Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Fábry Györgyné: Szikestalajok néhány halastavának kémiai vizsgálata

Kerül a szervesanyag fontos szerepe, 82%-kal előre jelzi a kivonat ionkoncentrációjának változásait, sőt az előző összefüggés alapján a felszíni vizek ionkoncentrációját is szabályozza. A szervesanyag központi szerepére utal a harmadik szoros pozitív korreláció is; az iszapkivonat és a felszíni víz anorgikus N— tartalma között. A további szoros összefüggés egyik tényezője ugyancsak az iszap szervesanyagtartalma, amely az oldható foszforsavval szoros pozitív korrelációt jelzett, r = 0,834. Az oldható foszforsav és a kálium között e tavak iszapjában is csak laza összefüggést találtam. A légszáraz iszap szervesanyagtartalma 1,55—6,76%, középértékben 3,63%. Az oldható foszforsav 3,9—16,0 mg/100 g között változott, középértéke 8,5 mg, de hat szelvény iszapjában még a kevés felső határát 7 mg/100 g) sem éri el. Oldható káliummal e tó iszapjai ellátottabbak, mint foszforsavval, mennyiségük 6,1—37,5 mg/ 100 g között változott, középértéke 14,3 mg/100 g, három szelvényben azonban a kálium is kevés. Az old-* ható foszforsavnál trágyázatlan és trágyázott iszapot egymás mellett vizsgáltunk, háromszori folyamatos kioldással, így hat adat birtokába jutunk: a könnyen, közepesen, gyengén oldható, a lazán, erősen kötött és az érvényesülő foszforsav mennyiségeket kapjuk meg. ható sók kilógzásától és a tápanyagokban gazdag iszaprétegek lerakodásától reméltek. Félévszázad távlatában e kérdésről a véleményeket, tapasztalatokat röviden összefoglalhatjuk. 1935-ben Arany a halastavak szikjavító tevékenységével kapcsolatban csak átmeneti javulást említett (2). Könyvében ismét érinti ezt a problémát: a halastavak természetes hozamát a talajminőségével arányosnak tartja és kifejti, hogy egyedül a vízborítással a szikeseket nem lehet javítani, csak ab100 O 0 t>—-O—

O 3 C J % Érvényesülő f— ° /'A Lazán "y" \ / * ° |> ^ kötött / V \ / V Erősen kötött 0 1 1 1 1 1 1 1 1— L VI. T I. CsI. H V. Cs! torok oldható I I Cl* * V* Cst tavak 6. ábra. Az apaji tavak iszapjainak oldható foszforfrakciói Befejezésül visszatérek a sziki halastavak létesítésének egyik célkitűzéséhez, a javításhoz, melyet az old7. ábra. Az apjai tavak iszapjainak foszfor megkötő képessége ban az esetben javulnak meg, ha szárazzá teszik, javítják és művelésre használják. (3). Ábrahám konkréten a hortobágyi halastavak hatását vizsgálta a szikestalajokra (1). A halastavakból és tározókból vett minták tápanyagvizsgálati adataiból azt állapítja meg, hogy Hortobágyon a halastavak a szikestalajok (tófenék) termékenységét jelentősen és tartósan nem emelik. Szabolcs a kérdés előre viteléhez a folyamatok tisztázását tartja szükségesnek (16). IRODALOM 1. Ábrahám L.: A hortobágyi halastavak és víztárolók hatása a szikes talajra. Agrokémia és Talajtan, 6. 29—42. 1957. 2. Arany S.: A hortobágyi szikes talajok javítási lehetőségei. Mezögazd. Kut.. 8. 44. 1935. 3. Arany S.: A szikes talaj és javítása. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1956. 4. Herke S.: Adatok a meszes szikesek javításához. Agrokémia és Talajtan, 3. 321—328. 1954. 5. Kovda V. A.: Proiszhozsdenie i rezsim zaszolennüh pocsv. AN SSSR. Moszkva, I—II. 1947. 6. Németh E.: A tógazdaság, mint szikjavítás. Magyar Szikesek. Földmüv. Min. kiad. Budapest. 1934. 7. Rlehm H.: Die Ammoniumlaktatessigsaure-Methode zur Bestimmung der leichtlöslichen PhosphorsSure in karbonathaltigen Böden. Agrochimica, 3. 49—65. 1958. 8. 'Slgmond E.: A hazai szikesek és megjavítási módjaik. MTA. Budapest. 1923. 9. 'Sigmond E.: A talajkilúgozás kémiai ismérvei. MTA Mathematikai és Term. Tud. Értesítője, 1927. 10. 'Sigmond E.: Altalános talajtan. Budapest. 1934. 11. 'Sigmond E.: A Magyar Alföld szikeseinek jellemzése és osztályozása. Magyar Szikesek. Földműv. Min. Kiadv. "Budapest. 1934. 12. Stefanovits P.: Magyarország talajai. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1956. 13. Sümeghy J.: A Tisztántúl. Földtani Intézet. Budapest. 1944. 14. Szabolcs I.: Hortobágy talajai. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1954. 15. Szabolcs I.—Jassó F.: A szikes talajok genetikus típusai és elterjedésük törvényszerűségei a Duna-Tisza közén. Agrokémia és Talajtan, 10. 173—194. 1960. 16. Szabolcs /.: A vízrendezések és öntözések hatása. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1961. 17. Székely A.—Schlick B.-né—Szabó T.-né: Szerveskötésű szén fotometrikus és kolorimetrikus meghatározása. Agrokémia és Talajtan, 9. 111—120. 1960. 18. Szűcs L.: Néhány adat a Tiszavölgy és a szolnoki loszh

.1t talajainak jellemzéséhez. Agrokémia és Talajtan, 3. 3—18. 1954. 175