Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Festetics Antal: A pannóniai szikes tócsák madártani problémái

A pannóniai szikes tócsák madártani problémái DR. FESTETICS ANTAL I. Zoologiscíies Institut der Universitat, Wien A gerincesek köréből a halak vannak bensőségesebb kapcsolatban a szikes tócsák miliőjével, hiszen számukra a sósvíz közeg, és ők képviselik az egyetlen gerinces osztályt, amely a gerinctelenek sokféle szikvízi formájával (kopoltyús lélekzés, stb.) összehasonlítható, és így a límnológia vizsgálódásának tárgya. Az Amphibiák viszont az egyetlen gerinces-osztály, amely („meztelen" bőrük miatt) kerüli a sós közeget (kivéve a főleg a Pannonikumban ezekre az élőhelyekre jellemző Buffo viridis-1), és bár a Reptiliák és Mammaliák néhány képviselője meghódította a szubmarin övezetet, a kontinentális sziktócsák életterét nem vette birtokba. Egy további gerinces-osztály, a madarak '•így sora, mint repülőképessége révén különleges biológiai helyzetben levő csoport, eltekintve a tengeri viszonyokhoz alkalmazkodott formák sokaságától, határozott ökológiai viszonyulást mutat fel a mi szárazföldi sós élőhelyeinkhez, és ezért az ornitológia és límnológia számára vonzó kérdéseket vet fel, amelyeknek megoldása azonban midezideig hiányzik. E rövid tanulmány keretében ezért csak a problematika vázolható fel, és nem térhetünk ki a kapcsolatok magyarázatára. A madarak mint homöotherm és optikailag domináns állatcsoport, specifikus környezettel és (Uexküll 1921. és Lorenz 1935. értelmezésében vett) különleges „világnézettel" rendelkeznek, amely csak az egyes (fajnem-család specifikus) tevékenységi körök elemzése útján érthető meg. Anélkül, hogy itt olyan összetett kérdésekre, mint pl. a „habitat selection" kitérnénk, utalnunk kell arra, hogy az eddigi környezettani szintézisek alig, vagy csak nagyon feltételesen érvényesek a madarakra. A madaraknak nemcsak lazább, hanem más jellegű is az élőhelyhez való kötöttségük, mint amilyenek a gerinctelenek különféle képviselőié, és egy kielégítő madárökológia még nem áll rendelkezésünkre. • A pannóniai szikes tócsákkal a következő madárcsoportok kéDviselőinek van határozott ökológiai kapcsolatuk: Taxon Alakok Rend: Podicipitiformes Vöcsökfélék Bukórécék Rend: Anseriformes Récefélék (Libák) Rend: Charadriiformes Lilefélék (Sirályok) Csérek biogeográfiai egységet, Közép-Európa egyetlen nagyobb sztyep-területét alkotják. Legjellegzetesebb tájai édesés sósvízű tavak, szikes területek, löszpuszták, homokbuckák mindenek felett puszták és legelők, amelyek külterjes állattenyésztés révén keletkeztek, illetve tartatnak fenn (Festetics 1969/aJ, mindenesetre olyan biotópok, amelyek ma már csak csekély maradványok, részben természetvédelmi területek formájában vannak meg (Festetics 1969/b). A szikes tócsákat egy durva összeállítás alapján „fehér" tócsáknak nevezik (vizük szervetlen anyagoktól homályos, tejszerűen zavaros),amelyeknek nincsen jellegzetes, feltöltődési társulásként értékelhető parti vegetációja, hanem rendszerint csak egy Pliragmites comwiunisból álló szegélyük, illetve csupasz, növénytelen parti övezetük, szemben a „fekete" tócsákkal (szerves színezőanyagok okozta sötét, de tiszta vízzel) amelyek lényegesen kedvezőbbek a növényzet számá ra (vízalatti-, és parti vegetáció). A Fertő tótól keletre, a Fertőzúgban, ahol mindkét tócsaféleség nagyobb számban található, és egymás közvetlen szomszédságában fordul elő, a madarak biotop-választásának elemzésére összehasonlításcéliából alkalmas terület áll rendelkezésre (természetes „választási kísérlet'), és itt három különböző búvár- és úszó madártípus alakpárjára vonatkozólag lehetett egyik vagy másik tócsatípus iránt megnyilvánuló vonzódást megfigyelni, valamint megállapítani, hogy két lile-faj kizárólag a „fehér tócsák''-ra jellemző, két másik faj pedig, legalábbis a Fertőzúg viszonyai között, a „fekete" tócsákat részesíti előnyben (Festetics és Leisler, 1968, 1969), (ami nem feltétlenül áll a többi pannóniai szikes területtel kapcsolatosan): Alakpár „fehér" tócsák „fekete" tócsák Költő vöcsökfélék Podiceps nigricollis Podiceps ruficollis Költő bukórécék Aythya ferinae Aythya nyroca Költő récefélék Anas querquedula Anas crecca Költő Recurvirosíra Himantopus híman „hosszúlábú' avosetta lilefélék Költő „rövidlábú" Charadrius lilefélék alexandrinus Gallinago gallinago Környezettani tekintetben fontos, hogy különbséget tegyünk fészkelő állomány és átvonuló állomány között. és ennek megfelelően a tevékenységi körök azt indokolják, hogy az élőhelyeket fészkelő-, táplálkozó-, és pihenőterületre osszuk fel. A sirályok nazalis sókiválasztása, eddig csakis marin életterekkel kapcsolatosan volt időszerű, a mi területünk számára ennélfogva nem időszerű kérdés. Mielőtt azonban az élőhelyeket és a madáralakokat jellemeznénk, határozzuk meg mindkettő közös földrajzi egységét, a Pannonikumot. Pannonikum néven az a terület illethető, amely a Keleti Alpok és a Kárpátok koszorúja között terül el, a Középduna síkságai a Bécsi-medencétől az Erdélyi-medencéig, illetve a Csallóköztől a szávamenti lapály ig, amelyek együttesen egy jól körülhatárolható Míg a felsorolt vöcskök, bukórécék és kisrécefélék ökológiai tekintetben is (hasonló testnagyság) valódi alakpárok, az Anas crecca a Fertőzúgban mindenesetre csak mint potenciális költőmadár (tömegesen fellépő átvonuló nyárt madár is, fészkelés még nem bizonyított), addig a lilefélék (főleg a „rövidlábúak") csak mint különleges esetek állíthatók az előbbiek mellé. A Recurvirostra avosetta és a Charadrius alexandrinus, mint a pannóniai térség két egyedüli halophil faja, a lilefélék közül, mindenesetre kizárólag a „fehér" tócsák különleges partminősége révén ezekhez kötött, míg a másik két fent említett lilefaj, legalábbis a Fertőzúgban (ahol csak néhány fészkelő pár képviseli) a „fekete" tócsák parti övezetét részesíti előny162