Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Scheuer Gyula: Vízföldtani megfigyelések a dunaújvárosi III. sz. vízkivételi mű térségében

1-2 • r/a-2/u fe/iórófurósok J"ze/rényvono/ " tares O ÍW lOOOm 1. ábra. Helyszínrajz / tegek jelentkeztek iszap, agyag, homok váltakozásával (1—2. ábra). Az 1. sz. fúrást (114,52 mA. f.) a majortól É-ra hasonlóan az előzőhöz a magasparton tűztük ki. A vizsgálatok szerint a fúrásban 15,40 m-ig fakósárga lösz, majd 1,10-ig barna fosszilis talaj, 19,60-ig homokos lösz, 24,30-ig homokos tömött agyagos lösz mutatkozott jellegzetes pleisztocén csigafaunával és ez alatt 25,70-ig aprókonkérciós vörösbarna fosszilis talaj jelentkezett. A pleisztocén 26,20-ban zárul egy szürkésfehér meszes réteggel. Ezután következtek a felsőpannóniai emelet rétegei, amelyek kifejlődésben hasonlóak voltak az előző fúráshoz. A két magasparti fúrás között a pleisztocén rétegsorban lényeges különbségek mutathatók ki. Az l/a. sz. fúrásban csak a fiatal, felsőpleisztocén löszrétegek voltak meg, míg az 1. sz. fúrásnál ezek alatt a dunaújvárosi löszösszlet zárórétegei — feltételezhetően alsópleisztocén — is megtalálhatók. A két fúrás között mutatkozó eltérés csak szerkezeti mozgással magyarázható. A törés valószínűleg a tervezett műtárggyal szemben a magaspartot átvágó vízfolyás völgyében húzódik. Iránya a völggyel megegyező ÉNy—DK-i (3. ábra). A 2/a (96,15 mA. f.) sz. fúrást a magaspart előtt húzódó sík területen mélyítettük le közvetlenül a Duna mellett. A fúrásban 5,80 m-ig iszap, homok és homokos kavics mutatkozott és e mélység alatt 50-ig, a fúrás talpáig az ismert felsőpannóniai képződmények voltak. Itt a magasparti fúrásokkal ellentétben a pleisztocén 2. ábra. Fúrásszelvények 68