolák célját. E sze­rint a szakközépiskola szocialista szellemben, sokolda­lúan fejlett emberré neveli növendékeit. Olyan szak­mai elméleti és gyakorlati ismeretekkel, jártasságokkal ás készségekkel látja el őket, amelyek birtokában a képzés irányának megfelelő szakterületen a közvetlen termelő munkától a részfolyamatok irányításáig terje­dő és a külön meghatározott munkakörök feladatainak megoldására képesek, továbbá előkészíti őket felsőfokú továbbtanulásra. Ez bővebben kifejtve azt jelenti, hogy a rendelke­zésre álló négy tanév alatt olyan általános közismereti anyagot kell elsajátítaniok, amelynek birtokában — a gimnáziumot végzettek mellett — megállják helyüket bármely felsőfokú oktatási intézmény felvételi vizsgá­ján. Ezen felül olyan szakmai elméleti és gyakorlati ismeretanyagra kell szert tenniök, mely két éves szak­mában eltöltött gyakorlat után technikusi szintű mun­kakörök ellátására teszi őket alkalmassá. A vízügyi szakközépiskolákban, melyek az országban jelenleg Győrött, Szegeden, Nyíregyházán és Baján mű­ködnek, a rendelkezésre álló képzési idő alatt külö­nösen nehéz az elméleti órákon tanult és a gyakorlat­178

Next

/
Thumbnails
Contents