Hidrológiai tájékoztató, 1970 június
A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Fábry Györgyné: Szikestalajok néhány halastavának kémiai vizsgálata
A tavak légszáraz iszapjainak szervesanyag (humusz) ás a kivonat anorganikus N, valamint C értékei szoros pozitív korrelációt jeleznek, utóbbi a szervesanyag — HCO.— szoros pozitív korrelációját is jelenti. Élettani szempontból rendkívül nagy jelentőségű ez az összefüggés, melyet még inkább emel az iszap és a felszíni víz HCO; — értékeinek szoros pozitív korrelációja. Ezek az összefüggések a tavak vizsgálatánál, értékelésénél a szervesanyag fontosságára utalnak és tógazdasági szemléletünkben az eddiginél nagyobb szerepet kell tulajdonítanunk a szervesanyag kérdésnek. A különböző tápanyagok mennyiségi szintje eltérő, oldható foszforsav a közepesnél (15 mg/100 g) nagyobb, egy kiemelkedően nagy érték a IV. tó hínárral benőtt szelvényében fordul elő. Oldható kálium általában bőséges, ami káliumdús löszös agyag alapkőzetre utal. Az iszap szervesanyagtartalma 3,22—4,83% között változik, kevés voltát, valamelyest enyhíti az iszapréteg szokottnál nagyobb vastagsága, mert így a 40—50 cm iszapréteg szénmennyisége összegeződik. Anorganikus N és C a kivonatokban kevés. A felszíni vizek anorganikus N, P, C mennyiségeinek szezondinamikáját tavanként a 4. ábrában ismertetem. Az anorganikus P kielégítő a III. tóban, C de nagyon sok a többiben, pl. a II. tóban 1,96 mg/1 értékkel felülmúlja az anorganikus N-t is. A tenyészidő folyamán csökkenő tendenciát mutatott. Az anorganikus N két nagyobb értéket adott, a II. tóban szennyvíz hozzászivárgás hatására és a IV. tó hínáros szelvényében. Szezondinamikájában nem jelenkezett a Pnál tapasztalt egyértelmű csökkenő tendencia; az I. tó felszíni vízében júniusban volt a legkevesebb, a II., IV. tóban csaknem folyamatos a csökkenés, a III. tóban pedig fokozatos növekedést találtam. Az anorganikus N és P mennyiségeinek szezonális változásai külön-külön párhuzamosságot mutatnak, tehát a tenyészidőben e tápanyagok mennyiségei változnak, de a változások tendenciája azonos. A I-ICO : l—-ból számított C kevés, az ábrán a változások variációs szélességét tüntettem fel. Legtöbb volt a C a II. tóban és a legszűkebb határok között változott, legkevesebb az I. tóban és a legszélesebb határok között változott. Az apaji tórendszer élesen különbözik az előző kettőtől; vizei jóval koncentráltabbak az iszapkivonatoknál, a hortobágyi tavak 1,5, a felgyői tavak 1,2 iszapkivont; felszíni víz ionkoncentráció arányával szemben az apajiaké 0,25, ami azt jelenti, hogy a felszíni vizek négyszer koncentráltabbak az iszapkivonatoknál. Különbözik ez a tórendszer a másik kettőtől talajában is (a táj erősen szoloncsákos szikesen létesült), tápvizük is koncentráltabb, mint pl. a hortobágyi tavaké. Az iszapkivonatok ionkoncentrációja átlagosan 7,92, a felszíni vizeké 31,79 millival/1. A hortobágyi tavak iszapkivonata átlagosan 13,63, a felszíni vizeké 9,20 millival/1 ionkoncentrációjú. Az 1969. április 18-án vett tápvíz, felszíni víz és iszapminták egyidejű laboratóriumi vizsgálati adataiból kitűnik, hogy az apaji tavakban a tápvíz erősebben (50—60%) koncentrálódik (Na , HCO;f~, SO/, 2- ionokban), mint a hortobágyi tavakban a tápvíz. Ennek a nagy koncentrációnövekedésnek az oka 173
