Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Vitális Sándor: A Balaton vízgazdálkodása (Elnöki megnyitó)

ban tárgyi nehézségek miatt nem végezhető munkák fogásaival megismertetni a tanulókat. A szemléltetésnek a szakképzésben minden szinten óriási szerepe van. A csupán hallott anyagot a tanuló hajlamos hamar elfelejteni, hiszen nincs mihez kapcsolni ismereteit. Ezért olyan módszert kell alkalmazni, hogy munkahelyi látogatással, filmmel, vagy képpel szemléltetni tudjuk a munkafolyamatokat, így válik a tanuló emlékezetében maradandóvá a tanult ismeretanyag. Ebből a gondolatból kiindulva már a vízügyi szakközépiskolák tanterveinek készítésekor előírtuk, hogy a gyakorlatok során tárgyi nehézségek miatt el nem végezhető és tanulmányi kirándulások során meg nem tekinthető munkák fogásait szakmai oktató filmen kell bemutatni a tanulóknak. A szakmai oktató filmeknek sokféle formájából kettőt vizsgáltunk meg. Az egyik a meglehetősen költséges mozgófilm, a másik a lényegesen olcsóbb és mégis kellő szemléltetést nyújtó álló diaképek sorozata. Mindkét filmfajtát magnetofonszalagra felvett és a képanyaggal szinkronizált szöveggel lehet kiegészíteni. A diaképeket kellő példányszámra lehet sokszorosítani és viszonylag olcsó vetítőgéppel és magnetofonnal — melyek minden szakközépiskolában megtalálhatók — lehet a tanulóknak bemutatni. A diafilmeket olyan időterj edelemmel készítik, hogy vetítésük egy-egy tanítási órán befejezhető legyen. Az ilyen szemléltetésben rejlő lehetőségeket felismerve, az Országos Vízügyi Hivatal megbízta a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztatási Irodát ilyen — egyelőre elsősorban középfokú — szakoktatási diafilmek elkészíttetésével és forgalmazásával. A VIZDOK a szakmában jártás szakemberek közreműködésével eddig 21 középfokú szakmai oktató diafilmet készíttetett. E filmeket a lektorálásra felkért személyeken kívül még az OVH és a VIZDOK szakértőiből álló bizottság is értékeli és csak, ha minden kritikát kiálltak, kerülnek forgalmazásra. A vízügyi szakközépiskolák számára e filmeket a VIZDOK díjmentesen kölcsönzi. Hogy a szakmában dolgozó szakemberek véleményét is megismerhessük e filmekkel kapcsolatban, és azok birtokában a további filmeket még jobbá, korszerűbbé tehessük, a Magyar Hidrológiai Társaság felkérésére a VIZDOK bemutatta az eddig elkészített szakoktatási diafilmeket a szakma meghívott képviselőinek. A bemutatásra 1969. március 6-án és 17-én került sor a Magyar Hidrológiai Társaság előadótermében. A két nar alatt a következő filmek vetítésére került sor: Mederburkolatok (Dr. Wisnovszky Iván, 32 pérc) Az ivóvízellátás létesítményei és üzemük (Wittinghoff Béla, 45 perc) Az öntözővíz útja I—II (Kálmán Miklós—Almássy Endre 60 perc) A mátravidéki regionális vízmű építése és üzeme (Wittinghoff Béla, 22 perc) Árvízvédelem (Máthé Zoltán—dr. Nagy László, 25 perc) Az 1965. évi árvíz (Dr. Nagy László—Máthé Zoltán, 17 perc) Rőzsemunkák (Szőnyi István, 34 perc) Cölöpalapozás (Dr. Bándy Iván, 30 perc) Kút- és szekrényalapozás (Dr. Bándy Iván, 26 perc) Szádfalazás és réselés (Dr. Wisnovszky Iván, 27 perc) Azbesztcementcső fektetése (Gerencsér Árpád—dr. Szepessy József, 23 perc) A bemútatón a vártnál több szakember jelent meg, akik a filmvetítést követő értékelés és vita során hasznos észrevételt tettek mind tartalmi, mind technikai szempontból. Az észrevételek érintették a képváltás sebességét, a kísérő szöveg tempóját, hangsúlyozást. A bemutató a további oktató diafilmek készítéséhez sok hasznos tapasztalatot