Hidrológiai tájékoztató, 1970 június
Károly Zoltán: A Velencei tó vízgazdálkodási kérdései
6. kép. Az agárdi partfal részlete (Foto: Párniczky József) 5. kép. Az agárdi partfal mögötti terület hidromechanizáció közben (Foto: Párniczky József) 7. kép. Az agárdi hajókikötő (Foto: Párniczky József) A partfalépítés és a mögöttes terület hidromechanizációs feltöltése újabb problémát vet fel. A feltöltés ugyanis a déli parton a beépítettség miatt a partfaltól az eredeti partélig készül el. Ennek az a következménye, hogy közvetlenül a partfal mögötti terület magasabb, mint a régi partmenti sáv. Ezt a mélyebben fekvő területet a beépítettség és a helyenként túl alacsonyra helyezett küszöbszintek miatt feltölteni nem lehet, így a csapadékvíz elvezetés problémákat okoz. Ha a tó vízszintje a +160 cm-es szint közelében stabilizálódik, felszíni árokhálózattal a vízelvezetés megoldható. Hasonló problémák jelentkeznek az ezután épülő partfalak mögött is. A még be nem épített északi parton viszont ezt meg lehet és meg is kell eiőzni. A partmenti, a partfal szintjénél mélyebben fekvő területeket addig nem szabad beépíteni, amíg a megfelelő szintre való feltöltés meg nem történik A Velencei tó teljes partrendezésének tanulmány terve és beruházási programja várhatóan 1969-ben elkészül. Az 1970. év végére a Velencei kanyar teljes és a déli part I. ütemének kiviteli terve elkészül, ezért is szükséges ennek a problémának a mielőbbi tisztázása. Az új létesítmények építése mellett jelentős erőket kell biztosítani a fenntartásra (mederkotrás, hordalék eltávolítása stb.), ami a jelenlegi állapoton is javít egyben, mert a rothadó iszap egy része ezzel a vízből eltávolításra kerül és a szélutak létesítése is fenntartási munkaként elvégezhető. A Velencei tó regionális fejlesztésével kapcsolatban a vízgazdálkodás kérdései között tekintélyes helyet foglal el a közművesítés, a vízellátás és csatornázás. Az 1967. év végén megkezdett közművesítést meg8. kép. Az épülő sporthajó kikötő Agárdon (Foto: Párniczky József) előzően a Velencei tó térségében közüzemű vízmű nem üzemelt. A déli parton 17 furt kút és ásott kutak szolgáltatták a vizet. Az ásott kutak vize — a magas talajvízállás és a helyenkénti sűrű beépítettség miatt — ivóvízként csak kis mértékben alkalmas. Az északi parton meglevő ásott kutak kis vízhozamúak és nagyrészt szennyezettek. A települések csatornázatlanok, csak néhány intézmény, középület rendelkezik helyi szennyvíztisztítással, ami oldómedencét és szikkasztást jelent. A téli és nyári vízigények közötti jelentős különbségeket az alábbi adatok szemléltetik: Év Téli Nyári hétközi Nyári hétvégi (m 3/nap) 1965 1140 3 415 3660 1985 2415 10 750 11 360 Ezt a vízmennyiséget a tóból biztosítani nem lehet, de nem is célszerű. Az éves vízigény a Velencei tónak kb 10 cm-es vízrétegét jelentené. Ez a vízmennyiség a nyáron előfordult +63 cm-es vízállás helyett csak +53 cm-t alakít ki. Ilyen vízállás mellett a strandok jelentős része használhatatlanná válik. Ezenkívül a tóból kivett vizet tisztítani kell, ami tetemes költséget kíván, nem beszélve arról, hogy az év jelentős részében kihasználatlan lenne. Ezért a vízigények maradéktalan és egyben gazdaságos kielégítésére más megoldást kellett keresni. A téli vízigény kielégítésére a helyi rétegvizeket lehet felhasználni, melynek becsült mennyisége 3500 m3/nap, ami elegendőnek látszik. A nyári vízigény kielégítése az Ercsi Cukorgyár vízművéhez kapcsolódó regionális vízmű megvalósításával lehetséges, melynek kapacitása 8000 m3/nap lenne. A vízmű kihasználása teljes lenne, mert nyáron a 96
