Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Gaál Lászlóné: Felszíni vizeink radioaktivitásának alakulása

ebből fakadó lehetőségek felismerése még nem tekint­hető kiforrottnak, a vállalatok tehát idegenkednek ko­moly kockázattal járó szerződéseket kötni. Befolyá­solja a rendszer hatékonyságát az is, hogy az átlag bérgazdálkodás, illetve a részesedési alap jelenleg ér­vényes felhasználási rendszere úgy tűnik nem biztosít kellő egyéni érdekeltséget a kockázat vállalására. A vízgazdálkodáshoz kapcsolódó műszaki tervezés területén a reform bevezetésétől várt verseny sok te­kintetben kialakult. A kereslet a vállalatokkal szem­ben változatlanul nagy, így munkaellátottságuk 1969­ben is biztosítottnak tekinthető. Ez egyrészt azzal ma­gyarázható, hogy a tervezési jogosultság kiterjesztése után sem alakult ki az a helyi tervező szervezet, amely a tervező vállalatok munkaellátottságát érdemben be­folyásolta volna, másrészt azonban döntőnek kell te­kinteni a tervező vállalatok megváltozott magatartá­sát is. A korábbi megrendelői kör megtartására irá­nyuló törekvés, nem utolsó sorban egyes tervező válla­latoknál jelentkező átmeneti munkaellátottsági prob­lémák, jelentősen megváltoztatták a tervező vállala­tok piaci magatartását. Határidők, árszínvonal és az együttműködés terén egyaránt pozitív jelenségek ta­pasztalhatók. A műszaki tervezés terén is található azonban több szabályozatlan kérdés, illetve probléma. Ilyen többek között a műszaki alkotások jogvédelme, mely a műsza­ki tervezésre vonatkozó mechanizmus irányelvekben szerepelt, a jogi szabályozás azonban ez ideig nem tör­tént meg. Ugyancsak nem szabályozták a műszaki terv­dokumentációk tartalmi előírásait. A Beruházási Kó­dex hatályon kívül helyezésével megszűntek azok az előírások, amelyeket a Kódex erre vonatkozó mellék­lete tartalmazott, ehelyett azonban újabb szabályzat nem lépett életbe. A jelen helyzetben a tervek tartal­mával kapcsolatban a problémát elsősorban nem a megrendelő (beruházó), hanem a beruházásban közre­működő építőipari kivitelező vállalatok jelentik. A tí­pusszerkezetek egységes alkalmazását a gyártmányka­talógus és típusszerkezetterv gyűjtemények nagy pél­dányszámban történő kiadásának elhúzódása nehezíti, amint erre már utalás történt, a kivitelező vállalatok a részlettervek tekintetében ma is maximális igényekkel lépnek fel. Nem kíván bővebb magyarázatot, hogy a műszaki tervezési kapacitások hatékony felhasználása szempontjából e probléma milyen hátránnyal jár. A műszaki tervező vállalatok törekednek exportter­vezésre. Helyes az a törekvés is, hogy az exportter­vezés kapcsolódjon exportszállításhoz, tehát az export ne kizárólag szellemi termékre korlátozódjék. E tekin­tetben nehézségek tapasztalhatók a külkereskedelmi vállalatok részéről. A külkereskedelmi vállalatok ko­rábban, de lényegében jelenleg is szigorúan elhatárolt profilban dolgoznak. E szigorú profil szerinti elhatáro­lás azonban komplett szállítások esetén sok hátránnyal jár és megnehezíti egyrészt az ajánlatok megtételét, másrészt realizálását. A vállalati gazdálkodásban, amint erre számítani is lehetett, egyes szektorok monopolhelyzete, a felhaszná­lók szempontjából hátrányokat jelent. A központi ter­mékgazdálkodás és a kijelölési rendszer nagymérvű feloldása, a szerződéses szabadság széles körű beveze­tése megnövelte azoknak a vitáknak a számát, melyek a szerződő felek között abban a körben alakultak ki, ahol a vita eldöntésére a központi Gazdasági Döntő­bizottság nem illetékes. E viták eldöntését nagymérték­ben elősegítené a választott bíróságokra vonatkozó jog­szabály közzététele. Jelenleg ugyanis csak a választott szakértők vitába való bevonását szabályozza rende­let, közismert azonban, hogy a közös megállapodással felkért szakértő döntése, illetve véleménye a felekre nem kötelező. A választott bíróságok ezt a problémát képesek lennének megoldani. Felszíni vizeink radioaktivitásának alakulása* GAÁL LASZLÖNÉ Országos Közegészségügyi Intézet Az atombomba kísérletek során igen nagy mennyi­ségű sugárzó anyag jutott a Föld légkörébe, mely on­nan a meteorológiai viszonyok szerint gyorsabban vagy lassabban a hulló porral és csapadékkal a Föld felszí­nére került és kerül vissza még ma is. A friss atom­robbantás után néhány hónapig lehulló csapadék fő­leg rövid felezési idejű izotópokat tartalmaz, a későbbi csapadék és falloutban ezek már lebomlanak és a hosszabb életű nuklidek dominálnak. Számos tanul­mány foglalkozik a Föld felszínére hullott sugáraktivi­tás mennyiségének becslésével. Megállapítást nyert az is, hogy a Föld forgása következtében az északi félte­kén, annak is a 30—60°-os szélességi övezetében a su­gárzó anyagok depozíciója nagyobb mérvű, mint a déli féltekén (1,2,3). A világméretű radioaktív fallout a fel­színi vizeket is elszennyezheti sugárzó anyaggal, mely­* A Magyar Hidrológiai Társaság Vízkémia és Víztechnológiai Szakosztályának 1968. márciusi ülésén elhangzott előadás. nek mennyisége azonban különböző tényezők befolyá­sára közel sem annyi a folyók és tavak vizében, mint ahogy arra a Föld felszínére lerakódott radioaktív anyag mennyiségéből következtetni lehetne. A sugárzó anyag felezési ideje, a talaj nuklidekkel szembeni nagy adszorpciós képessége, a felszíni vizek természetes dezaktiváló tulajdonsága erősen befolyásolja a felszíni vizek ilyen módon történő elszennyeződését. Egyes szer­zők szerint a csapadék sugárzó anyagának csupán né­hány százaléka kerül a felszíni vizekbe (4). Tény azonban, hogy a felszíni vizek radioaktivitásának ala­kulását az atombomba kísérletek során a légkörbe jutta­tott és onnan visszaszármazott sugárzó anyagok lénye­gesen befolyásolták. Az atomcsend egyezmény óta a felszíni vizek csapadék okozta sugáraktivitása világ szerte csökkenést mutat, ugyanúgy, ahogy a csapadék aktivitása is csökken. Ez azonban nem jelenti azt, hogy sugárszennyeződés veszélye nem áll fenn. A fel­15

Next

/
Thumbnails
Contents