Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Bendefy László: Adatok a Fertő tó és a Hanság medencéje kialakulásának kérdéséhez

0°-25 km 4. ábra. A Kisalföld Moho-térképe (Bendefy L., 1968.) nem egyszer felerősödtek, a fokozatosan emelkedő és ezzel kapcsolatosan vékonyodó kéreg a benne fellépő feszültségeknek a középsőmiocén végéig ellenállt. Az átlagosan 23 km vastagságig elvékonyult kéreg a tortonai emeletben, (esetleg azonban már a helvéti emelet végén) több helyütt karéjosan átszakadt, és ezzel a stájer mozgások fázisában megkezdődött a kisalföldi medence lassú süllyedése. A mélyfúrások eredményei alapján szerzett jelenlegi ismereteink szerint a helvéti emelet kezdetén még az egész Kisalföld szárazulat volt. A helvéti emelet előtti időkben a Kisalföld geomorfológiailag a mai burgenlandi tájhoz lehetett hasonló. Az e területet borító hegységek egyetlen fővonulathoz igazodtak. Ezt a Sárvár és Csorna között kb. 1200—1600 méteres mélységben húzódó vonulatot ma is különálló szerkezetként (Mihályi szerkezet) tartjuk számon. Legmagasabb csúcsai a pannóniai beltóból még szigetként magasodtak ki, és csak a pleisztocénben süllyedtek a víz színe alá. Az egykori csúcsokat borító rétegsorban az alsópannóniai üledékek feltűnően kis vastagságúak (20—40 m), szemben a szomszédos rögökön tapasztalt átlagos 200—500 m vastagsággal. A felsőpannóniai üledékek vastagsága is ugyanezeken a magas helyzetű rögökön fele a vele szomszédos rögökének (1000—1050 m). A pleisztocén takaró vastagsága pedig ugyanitt kb. középhelyzetet foglal el a legkisebb, illetve legnagyobb vastagságban kifejlődött takarórészletek között. Az előadott tények arra utalnak, hogy a felsőköpeny felboltozódásának folyamata szakaszos volt és ennek megfelelően a beszakadások is szakaszosan mentek végbe. Az ilyen módon kialakult mai kéregszerkezeti viszonyokról a szeizmológiai, a gravitációs és szeizmikus vizsgálatok, valamint a mélyfúrások eredményei adnak felvilágosítást; a napjainkban végbemenő kéregmozgások természetéről, mértékéről pedig a geokinetikai vizsgálatok, illetőleg a hidrográfiai megfigyelések tájékoztatnak. Soproni hg Fertő Hanság Bakony hg Balaton Moho 5. ábra. Szelvény a Moho- és Conrad felület mélységi viszonyainak érzékeltetésére a Kisalföldön. (.Bendefy L., 1968.) ta kor határán még a felszínen voltak. Nem lehet vitás, hogy a felsőköpeny felpúposodásának kezdeti időszakában a Moho-szint emelkedésével a mai Kisalföldet borító csillámpalából, gnejszből és különféle fillitféleségekből, zöldpalából stb. felépült hegység szintén emelkedett. S bár e területrészt érő erőhatások az ausztriait követő későbbi hegységképződési fázisokban Kéregszerkezet és hidrográfia A Kisalföld fő folyója a Rába, számos más hazai vízfolyásunkhoz hasonlóan, szerkezeti árokra utaló kettős törésrendszerhez igazodik. A törésrendszer ÉNy-i vetődései szabják meg a Rába-, a DK-i vetődések pedig a Marcal vonalzását. Sárvártól délre, ahol a két folyó már messzire került egymástól, újabb párhuzamos vízfolyások szegődnek a Rába mellé. Közülük tektonikai szempontból legnevesebb a Rábát Felsőmaráctól Sárvárig kísérő Csörnöc és Herpenyő. Vasvár és Sárvár között a Csörnöcnek is vannak párhuzamosan kísérő mellékfolyásai (mint pl. a Rábahídvég és Vasvár közelében lévő Boszorkány-ér). A fentieket röviden összefoglalva: a Rába völgye Feldbachtól Szentgotthárdig 1,0—1,5 km széles és a folyó a felsőszakaszból inkább középszakasz jellegűbe hajlónak mondható. Szentgotthárdtól Iváncig középszakasz jellegű. Iváncig a folyó a völgytalp déli pereméhez simul, míg a völgy északi peremét a Lóny, illetőleg a Vörös patak kíséri. Ezen a szakaszon, és Ivánétól Sárvárig a völgytalp már 4—5 km szélességű. Iváncnál a Rába éles szögben elhagyja a völgy déli peremét, majd Rábadoroszlónál ellentétes ívvel (6. ábra) a völgysík északi oldalához simul, s a továbbiakban Sárvárig ezen a völgyszegélyen halad. Morfológiailag egyszerű e jelenség magyarázata: Ivánc és Rába49