Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Bendefy László: Adatok a Fertő tó és a Hanság medencéje kialakulásának kérdéséhez

licka patak között egy további szerkezeti egység csatlakozik. Ez utóbbit a Kerka és a Mura harántolja. A szerkezet Varasdtól DNy-ra zárul (9). A Kisalföld szerkezeti elemei A morfológiailag egységesnek tűnő, jól körülhatárolható lapály jellegű Kisalföld — mélyszerkezetét illetően — korántsem egyszerű felépítésű. A szerkezet nagy vonásaiban legjobban talán a nagy földrengések után beérkezett jelentések adataiból szerkesztett szeizmokin görbék* (7. ábra) alapján tanulmányozható. Bármilyen közeli és eléggé erős földrengés adatait dolgozzuk is fel, lényegében a 7. ábrán bemutatott nagyszerkezeti képhez hasonló eredményhez jutunk. E vázlaton Szalai T. (10—12) és Wein Gy. (13—15) földtani megállapításai nyomán már eléggé részletesen ismert felszíni szerkezetek mélységi határai rajzolódnak ki. Az Alpok keleten a Centrális alkárpáti küszöbben (1. ábra) végződnek (Szalai). Vizsgálataink szerint ez a küszöb a Karavankáktól Varasd környékén át Nagyszombatig, keletebbre Szered és Nyitra, illetőleg Érsekújvár vonaláig tart, és négy szerkezeti részből áll. Ezek: 1. a medence magját alkotó, kissé Ny-ra tolódott Fertő-Hanság süllyedék; 2. előbbinek külső sülylyedő övezete; s végül 3. a Zala—Rába—Marcal menti emelkedő szerkezeti övezet (eleváció), ami nem más, mint a Kisalföldi küszöb (Szalai, 12) keleti szegélye, Ez utóbbinak a folytatása a Körmendnél É felé ágazó elevációs övezet, melyet K-ről a Gyöngyös határol, felszakadt gerincvonalában pedig a Perint vájt medret magának. A Centrális alkárpáti küszöbhöz tartozik: 4. a Kerka—Pinka-menti elevációs övezet is, amely a ZalaRába—Marcal elevációval együtt, Magyarnádalja és Varasd között S alakú kettős ívvel Ny-nak fordulva ugyancsak a Possruck felé tart. A burgenlandi bazaltelőfordulások (Németújvár, Tobaj, Dobra stb.) ennek az elevációs övezetnek változékony csapását követik, és a legerősebb hajlatokban töritek felszínre (16—18). A Fertő-Hanság süllyedőkben, valamint részben ennek külső süllyedő övezetében a kristályos alaphegységre közvetlenül neogén rétegsor települt. A kisalföldi süllyedék külső övezetében azonban némely fúrásban az alaphegység fölött felsőmediterrán üledéket is tártak fél. Paleogén képződmények azonban ebben az övezetben ezideig ismeretlenek. A Zala—Rába—Marcal eleváció területén a mélyfúrások már különböző mezozóos üledékék jelenlétét is bizonyítják. A Kőszeg—Szombathely—Körmend közötti szakaszon mezozóos rétegsort eddig nem ütött meg fúró. Ezek a tények kétségtelen bizonyítékai a Kisalföld egészen fiatal: az alsópannóniai időktől napjainkig végbement, illetőleg ma is tartó süllyedésének. A zóna lassú süllyedése a Zala—Rába—Marcal övezet déli szakaszán, tehát a Kerka—Mura torkolat táján kezdődött meg a helvéti emelet végén, vagy a tortonai emeletben, majd a folyamat fokozatosan haladt előre északnak. Legtovább a mai Fertő és Hanság helyén egykor emelkedett kristályos hegytömeg állott ellen, de a szarmatában már feltehetően ez is süllyedőben volt, mert különösen a peremeken némi szarmata üledékek találhatók. A mélyszerkezet ismeretében nagyon kézenfekvőnek tűnik, hogy a stájer hegységképződési szakaszban felújult és jelentősen felerősödött mozgások alkalmával a Centrális alkárpáti küszöbnek éppen a déli végén kezdődött meg a süllyedés. A Vasvár környékén kialakult erős könyökben, ahol a mélyszerkezet ÉK—DNy-i csaSzombalhe/y Celldömölk Vaspör * SZEIZMOKIN: az azonos földrengési erősség alapján szerkesztett izoszeizta görbék egy speciális fajtája. Az izoszeizták általában nem tükrözik híven a kéreg szerkezeti képét. A kérget felépítő szerkezeti egységek határát jelző főtöréseket ui. számos haránttörés keresztezi. Ezeken a metszéspontokon a kohéziós erők kisebbek, mint egyebütt, tehát a nyírófeszültségek hamarabb lépik túl a kohézió határát, mint a szomszédos területeken. Földrengések alkalmával a nagyobb mértékben sebzett diszkontinuitási felületrészeken tehát nagyobb erejű földmozgások — rengések és — lökések jelentkeznek, mint közvetlen környezetükben. Az izogörbék szerkesztésénél a tektonikus törések csomópontjain fellépő többlet-hatást tehát figyelembe kell vennünk. Az így kialakuló vonalak már nem izo-görbék. Éppen ezért, mivel ugyanezek a görbék a földrengések hatására bekövetkező mikro- vagy makro mértékű elmozdulásokra is jellemzőek, szeizmokin görbéknek nevezzük őket (17) és (21). 8. ábra. Az 1956. március 31-i Zala és Vas megyei földrengés maradék (residual) izoszeiztái. (Bendefy L., 1959.) pásból É—D-ibe vált át (8. ábra), valamint ettől délre az S alakú kettős ív déli végén, a földkéregmozgások során különösen nagy feszültségeknek kellett felépniük. Mindkét könyök (Zalabér—Pakod-, illetőleg Dobri és Csáktornya környéke) ma is szeizmikusán kitüntetett terület (19). Az utóbbi 10 év kutatásai világszerte igazolták annak a megfigyelésnek helyességét, hogy a felszíni gravitációs viszonyok nincsenek összhangban a felszíni, illetőleg felszínközeli föld- és kőzettani viszonyokkal. Ezekben ugyanis nagyon sok az esetlegesség, és a nagy szerkezeti összefüggések nem jutnak bennük kifejezésre. A regionális gravitációs Bouguer-anomáliák azonban már nem a felszíni, hanem a mélyebb szintek tömegviszonyait tükrözik. Minél nagyobb mérvű az öszszevonás, a.nnál nagyobb mélységek tömegelrendeződése jut bennük kifejezésre. A Kisalföld, illetőleg a Centrális alkárpáti küszöb területén már egyszeres összevonás után dlyan gravitá52