Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Festetics Antal: A pannóniai szikes tócsák madártani problémái

A valóságban azonban a látszólag szemantikus, idegenszerűen ható fajok is jól alkalmazkodhattak színezetűkkel eredeti élőhelyeikhez, a tengerparti övezethez; az ott uralkodó megvilágítási és színviszonyok között (fehér parti talaj, sóhab) egyáltalában nem olyan feltűnőek, mint másodlagos élőhelyeiken, a pannóniai sztyepeken, leszámítva a fehéren villódzó csupasz vaksziket, amely fiziognómiailag egészen hasonló a tengerparthoz. Végül utalni kell a jelenleg folyamatban levő, mélyreható tájkép-megváltozásokra, amelyek egyebek köközött az idevágó kérdések jövőbeli kutatásával kapcsolatosan a természetvédelem motívumát indokolják. Az egész Pannonikumban, majdnem valamennyi fentebb felsorolt tájon, a következő két irányzat figyelhető meg: 1. mesterséges fejlődés, a félextenzív állatlegeltetés (marha, juh) megszüntetése, az eddigi legelők feltörése (víztelenítési és egyéb eljárások mellett), és 2. természetes fejlődés, a Phragmites communis szinte robbanásszerű kiterjeszkedése olyan biotópokban is, amelyeken korábban ez a növény nem élt. Mindkét irányzat akut veszélyt jelent az ebben az áttekintésben szóbakerült madárfajokra nézve. Mielőtt azonban javaslatokat tennénk a gyakorlati természetvédő eljárások, mindenekelőtt a leendő „habitat management" tekintetében, a fenyegetett fajok környezettani vonatkozásait és élőhelyeiket, illetőleg részletes elemzése szükségesek. Ez éppúgy áll a szikes tócsák élővilágára, mint a szomszédos legelőkre vonatkozólag is, ahol mindkét jelenség összefügg egymással. A házi állatok csordái okozzák és fenn is tartják a pusztai tájat tiprásukkal, táplálkozásukal trágyájukkal, ennélfogva a biocönózis „primer legelőelemei" („primáre Weidegánger") (Festetics, 1969/a); az ezekhez (a téli félévben) időbeli vikariálással csatlakozó vadlúdak, mint „szekunder legelőelemek" folytatják ezt a tevékenységet, egymagukban azonban nem képesek a legelőket alacsony gyepes alakjukban fenntartani. Ezek ennélfogva a legelő jószágtól függenek, csakúgy, mint a nyári félévben ugyanezen az élőhelyen költő lilék. Hiányosan vagy egyáltalában nem legeltetett felületek elgyomosodnak, és náddal nőnek be gyorsan, és ezt a tendenciát csak sietteti a nád említett „robbanási készsége" („Explosionstendenz"). Ez oknál fogva dolgozott ki Szijj (1969) egy öt lépcsős tervezetet a vizek tanulmányozása céljából az „International Wildfowl Research Bureau" keretében, amely 1969. óta külön „Pannóniai Munkaközösség"et hívott életre (Festetics, 1969/b). Négy munkacsoport (vadludak, vadkacsák, gázló madarak és „habitat management" számára) dolga az idevágó kérdéseket nemzetközi szinten intézni, és a védelemre érdemes területeket a „World Wildlife Fund"-nak javaslatba hozni. Ezen az úton jött létre 1965-ben az első pannóniai WWF-rezervátum a Fertő tónál, és ez a szerv működik közre a Hortobágy pusztán létesítendő nemzeti park érdekében. A kutatások e téren csak sokoldalú tudományos együttműködéssel, limnológusok, botanikusok stb. besegítésével oldhatók meg. Követelmény, amelyet az első „Szikesvizi szimpózium" keretében (Tihány, 1969.) ki is mondottunk. Végezetül fel kell tenni a kérdést, milyen tényezők kötnek hát madarakat a szikes tócsák speciális élőhelyeihez? Mint költési térség, csak a parti övezet jöhet tekintetbe, amely széles, csupasz szikpadjaival néhány csér és lilefaj számára élőhely-pótlék a tengerpart helyett. Mint pihenő-térség, a víz közvetlen közelében (hacsak időszakos pocsolyákat nem tartalmaz) nagy felületeket bocsát rendelkezésükre, illetve magát a vízfelületet is mint tartózkodási helyet, mind a lilék, mind ludak és kacsák számára. Végül pedig, mint táplálékot nyújtó térség különleges viszonyokat mutat fel (nyári kiszáradás gyors ritmikája, és az ezzel összefüggő só-koncentrálódás stb.), és ezért valószínűleg különleges táplálkozási lehetőséget is kínál. A Thienemann-szabály értelmében a fokozódóan szélsőséges sziktócsamiliő fajokban szegény, de egyedekben gazdag kisállatvilágot eredményez, amely nyilvánvalóan nagyobb táplálék-kapacitást jelent a madarak számára, mint a kevésbé extrém vizek faunája. A zsákmány is könnyebben szerezhető meg, ami talán olyan tényező, amely a víz alatt látva-vadászó bukórécék számára kiegyenlíti a rosszabb látási viszonyokat. Seitz (1942) a Recurvirostra avosetta és a Branchinecta jerox tömegszaporodás közötti függőviszonyt tudta kimutatni a Fertő tó térségében, Sterbetz (1969) úgy véli, hogy a madarakat elsősorban táplálkozásökológiai okok kötik a szikes élőhelyekhez. Az ő összeállítása szerint a magyar ornisz 336 fajából 87% ilyen élőhelyeken is előfordul. Ha ezt a számot a fent említett halophil fajokéval, vagy azokkal a kevesekkel hasonlítjuk össze, amelyek a szomszédos élőhelyek valóban jellegzetes alakjai, akkor mindenesetre szembetűnik, hogy a szikes tócsa vagy szikes talaj mint tényező, egymagában csak nagyon kevés specialista számára, és akkor is legtöbb esetben közvetett módon jelentős. A bevezetőben felvetett kérdést ma még tehát nem tudjuk megnyugtató módon megválaszolni. A természetvédelem szempontjai azonban a kérdés felvetésén túlmenőleg kielégítő vizsgálódásokra szorítanak, mert már szikes vizeinek és szikes pusztáink madárvilágának utolsó maradványai is bizonytalan jövőnek néznek elébe. IRODALOM Beretzk P.—Keve A.—Sterbetz I. (1967): Der Zug des Zwerguríd Temminckstrandlafers (Calidris minuta und temminckl) in Ungarn. — Beltr. Vogelk. 12:297—307. Festetics A. (1969a) : Einfluss der Beweidung auf Lebensraum und Tierwelt am Neusiedlersee. — Zool. Anz. Sajtó alatt. Festetics A. (1969b): Entstehung und Ziele der „Pannonischen Arbeitsgemeinschaft' des International Wildfowl Research Bureau" (mit einem Fragebogen und praktischen Vorschlagen für das Neusiedlersee-Gebiet und für die Hortobágy-Puszta lm Anhang). — Wiss. Arb. Burgenland, 41. Sajtó alatt. Festetics A.—Leisler B. (1968): ökologische Probleme der Vögel des Neusiedlerseegebietes, besonders des World-Wildlife-Fund-Reservates Seewinkel. (I. Teil: Biogeographie des Gebietes. II. Teil: Schwimmvögel.) — Wiss. Arb. Burgenland 40. 83—130. Festetics A.—Leisler B. (1969): ökologische Probleme der Vögel des Neusiedlersee-Gebietes, besonders der World-Wildlife-Fund-Reservates Seewinkel. (III. Teil: Möwen und Watvögel. IV. eTil: Sumpf- und Feldvögel.) — Wiss. Arb. Burgenland. 41. Sajtó alatt. Leisler B. (1969): Beitráge zur Kenntnis der ökologie der Anatiden des Seewinkels (Burgenland). Teil I.: Ganse-, Egretta, Wien. Sajtó alatt. Lorenz K. (1935): Der Kumpan in der Umwelt des Vogels. — J. Orn. 83. 37—213 és 289—413. Seitz A. (1942): Die Brutvögel des Seewinkels. — Niederdonau, Natúr und Kultur, 12. 1—52, Wien. Szijj J. (1969): Methodisehe Fragen der omtihoökologischen Erforschung der Gewasser. — Naturw. Rundschau, 22. 102—105. Sterbetz 1. (1970): A szikesvizek madártani porblémái Magyarországon. Hidrológiai Tájékoztató, 1970. június. 141—142. Uexküll v. J. (1921): Umwelt und Innenwelt der Tiere. — Berlin. 164