Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Ungár Tibor: Építésföldtannal kapcsolatos kérdések

nem Kínából, hanem a Szovjetunióból mesterséges szaporítással nyert ivadékot. Az import

1 adatait — faj szerinti bontásban — az 1. táblázatban közöljük. A növényevő halak ivadékainak magyarországi importja ÉV HALFAJ darab ÉV Amur Busa összesen 1963 26 400 27 400 53 800 1964 600 000 100 000 700 000 1965 1 230 000 300 000 1 530 000 1966 1 020 000 730 000 1 750 000 1967 1 080 000 1 290 000 2 370 000 összesen 3 956 000 2 447 400 6 403 800 A táblázatban feltüntetett ivadékimporton kívül 1966 decemberében 61 amur anyajelöltet vásároltunk a Szovjetunióból. E példányokkal a hazai kísérleti szaporítást kívántuk elkezdeni. A hazai mesterséges szaporítás — mint a honosítási munka fontos fordulópontja — először 1967 júniusában sikerült a Halászati Termelőszövetkezetek Ivadéknevelő Tógazdaságában Dinnyésen (Fejér megye). Ekkor egyrészt a Szovjetuniótól vásárolt példányokból (6), másrészt az 1963. évi import halaiból (5 ; 2) kaptunk érett, termékenyítésre alkalmas ivartermékeket. Ez a szaporítási munka inkább kísérleti jellegű volt és jelentősége főként a technológia elsajátítása miatt értékes. Végeredményét tekintve 580 000 zsenge ivadékot és ebből 100 000 egynyarast halásztak le Dinnyésen az első hazai szaporításból. A növényevő halak első öt éves telepítésének gazdasági mutatói előnyösek. Az 1967. évig bezáróan összesen importált 6 404 000 ivadék és a 61 anyajelölt vásárlási és szállítsái költsége kerekítve 2,9 millió Forint. Ezzel szemben az Országos Halászati Felügyelőség adatai szerint az 1967. évi összállomány 400 000 db egynyaras és 800 to idősebb évjáratú növényevő hal. E mennyiség értéke a belföldi és a nemzetközi kereskedelemben is helytálló árakon 20 millió Ft. Az állomány értékéből levonva a tenyészanyag vásárlás és az üzemi költségek (takarmány, meliorációs % stb.) összegét, melyek 11 millió Ft-ot tesznek ki a növényevő halakból származó tiszta jövedelem — 9 millió Ft — mutatóját kapjuk meg. E néhány számból is megállapítható, hogy az új halfajok az első öt — lényegében kísérleti évben is — beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. összefoglaló megállapítások a honosító munka első öt évéről A növényevő halak magyarországi telepítésének első öt évi eredményeit a következő megállapítások jellemzik: 1. A három kínai növényevő halfaj kitűnő életlehetőségeket talál hazánk halastavaiban és szaporításuk is megoldható. 2. Megfelelő állategészségügyi ellenőrzés esetén megelőzhető az a katasztrófa, melytől féltünk (6) vagyis az új és őshonos kórokozók jelentős kártétele a halállományban. 3. Az amur a hínárnövényzet elleni küzdelemben kitűnően alkalmazható és segítségével a hínárproblémát halastavakon és egyéb zárt vizeken gazdaságosan megoldhatjuk. 4. A három növényevő halfaj és a ponty közös népesítésével arra alkalmas (zárt) vizeink haltermése gazdaságosan, ugrásszerűen és nagymértékben (40—500%) emelhető. 5. Bíztató adatokat kaptunk halászatilag eddig kevésbé hasznosítható, elsősorban vízgazdálkodási célra használt műszaki létesítmények eredményes hínártalanítására. Az 1963—1967-ig terjedő időszakkal a honosítási munka első szakasza lezárult. Az 1968. évvel kezdődik a második időszak, mely alatt a szaporítási bázisokat kell kiépítenünk, meg kell fontolnunk néhány nagyobb vizünk hínártalanításának amurral történő megoldását (1, 3) és széles szakmai körökben ismertetnünk kell az új halfajokban rejlő hal- és vízgazdálkodási, valamint sporthorgászati lehetőségeket. IRODALOM 1. ANTALFI A., TÖLG I.: Növényevő halak. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968. 2. BERINKEI L.: Halak — Pisces. Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. 3. LIGETI L.: A Balaton elhínárasodásának műszaki vonatkozásai és a védekezés lehetőségei. VÍZGAZDÁLKODÁS 1966, 182—185. 4. PÉNZES B., TÖLG I.: A fehér amurhal (CTENOPHARYNGODON IDELLA Cuv. et Val.) és a fehér széleshomlokú hal (HYPOPHTALMICHTYS MOLITRIX Cuv. et Val.) magyarországi betelepítése. ALLATTANI KÖZLEMÉNYEK 1964. 103—104. 5. PÉNZES B., TÖLG I.: Adatok a fehér amurhal (CTENOPHYRYNGODON IDELLA Cuv. et Val.) növekedéséhez és táplálkozásához. ALLATTANI KÖZLEMÉNYEK 1966. 109—113 6. SZAKOLCZAY J., MOLNÁR K.: Adatok az ún. „fűevő" halak betegségeihez. MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1964, 446—450. 7. TÖLG I.: Irányelvek a keletázsiai növényevő halak meghonosításához. HIDRLOGIAI KÖZLÖNY 1966, 41—17. Építésföldtannal kapcsolatos kérdések DR. UNGAR TIBOR ÉVM Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat A földtani és az építőmérnöki tudományok határán keletkezett új szakág, az építésföldtan kerete más szakágak felé még némileg bizonytalan és alkalmazása a határterületi jelleg következtében még megoldásra váró kérdéseket vet fel. Ilyenfajta kérdéseket vázolunk az alábbiakban. * A földtanban a rétegek megnevezése főként keletkezésmódjuk és földtani koruk, az építőmérnöki szakágak (talajmechanika, alapozás) keretében viszont fizikai jellemzőik alapján történik. Az építésföldtani szelvényeken elvileg mind a földtani, mind az építőmérnöki igényeket kielégítő rétegmegnevezéseket kellene alkalmazni. Bonyolítja a kérdést, hogy a földtan keretén belül is a rétegmegnevezések több fajtája használatos; 1. Genetikai—földtaniak, amelyek főként a réteg keletkezésmódjára utalnak (pl. infúziós lösz: nedves térszínen felhalmozódott hullóporos üledék). 2. Kőzettaniak, amelyek első sorban a réteg kőzetszöveti, szerkezeti, esetleg ásványos összetételi sajátosságaira vonatkoznak (pl. agyagos lösz: olyan hullóporos üledék, amelynek agyagszemnagyságú részlege az átlagosnál nagyobb, függetlenül a nagyobb agyagrészleget létrehozó keletkezési körülményektől). 48