nyújtott és kitűnő propagandát fejtett ki a szakközépiskolák számára. Sokan ugyanis csak ezen az úton ismerték meg a vízügyi szakközépiskolák képzési célját és szintjét, azt, hogy ezek az iskolák a szükséges mértékű elmélettel megalapozott, alkalmazható gyakorlati ismeretekkel rendelkező technikusi szintű szakembereket képeznek. A bemutató során a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum is felfigyelt a szemléltetésnek e korszerű formájára és azóta már rendelt is felsőfokú oktató diafilmet, melyet a vasbetonépítés tantárgy oktatása során hasznosítanak. Azokat a filmeket, melyek nem igényelnek túl nagy elméleti alapismeretet, célszerű úgy készíteni, hogy közép- és felsőfokon egyaránt használhatók legyenek. Ilyenek főleg a technológiai eljárásokat ismertető filmek. Ha a szakmai oktatófilmbemutató ismertetett előnyeit vizsgáljuk, akkor bátran megállapíthatjuk, hogy a kezdeményezés hasznos, jó volt és köszönet illeti érte a Magyar Hidrológiai Társaságot, amely a bemutató megszervezését kezdeményezte. Ébényi Miklós A Balaton vízgazdálkodása 1891 tavaszán a Magyar Földrajzi Társaság id. Lóczy Lajos irányításával nagyszabású mozgalmat indított a Balatonra vonatkozó kutatások érdekében. A tudományos kutatásokban az ország akkori legkiválóbb szakemberei vettek részt, elég talán, ha id. Lóczy Lajos, Eötvös Lóránd, Cholnoky Jenő és Bogdánfy Ödön nevét említem. A tudományos kutatások eredményeit 1897—1918-ig nyomtatásban folyamatosan megjelentették „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" címen kereken 5000 oldalon rengeteg térképpel, ábrával, táblával és táblázattal. Ez a ma is alapvető munka sajnos csak a szakemberek szűkebb körében vált ismeretessé, de a nagyközönség és az illetékesek előtt alig. A két világháború közt a Balaton fejlesztésével kapcsolatosan alig történt valami. A Magyar Hidrológiai Társaság mindig szívügyének tekintette a Balaton és környékének komplex fejlesztési szükségességét. Ezért a felszabadulás után, amikor a kérdésnek nem volt gazdája, évről évre megrendezte balatoni ankétjait, kongresszusait. Az első balatoni kongresszust 1950. szeptember 29től október l-ig rendeztük Siófok—Tihany—Hévízen, • Elnöki megnyitó „A Balaton vízgazdálkodása" ankét 1969. május hó 9-i ülésén. ahol a balatoni kikötők építésével, a Sió csatornázás hidrológiai kérdéseivel, az üdülők ivóvíz ellátásának fejlesztésével, a Balaton limnológiai kutatásával, a halgazdaság fejlesztésével, a karsztforrásokkal, Hévíz speciális vízügyi és orvosi problémáival, a Zala hordalék szállításával, s ezzel kapcsolatosan a keszthelyi öböl feliszapolódásának kérdésével, de ezenkívül az első ötéves tervvel kapcsolatosan számos országos vízgazdálkodási kérdéssel foglalkoztunk. A kongresszuson 22 előadás és 110 hozzászólás hangzott el. Akkor még csak általánosságban foglalkoztunk egy-két kiragadott balatoni problémával. A második balatoni ankéton 1951. szeptember hó 30-án Balatonfüreden már teljes egészében a Balaton és környékének kérdéseit vitattuk meg, s a fő cél a Balaton tudományos kutatásának megszervezése volt. A harmadik ankéton Keszthelyen 1952. június 4—6ig már a Balaton komplex fejlesztési kérdéseivel — a vízellátás, csatornázás, szennyvízelvezetés, meteorológia, halászat, hidrobiológia, közlekedés, hajózás, erdészet, kőbányászat, kertészet, természetvédelem, idegenforgalom, balatoni kikötők, Balaton vízszín szabályozása, Sió szabályozása , csatornázása, tőzegtermelés, keszthelyi öböl feliszapolódása, Balaton vízháztartási vizs179