Hidrológiai tájékoztató, 1968 június
Paál Tamás: A talajvíz agresszivitásának változása
13000 >2.000 lt. 000 70.000 9.000 8.000. 7.000 6.000. 5000 4000 3.000 2000 r.ooo Meg/egt/zes • (J) fi)rős£a/p - 3,0m @ - » - -7,5m © — # /5,0m 3. 5 ro 15 20 25 ábra. A szulfáttartalom változása a fúrásban agyagforgácsok, valamint a furat - oldalán fellazult agyag részecskéi okozták. Ez a kismennyiségű, de erősen roncsolt szerkezetű agyag egészen rövid idő alatt lehetővé tette a finom eloszlású pirit oxidálását. Ily módon az agresszivitás hirtelen felszökött, de éppen a kis anyagmennyiség és a nagy tömegű talajvíz miatt rövid idő alatt le is zajlott a folyamat. (A fúrás és a környező talajvíz közötti vízcserét nem sikerült megakadályozni.) A B. és C. pontok közötti csökkenés azzal magyarázható, hogy a továbbfúrás során sok víz került ki a fúrásból s így a környező víztömeg hígító hatása kismértékben már a kezdeti stádiumban is jelentkezett. Az agresszivitás hirtelen változásának ez a magyarázata — a kis agyagmennyiség nagy jelentősége miatt — nem használható fel még analógiának sem az építkezések alkalmával történő agyagmegbontás esetére. Akár épületalapozások, akár közműmunkaárkok készülnek, kellő mélység esetén a „kiscelli" agyag egészen nagy felülete kerül közvetlen érintkezésbe a levegővel, tehát az oxidáció is jobban létre tud jönni. Tovább bonyolítja még a helyzetet az is, hogy az építkezésekhez víztelenítés is csatlakozik, tehát igen nagy a vízcsere. Ezek és néhány más tényező hatására nem állítható, hogy ehhez a kísérleti esethez hasonló folyamat zajlik le az építkezéseknél is. Az agresszivitás növekedése biztosra vehető, de mértékére és a folyamat lezajlására vonatkozóan részletes nagyminta kísérlet volna szükséges. I § 77.000 10.000 9000 8.000 7.000 6.000 5.000 4.000 3.000 2.000 J. 000 7038 JO 40 4/ 42 43 44 45 45 <7 46 49 50 5/ 52 53 7954 dátum 4. ábra. A B. XXL talajvízfigyelő kútban észlelt agresszivitásváltozás A talajvíz agresszivitásának a fúrást követően tapasztalt változását csak részben magyarázhatjuk a már említett agyag-megbontással. Ez csak a hirtelen emelkedést indokolja, de a csökkenésre más magyarázatot kell találni. Korábbi megfigyelések szerint a lágymányosi keserűvizes kutak környezetében levő piritszemcsék oxidálásához átlag 15—20 év szükséges (3). Bár itt a kút felülete lényegesen kisebb volt, mint a keserűvizes kutaknál, de ebből semmiképpen nem eredhet a tizedik naptól tapasztalható erős csökkenés. Mivel sem a környező agyag pirit-tartalma, sem a levegő oxigéntartalma nem változhatott a vizsgálat alatt, tehát ezt kell feltételezni, hogy az agresszivitás változását a fúrás során keletkezett és a furólyukban bent maradt Röviden meg kell még említeni egy másik tisztázatlan folyamatot, az agresszivitás évek során bekövetkező ingadozását. Az 1. ábrán feltüntetett B. XXI. jelű talajvízfelügyelő kút adatsora alapján a legkisebb S0 4-érték 305 mg/l, a legnagyobb pedig 10 015 mg/l. De az 1938-tól kezdve végzett vizsgálatok egészen más jellegű változásokat mutatnak, mint az 1. sz. fúrás adatai. Az ingadozás teljesen rendszertelen, bár van néhány év, amikor az őszi (általában alacsony) talajvízállás idején mért S0 4-tartalom kereken kétszerese a tavaszinak, amikor inkább magas szokott lenni a vízszint. Megtalálható viszont ennek az ellenkezője is, tehát nem lehet egyszerűen a talajvízszín-ingadozás során bekövetkező szulfáttartalom koncentrálódásról, 62
