Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Tóth Sándor: A felszíni vizek védelmének közegészségügyi jelentősége

lyezni, hogy a kúttól megfelelő távolságban és irányban legyen. A dombos talajra települt somogyi falvakat több esetben valósággal átmossa egy-egy nagyobb záporral lezuduló víztömeg. Az árnyékszékek, trágyarakások szennyét ilyenkor belemossa az alacsonyabb helyen fekvő kutakba. A megye ásott kútjai tehát nemcsak a szennyezett talajon átszivárgó vízzel, hanem az utóbbiak szerint is használhatatlaná válhatnak. Kútjaink ezért nitrátosak. így a csecsemők vérének oxigén szállítási zavara — methaemoglobinaemia — melynek a nagy nitrát tartalmú kútvízzel való összefüggését először 1945-ben Comly igazolta, megyénkben is elég gyakori. Ezért feltétlenül szükséges, hogy nagyobb gonddal védjük és gondozzuk kútjainkat. Ki ismerte, vagy ki törődött a múltban a falusi lakosság ilyen irányú nehézségeivel? Fertőzött ivóvíz miatt a hastífusz és a vérhas majdnem a felszabadulásig szabadon és tömegesen szedte áldozatait. Ezen a téren az egészségügyi nevelőmunka gyakorlatilag csak a felszabadulás után kezdődött meg. Ma már a törpevízművesítés és a települések korszerű szennyvíz elhelyezése lassanként közegészségügyileg megnyugtató állapotot hoz létre. A talajvízből táplálkozó falusi kutaknál nagyobb jelentőségű a felszíni vizek ivóvízként való felhasználása. Amíg a falusi kutakból kisebb közösségek, vagy csupán a tulajdonos családja iszik, addig a felszíni vizeket nagyobb vízművek is felhasználják. A felszíni vizek hasznosítása a mennyiségen kívül csak megfelelő minőségben lehetséges. Ezért tisztaságának megóvása rendkívül fontos feladat. Ha ez sikerül, akkor a tavak és a folyók nagy része alkalmas emberi, állati és ipari felhasználásra. A vízvédelem nagy, komplex jelentőségű feladatkör, amelyen belül legnagyobb súllyal jelentkezik az élethez szükséges víz, közegészségügyi feltételeinék folyamatos biztosítása. Ebben a vonatkozásban felelősek vagyunk az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeinek a biztosításáért is. A felszíni vizek védelme főként: ivóvízszerzés, öntözéses gazdálkodás, fürdőzés és sport, parazitológiai-járványügyi téren elsőrendű jelentőségű. Hazai vonatkozásban Szolnok, Budapest és Pécs esetében közismert, hogy e városok vízműveit felszíni vizek táplálják. Somogyi vonatkozásban a Balaton táplál két vízművet, a siófokit és részben a balatonföldvárit, Főként a siófoki jelentős. Egyrészt, mert csak balatonvizet használ fel, másrészt az eljövendő években újabb vízművet telepítenek rá, Siófokon az üdülési szezonidő alatt átlag napi 50 ezer fő vízfogyasztóval számolnak, de voltak már idegenforgalmilag kiugró napok is, amikor 100 ezres átmenő forgalom volt. A balatoni vízművek fejlesztésével és építésével nem is lennének nehézségek, de közismert tény, hogy a Balaton két pártán kb. 30—40 szennyezett vizet bevezető csatorna, vagy patak van. A veszprémi oldalon főként vegyipari szennyvizeket visznek be a folyók, míg a déli oldalról inkább fekáliás és növényvédőszeres vízbemosások, illetve beömlések vannak. „A vizek védelme érdekében és egyes vegyianyagok felhasználásának korlátozásáról" a Földművelésügyi Miniszter és az Egészségügyi Miniszter 1/1966./VIII. 23/ FM-Eü.M. együttes rendelete intézkedik. E rendelet 1. §-a előírja, hogy növényvédőszereket, rovar- és rágcsálóirtó szereket, továbbá mesterséges habképző anyagokat (a továbiakban: peszticideket) a vizek minőségének védelmében csak az e rendeletben előírtak szerint szabad felhasználni. E rendelet 2. §-a kimondja még, hogy pesztcidet, annak fel nem használt maradékát stb. állóvízbe, folyóba, vízfolyásba, vagy tározóba juttatni tilos. Közegészségügyi szempontból érdekes még a 4. §., ami szerint 200 méteres parti sávokban csak az ide engedélyezett szereket lehet felhasználni. Ki ne tudna közülünk az 1965-ös évi nagy balatoni halhullásról? Kb. március végén kezdtük észrevenni a halak tömegesebb pusztulását. Május végén és június elején volt a legnagyobb elhullás. A vízben hányódó és partra vetődő haldög tömeg megsemmisíttetése, a partok fertőtlenítése nagyon komoly feladatot rótt az egészségügyi dolgozókra. A nagy és értékes balatoni halállományon kívül veszélyben forgott a balatoni szezon és az idegenforgalom. A halhullás okainak keresésében az ország csáknem minden számottevő és e téren érdekelt tudományos intézete részt vett. A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztályának a vizsgálatok eredményét összefoglaló jelentéséből az a következtetés vonható le, hogy a peszticidek gondatlan felhasználása révén azok minden vízbe bekerülhetnek. A DDT, DDE, HCH, a balatoni halakból, a tó egyéb állataiból és növényeiből koncentrált menynyiségben mutatható ki. A mezőgazdaság által gyomirtóként használt és nehezen bomló növényirtószerek a talaj felszínéről és felszíni rétegeiből kimosódnak, és a csermelyek, patakok, levezetőcsatornák útján belekerülhetnek a mélyebben fekvő Balatonba, sőt szivárgás révén a közeli ásott kutakba is. Ilyen irányú vizsgálatokat laboratóriumunk a MTA Biológiai Kutató Intézettel (Tihany) közösen azóta is eredményesen végez. A balatoni halhullás után könnyen elképzelhetjük, hogy milyen bizonytalanság, sőt pánik lett úrrá a tó vizéből táplálkozó vízművek községeiben. Amióta az ember a növényeket elhódította a természettől és ezt a saját céljára termeszti, azóta állandóan harcban áll a legkülönbözőbb növényi kártevőkkel és kórokozókkal. Időszámításunk előtt már 4000 évvel a közel—keleti kultúrállamokból (Asszíria, Babilónia. Egyiptom) írásos feljegyzések, ábrák maradtak ránk a . sáskákról, hernyókról és más a lakosság élelmét fenyegető kártevőkről. Kínában időszámításunk előtt 880-ban császári rendeletet adtak ki a sáskák elleni szervezett védekezésről. A Görög-római birodalom nagy íróinak (Theophorastos, Vergilius, Plinius) műveiben is találunk hasonló feljegyzéseket, ismertetéseket.* A reneszánsz óta a biológiai ismeretek rohamosan fejlődték. Hazánkfia, Lippai János 1664-ben kiadott három kötetes művében a „Posoni Kert"-ben a növényvédelem addigi ismereteit és eredményeit adja közre. De hasonló úttörő munkát végzett Mitterpacher Lajos, Gersinger János és társai az 1700-as, Kovács Antal, Fehér Elek pedig az 1800-as évek elején. A növényvédelem, mint tudomány azonban alig 100 éves. Általánossá válása zömmel már korunkban játszódik le, a DDT-nek és származékainak első nagymérvű felhasználása távolkeleten a második világháború dzsungel háborújában történt. Az itteni tapasztalatok segítették elő hihetetlenül gyors és nagyfokú elterje33