Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Elek Zoltán: Az új gazdasági mechanizmus tapasztalatai a vízgazdálkodás területén

megvalósítását. A probléma feloldása fokozott koordinációs tevékenységet igényel központi és területi vonatkozásban egyaránt. Az ország víz- és csatornamű vállalatai a szolgáltató ágazatba tartoznak. E vállalatok azonban jelentős álló- és forgóeszközöket lekötő termelő és elosztó tevékenységet végeznek. Ilyen értelemben tehát eltérnek a szorosan vett szolgáltató vállalatoktól. Rendkívül eltérő e vállalatok állóeszközállományának elhasználtsága is. Ennek következtében a pótlás jellegű beruházások forrásául szolgáló vállalati fejlesztési alap és a pótlási igények számos esetben eltérő irányúak. A vállalatok jelentős körében ez idő szerint nem elegendő a fejlesztési alap a szükséges beruházások finanszírozásához, "más esetben a képződő fejlesztési alap racionális felhasználása nem lehetséges. A mezőgazdasági üzemek önállósága az öntözésfejlesztést célzó beruházások területén új helyzetet teremtett. Az állami beruházás formájában megvalósuló öntözési főművek kivitelezését a jövőben sokkal inkább össze kell hangolni a mezőgazdasági nagyüzemek beruházási döntéseivel mint korábban. Ez utóbbi szintén fokozott koordinációt tesz szükségessé a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal és az Országos Vízügyi Hivatal között. A mechanizmus irányelvek rögzítették a hatósági engedélyezés korábbi rendszerének felülvizsgálatát és egyszerűsítését. A kérdés szorosan összefügg a hatósági előírások felülvizsgálatával. E téren azonban néhány részkérdés szabályozásán túlmenően, átfogó rendezés ez ideig nem történt. Szükséges, hogy az irányelvekben rögzített és jóváhagyott intézkedések mielőbb megtörténjenek egyrészt a ma szinte áttekinthetetlen előírástömeg csökkentése érdekében, másrészt azért, hogy a beruházások engedélyezésével, üzembehelyezésével, illetve üzemeltetésével kapcsolatos különböző hatósági engedélyek megszerzése rövidíthető legyen. E téren nagyon fontos annak elérése, hogy a hatóságok hivatalos állásfoglalásuk kiadása után igényeiket ne módosítsák. Az építőipari árrendszerrel kapcsolatban általánosítható az a vélemény, hogy az elősegíti a vállalati eredménytervek viszonylag könnyű teljesítését. A vállalati szempontból előnyös árszínvonal azonban nem készteti a vállalatokat műszaki fejlesztési, szervezési és gazdálkodási intézkedések fokozott megtételére. Az ártényezők közül elsősorban az építési idővel arányos gépköltség rendszer vitatható, melynek alkalmazása sok szubjektív szempont érvényesítését teszi lehetővé Az új vízdíj rendszer ugyanakkor a korábbi időszaknál kedvezőbb helyzetet teremtett a víz- és csatornamű vállalatoknál. Az új árrendszer hatékonysága azonban, különösen a vízzel való takarékosság és az ipari vízellátásai kapcsolatos fejlesztési költségek csökkentése irányában hat pozitív módon. Az üzemek keresik a takarékosabb vízgazdálkodás módját, a vízbeszerzés költségeinek csökkentését. Az a körülmény, hogy a műszaki fejlesztési alap képzésének és felhasználásának új rendszerében a vállalatok jelentős pénzügyi forrásokkal rendelkeznek saját műszaki fejlesztésük finanszírozására, előnyös. A saját műszaki fejlesztési alap ésszerű felhasználása előtérbe helyezte a gyakorlati hasznosítás szempontjait. Ugyanaz mondható el a műszaki fejlesztési alap kutatási célra történő felhasználásáról is. Az újításokra vonatkozó új jogszabály gyakorlati alkalmazása szempontjából komoly hátrányt jelent az, hogy a végrehajtási utasítás még nem jelent meg. Az érdekeltek úgy látják, hogy a termeléssel közvetlenül összefüggő újítások díjazása komolyabb problémát nem jelent, de változatlanul fennállnak azok a nehézségek, amelyek a beruházásoknál alkalmazott újítások díjazásával kapcsolatosak. A megtakarítások itt általában az egyszeri ráfordításoknál jelentkeznek, e megtakarításoknak a részesedési alapra való hatása egyértelműen nem mérhető le. E kérdéssel szükséges volna a továbbiakban ilyen vonatkozásban foglalkozni. A típustervezéssel kapcsolatban az a vélemény alakult ki, hogy a típusterveknek a gyakorlatban történő széles körű felhasználása csak akkor várható, ha a típustermékek gyártása általánosságban megvalósul. Fenti két probléma szorosan összefügg a műszaki fejlesztéssel. A típustervek alkalmazásának ugyanis előfeltétele, hogy az abban szereplő anyagok, alkatrészek, illetve szerkezetek a piacon beszerezhetők legyenek. Megoldandó tehát a gyártmánykatalógusok rendszeres kiadása és olyan információs-rendszer, mely mind a tervező, mind a felhasználó megfelelő tájékozottságát biztosítja a döntés időszakában. A vállalatok saját pénzügyi forrásainak jelentős növekedése előtérbe helyezte a fejlesztési döntésekkel kapcsolatos felelősséget és takarékosságra való törekvést. E tendenciák a beruházóknak a műszaki tervezéssel szemben támasztott igényeinek növekedését eredményezte. Tapasztalatok szerint a beruházók a korábbi gyakorlattal ellentétben előnyben részesítik, illetve szükségesnek tartják alternatívák kidolgozását, amely többek között építési szerkezeti rendszerek versenye formájában mutatkozik (vasszerkezetek, vasbeton szerkezetek). A berzházói igény, mely egyrészt a beruházások mennyiségi és minőségi paramétereinek javítása, másrészt a beruházási költségek csökkentése irányában jelentkezik, tovább gyűrűzik a tervező és gyártó vállalatok felé. E téren a vízgazdálkodási ágazatban figyelemre méltónak tartjuk, hogy a vízgazdálkodási létesítményeknél felhasználásra kerülő vasszerkezetek, gépek és berendezések gyártmányfejlesztése gyártása, illetve ezeknek a műszaki tervezésnél történő alkalmazása rövid idő alatt a tervező és termelő vállalatok közötti szorosabb együttműködésre vezetett. A kutatás területén új helyzet alakult ki azzal, hogy a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet korábbi költségvetési gazdálkodása megváltozott. Az Intézetnél komoly nehézséget jelentett a vállalati gazdálkodásra történő átállás, másrészt a megrendelők részéről is sok bizonytalanságot lehetett tapasztalni. Jelenleg alakul ki a vízgazdálkodással foglalkozó szervek és az Intézet között az a piaci kapcsolat, mely a területi vízgazdálkodás helyi igényeinek kielégítését célzó feladatok megrendelés formájában történő realizálódását eredményezi. Az új gazdasági mechanizmus lehetővé tette a műszaki tervező vállalatoknál különleges kockázati alap képzését. E kockázati alap célja a műszaki tervező vállalatok érdekeltségének fokozása a műszaki fejlesztésben. A rendelkezésre álló félév tapasztalatait nem elegendőek ahhoz, hogy e kockázati alap hatékonysága lemérhető legyen. Kétségtelen, hogy részben a vállalkozási szerződések új rendszere, illetve az 14