Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Bakonyi Iván: Beszámoló az Országos Vízépítőipari Napokról

meg, á Hidrológiai Tájékoztatóban pedig 1961—1967 közt 34 tanulmány. 1961-ben megalakítottuk a Vízépítőipari Szakcsoportot, majd az elmúlt évben Vízépítőipari Szakosztályunkat. A Szakosztály, illetve elnökének Vajda Józsefnek az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettesének kezdeményezésére határoztuk el a Vízépítőipari Központtal közösen a Vízépítőipari Napok megrendezését. Célunk az volt, hogy ne csak a szakemberek, hanem az ország közvéleményének a figyelmét is felhívjuk a vízépítőipar egyre növekvő fontosságára és lehetőséget adjunk a szakembereknek a szakmai vitára, tapasztalatcserére, hogy ezáltal is elősegítsük a vízépítőipar fejlődését. A Vízépítőipari Napok ünnepi ülését ezekkel a gondolatökkai megnyitva sok sikert kívánok a Vízépítőipari Napok munkájához. Dr. Vitális Sándor Beszámoló az Országos Vízépítőipari Napokról A vízgazdálkodás távlati tervei a vízépítőiparra nagy feladatokat rónak. Annak érdekében, hogy a szakemberek és mindazok, akik kapcsolatban vannak a vízépítőipar egyes ágazataival, tájékoztatva legyenek a vízépítőipar előtt álló feladatokról, az 1968. évben először a Magyar Hidrológiai Társaság Vízépítőipari Szakosztálya és az OVH Vízépítőipari Központ megrendezte az Országos Vízépítőipari Napokat. Az Országos Vízépítőipari Napok elsődleges célján — a széleskörű tájékoztatáson — felül, célul tűzte ki még azt is, hogy felhívja a figyelmet az egyes vidékek vízépítőipari feladataira is. Ennek érdekében az Országos Vízépítőipari Napokat Miskolcon, Szolnokon és Pécsett tartották meg. A tervezett győri előadássorozat közbejött akadályok miatt elmaradt. Az Országos Vízépítőipari Napok keretén belül tartották meg a Vízkutató és Fúró Vállalat ünnepi rendezvényeit is, melyeken méltatták, hogy 100 évvel ezelőtt fúrta Zsigmondy Vilmos az első hazai mélyfúrású kútjait. Továbbá ez évben volt 20 éves az államosított fúróipar és 10 éves a Vízkutató és Fúró Vállalat. Erről a hármas ünnepről tartalmas előadások keretén belül emlékeztünk meg egyhetes rendezvény során. Az Országos Vízépítőipari Napokon elhangzott előadások száma 52 volt, melyeket 23 hozzászólás követett. Az 52 előadásból 32 magyar, 20 külföldi volt. A rendezvénysorozatot 7 tanulmányúttal tették színesebbé. Az előadásokon és tanulmányutakon közel 1000 fő vett részt. Ezek közül 65 fő volt külföldi, akik Ausztriából, Bulgáriából, Franciaországból, Japánból, Jugoszláviából, Libanonból, NSZK és NDK-ból, Romániából és a Szovjetunióból érkeztek. Különösen nagy volt az érdeklődés a Vízkutató és Fúró Vállalat rendezvényei iránt, és ezeken az előadásokon volt a legtöbb külföldi résztvevő. A rendezvénysorozatot két fényképkiállítás tette színesebbé. Az egész rendezvénysorozat a szeptember 23-i budapesti ünnepi megnyitóval kezdődött. Dr. Vitális Sándor elnöki megnyitója után Vajda József OVH elnökhelyettes „A magyar vízépítőipar kialakulása és fejlődése" címmel tartotta meg bevezető előadását. Előadásában először a vízépítés kialakításának hidrológiai, földrajzi és társadalmi okait ismertette. Részletesen elemezte a vízépítés történetét, Széchenyi nagyszerű terveinek megvalósításától egészen a felszabadulásig. Ennek az időszaknak az jellemzője, hogy az egyes vízépítési szakágazatokat — árvízvédelem, hajózás, öntözés, vízellátás-csatornázás stb. külön-külön az igényeknek megfelelően fejlesztették. Nem volt egységes központi koncepció. A felszabadulás után az országos Vízügyi Főigazgatóság, majd 1968-tól az országos Vízügyi Hivatal megalakításával a vízgazdálkodás és ezenbelül az önálló vízépítőipar megszervezése tette lehetővé, és egyben szükségessé is egységes önálló vízépítőipar kifejlesztését. Előadásának második felében a vízgazdálkodás távlati feladatai következtében a vízépítőiparra háruló nagyobb leiadatokat ismertette. Ezek szerint a folyószabályozás és viziutak építési munkái 1985-ig 12,9 millió m

3 kotrási munkát, és 7,8 millió m

3 kőmunka elvégzését teszik szükségessé. Az árvízvédelmi munkák során 1985-ig 62,3 millió m

3 földmunka beépítése szükséges. A fenti földmunkák 10%-át a tervek szerint távszállításos, 46%-a földtoló-földnyeső és 35%-a hidromechanizációs eljárással kell elvégezni. A mezőgazdasági vízgazdálkodás keretében az öntözésfejlesztési feladatok elvégzése során az állami főművek, öntözőtelepek és halastavak létesítéséhez 1985-ig mintegy 50 millió m

3 földmunka elvégzése szükséges. Az öntözőtelepek kiépítéséhez le kell fektetni 24500 km nyomócsövet és a fő és elosztó művek létesítéséhez közel 1,4 millió m

3 beton beépítése válik szükségessé. Mindezeken felül az elkövetkező időszak legnagyobb fokú fejlesztését kétségkívül a vízellátás és csatornázási munkák teszik ki. Vízellátás területén 1985-ig a lakosság 85%-át közműves vízvezetékkel, a lakosság 60%-át pedig csatornahálózattal kell ellátni. Nem kisebb a feladat az ipar vízellátása és szennyvízelvezetése terén sem. Itt a tervek szerint 1985-ig a jelenlegi vízigény közel négyszeresét kell biztosítani. A fenti elgondolás végrehajtásához az elkövetkező 20 év alatt 26 300 km hosszúságú nyomócső, illetve 30 700 km hosszú csatorna megépítése lesz a vízépítőipar feladata. Mindezek a célkitűzések csak a gépesítés nagyarányú fejlesztésével, a szakmunkás, technikus és mérnök létszám fokozásával oldhatók meg. Külön ki kell emelni a műszaki fejlesztés fontosságát, mely a feladatok elvégzésének alapvető feltétele. Sabathiel József egyetemi tanár: „Az elméleti megoldások és az építési tapasztalatok kapcsolata a hazai vízépítési műtárgyaknál" címmel tartott előadást. Előadásában kiemelte, hogy az elméleti kutatások fontossága mellett szükséges, hogy azok eredményeit gyakorlati tapasztalatok alapján ellenőrizzék. Példákkal világította meg, hogy az elméleti kutatások hogyan egészíthetők ki a gyakorlati eredményekkel. így válik lehetővé, hogy a gazdaságos, korszerű építéstechnológiá139