Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Varga Ferenc-Deli János-dr. Csonti Ferenc: Ásott kutak növényvédőszer szennyeződéséről

és szakszerűtlen kezelése a talajadottságokkal össze­függve miként vezetett ásott kutak Dikonirttal való szennyeződéshez. A gyékény esi Március 15 TSz 1145 kh-on végzett vegyszeres gyomirtást. 630 kh-ra felhasználtak 688 kg Dikonirtot. A Növényvédő Állomás szakmai szakértője a szer mennyiségét 1 kh-ra vonatkoztatva megfelelőnek találta. A permetezést Rapidtox II. típusú géppel vé­gezték. A gépek mosására a falu közepén elhelyezkedő régi kavicsbányában felgyűlt talajvizet használták a helyszínen. Ezáltal a gépből nagyobb töménységben ke­rült Dikonirt a talajba. Helyszíni vizsgálattal nem volt megállapítható az, hogy csak ez a mennyiség okozta-e a kutak szennyeződését, vagy gondatlanságból meg­semmisítés miatt valószínűleg itt elhelyezett maradék Dikonirt. Bár ez utóbbi feltevésünket nem tudtuk meg­felelően igazolni, mégis alátámasztja elképzelésünket az a kilevelezés után elpusztult két fa és egy bokor, melynek gyökérzete felett a talajt nagy mennyiségű méreg szennyezte. Felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a legközelebb mintegy 50 m és a legtávolabbi, kb. 200 m kút vize a talaj szűrőhatása ellenére szennyeződött? Erre magyarázatot ad a talajszerkezet és a speciális helyi adottságok. Az 1. ábrán látható, hogy a Dráva félgyűrűszerűen veszi körül az említett területet, és északi irányban van a jelenlegi 100 kh területű ka­vicsbánva talajvizes tava. A kavicsos talajban a talaj­víz áramlása északi-déli irányú és a talajviszonyoknak megfelelően gyors. A talajvíz áramlási irányát igazolja a kutak szennyeződésének sorrendje is, mely a szeny­1. ábra. Helyszínrajz nyező góctól sugárirányban halad a Dráva, mint fő víz­gyűjtő felé. Joggal vetődik fel a kérdés a lakosság ré­széről, mit várhatnak ezután? A szennyeződés tovater­jedésének iránya az említettekből meghatározott. A szennyezési góctól északra fekvő kutak vize nincs ve­szélyeztetve. További kérdés, hogy felhasználható-e a kutak vize, és mikorra várható a vízminőség javulása? A szennyezés 1967. tavaszán történt és egy év után a szivattyúzások és klórozások ellenére még mindig kimutatható Dikonirt a vett vízmintában. Érdekesség­képpen említjük meg, ha a mintát nagyobb esőzés vagy hóolvadás után vettük, a laboratóriumi meghatározás erősebb szennyezettséget mutatott. Ezt azzal magyaráz­zuk, hogy az emelkedett talajvízszín és bővebb víz­mennyiség újabb talajrétegek átmosását tette lehetővé. Laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy a szeny­nyezett övezet kútjainak szennyezettségi foka nem csökken szabályszerűen a szennyező góctól való távol­sággal. Magyarázatként talán a kavicsos talajszerkezet lazább, illetve tömöttebb volta szolgál. Ugyanazon kút vizsgálati eredményei a vett vízminták alapján arra engednek következtetni, hogy a Dikonirt koncentráció ha lassan is, de csökken. Az érintett Petőfi utcai ásott kutakból 1967. novem­ber 17-én vettünk vízmintát először, tájékozódási jel­leggel. Laboratóriumi eredmény 8 ásott kút esetén 1000—2500 ppm/1 Dikonirt szennyezettséget mutatott. Következő mintavétel november 22-én történt, amikor laboratóriumi vizsgálattal 60—170 ppm/1 szennyezettség volt megállapítható. Január 24-én ismét megmintáztuk az említett kutakat, amikor már jelentős szennyezett­ség csökkenést (0—80 ppm/1) állapítottunk meg. Sajnálatos tényező, hogy a szennyezettséget novem­berig csak érzékszervi vizsgálattal támaszthattuk alá és laboratóriumi vizsgálatot csak az utóbbi 3 hónapban végeztünk Marquardt és Luce (1) eredeti, valamint Csányi (2) által ajánlott módosítás szerint. Nehéz meghatározni azt a koncentrációt, amely árta­lom és következmény nélkül szennyezheti az ivóvizet.) Ilyen vonatkozásban irodalmi adatok sem állnak ren­delkezésünkre. Más adatok hiányában a felhasználha­tóság megítélésénél a víz élvezhetőségét (íz, szag) vá­laszthatjuk alapul. Feltételezhető, hogy a még élvezhe­tőség határán álló ivóvíz nem fejt ki mérgező hatást. Ez a meghatározás igen szubjektív, de ha arra gondo­lunk, hogy a Dikonirt mikrogrammnyi mennyiségei is már érzékszervileg észlelhetők, nagy hibát nem köve­tünk el. Az óvatosság azonban mindenképpen ajánla­tos (esetleg genetikus károsodás, csecsemővédelem, ku­muláció lehetősége) és ahol erre lehetőség kínálkozik, ott tiszta, ivóvíz minőségű vizet kell felhasználni. A szennyezett kutak vízminőségének javulását is sok tényező befolyásolja. Elsők között említjük meg a ta­lajszerkezetet, szennyezett talajvastagságot és a szeny­nyező Dikonirt mennyiséget. Az eddigi gyakorlati ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a Dikonirt teljes elimi­nációjához huzamos idő szükséges. E példa alapján szeretnénk felhívni a Dikonirtot fel­használó TSz-ek és Állami Gazdaságok figyelmét, hogy e szer alkalmazásakor legyenek tekintettel a talaj szer­kezetére, a talajvíz helyzetére, a lakott terület és kutak távolságára és a talajvíz áramlási irányára. 35

Next

/
Thumbnails
Contents