Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Szesztay Károly: Modell-vizsgálatok a vízkészlet-gazdálkodásban

megállapítása a vizsgált területen belüli mezőgazdasági vízigények különböző mértékű kielégítése és különböző méretű víztározók esetében (Israelsen—Riley 1968). 3. A felszín alatti víztartók vízszintjének vagy nyomásviszonyainak időbeli változásai különböző időbeli eloszlásában végzett mesterséges vízpótlás és különböző mértékű és területi eloszlású szivattyúzás esetén (Weber—Peters— Frankéi 1968). 4. Tavak és tórendszerek vízszint-ingadozásainak vizsgálata különböző mértékű és időbeli eloszlású vízkivételek és különböző méretű vízleeresztő berendezések esetében (Pentland—Rosenberg—Cavadias 1968; Szesztay 1962). 5. Szennyezőhatások és az öntisztulási folyamat területi ós időbeli alakulása tengeröblökben (tavakban), különböző területi ós időbeli eloszlású szennyvízterhelések esetében és a belső áramlások hatásának figyelembevételével (Thomann 1965). A szimulációs vizsgálat eredményeinek értékelése — a Monte-Carlo-módszer elméletére támaszkodva — úgy történik, hogy a folyamatok lejátszása során megszámlálják a megválaszolandó kérdések szempontjából jellemző helyzetek (tározóteltségek, árvízi vízleeresztések, a szomszédos területeknek átadott különböző mértékű vízpótlások, szennyezettségi kategóriák stb.) előfordulásának számát, vagyis —- megfelelően hosszú sorozatokra támaszkodva — bekövetkezésük valószínűségét. Gazdaságtani vizsgálatok A vízkészlet-gazdálkodási döntésekhez (a létesítmények elrendezésének, főméreteiknek ós üzemi rendjüknek megállapításához) végső fokon mindig gazdaságtani (köz

T gazdasági) értékelések, elemzések szükségesek. Ez a vizsgálat elvégezhető a hidrológiai és a vízkészlet-gazdálkodási modellek adta eredményekre támaszkodó különálló feladatként, de alkalmazhatóak — és többnyire hatékonyabbak — az összetett felépítésű hidrológiai—vízkészletgazdálkodási—gazdaságtani modellek is. A 2. ábra ilyen összetett modell szerkezeti felépítésére mutat be példát (Parker—Riley—Israelsen 1968). A modell központi része a gazdaságtani egység, amelyhez mind a hidrológiai (csapadék, felszíni lefolyás, mélybe szivárgás), mind a vízkészlet-gazdálkodási (szivattyúzott víz, felszíni vízkivétel), mind a gazdaságtani folyamatok elemei kapcsolódnak. A gazdaságtani modell lényegében véve csak abban különbözik a hidrológiai modelltől, hogy nem vízmennyiségek, hanem pénzösszegek egymás közti viszonyát, áramlását, felhalmozódását ós mórlegét elemzi. Ehhez természetesen a modell valamennyi tényezőjére vonatkozóan meg kell adni a gazdasági egyenértékek kulcsszámait és kapcsolati egyenleteit (a felhasznált vízmennyiség és a termelési volumen kapcsolata, a felhasznált vízfóleségek ára, a termék piaci értéke, a járulékos költségfüggvények stb.). Minthogy ezek az értékek ós kapcsolatok a vízszolgáltatás adottságain kívüli tényezőktől is függnek (műtrágyafelhasználás, a gépesítés, illetve automatizálás mértéke, a járulókos termékek értékesítési lehetőségei stb.) a döntés előkészítéséhez többnyire nagyszámú változat végigjátszása szükséges. A módszeres tárgyalás helyett a gazdasági modellvizsgálatok esetében is célszerűbbnek látszik néhány jellegzetes példa felsorakoztatása: 1. Adott vízigény megosztása több vízforrás (vízkószletfóleség) között a vízszolgáltatásra fordított teljes költség minimumára törekedve (Dracup 1966, Risch 1968). 2. A befogadó vízminőségének védelme érdekében a különböző szennyezőforrásoknál alkalmazandó tisztítás mértéke a szennyvízkezelésre fordított teljes költség minimumára törekedve (Thomann 1965; Liebman—lyynn 1966). 3. Adott termelési volumen biztosítása öntözéses mezőgazdaságban különböző talaj adottságú területek ós különböző öntözési vízforrások esetében a tőkebefektetés egységére jutó termelési érték maximumára törekedve (Parker—Riley-—Israelsen 1968). 4. A tározók vízkészlet-gazdálkodási rendjének megállapítása adott kószletsorok és igónysorok esetében a tározóban visszatartott, de fel nem használt vízmennyiségekkel (biztonsági vízkészletekkel) kapcsolatos költsé2. ábra 30