Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Schmidt Eligius Róbert: Magyarország ásvány- és hévizei

össze. De ugyanígy a vidékiek közül az egri, a Miskolc-tapolcai, és a hévízi radioaktív vizek is diszjunktív haránttörésekkel kapcsolatosak. Hévizek Magyarországon mint a kárpáti orogén koszorúzta kratogén jellegű és nagyrészt fiatal süllyedéses medencékben a geotermikus gradiens lényegesen kisebb, mint az európai, vagy világátlag, és kb. fele-kétharmada annak. Legkisebb az Alföldön, ahol 2000 m mélységig számítva 18 m/C° körüli. A Dunántúlon 20—24 m/C° közötti, majd az északi peremvidéken kb. 23—26 m/C° közötti. Ez az említett tájegységek eltérő földtani felépítésével függ össze. Az Alföld nagyvastagságú pleisztocén-pliocén-kori rétegsorának felső része viszonylag erősen homokos, tehát rossz hővezető, szemben a Dunántúl hasonló képződményeivel, amelyek — a Kisalföld és a Drávasíkságtól eltekintve — kévésé vastagok és agyagosabbak is. Az Alföld északi peremének hegyvidéki részén viszont tömött, jó hővezető kőzetek (nagyvastagságú miocén kori vulkáni tufa, oligocén kori agyag és márga) vesznek részt a mezozóos és paleozoós alaphegység fölötti rétegsor felépítésében. A geotermikus grádiens általában a mélységgel is növekszik. Ez a nagyobb mélységen levő kőzetösszletek konszolidáltabb, tömöttebb voltával s így jobb hővezetőképességével függ össze. Ettől az általános szabálytól való eltérés oka lehet a kőzetek minőségének és hővezetőképességének nagyobbmérvű változása. A geotermikus grádiens fent említett viszonyai magyarázzák azt, hogy miért lehet, különösen a rossz hővezető fedőkőzetekkel borított magyarországi medenceterületeken viszonylag könnyen hévizet feltárni. A hőfluxus (földi hőáram) Magyarországon kb. 2—2,5szer nagyobb mint a Föld felszínén eddig mért átlagérték és nagyjából 2,0—3,3 ycal/cm

2 sec között mozog (Stegena L., Boldizsár T.) A szilárd kéreg vastagsága is nem sokkal haladja meg a 20 km-t. 1966 végéig kb. 262 db 35 C°-nál melegebb hévizes kutat tártak fel, míg a 26 C°-nál melegebb vizű kutak száma közül 725 volt. A 26—35 C°-os vizet szolgáltató hévizes kutak mélysége 43 és 870 m között van, míg a 35 C°-nál melegebbeké 25— és 2555 m között. Az újabban létesített korszerű hévízkutak vízhozama a homokos-homokköves felső- és középső pannóniai rétegekből kb. 200—2000 l/p. Kivételesen 3000 1/p-ig változik a vízhozamuk. Átlagban 900 l/p felett van. Az eocén, kréta és főleg triász időszaki karsztos kőzetekből az egyes kutak vízhozama 1000—3000 l/p, kivételesen 4000 l/p és átlagban kb. 2500 l/p. A hévízkutak összes vízszolgáltatása (1967 végén): a 26—35 C°-ú vizekből 162 m

3/p, a 35 C°-nál melegebb vizekből pedig 197,7 m

3/p, összesen kereken 360 m

3/p (Bélteky-Schmidt). Megjegyzendő azonban, hogy a hazai gyakorlat szerint hévíznek általában csak a 35 C°nál melegebb vizeket szokás tekinteni. A hévízkészletet a tároló rétegek kiterjedése, porozitása és a kitermelhetőség %-ának alapulvételével hazai kutatóink (Bélteky L., Boldizsár T., Juhász J., Kertai Gy., Urbancsek J. stb.) provizórikusan 400 km

3 körülinek vélik. A hévizeket hőmérsékletük alapján eltérően a kívánságra a térképen alkalmazott jelzésektől — főleg balneológiai szempontból az alábbiak szerint szoktuk osztályozni. Hideg, 20 C° alatt, hűvös vagy szubtermális 20—25 C°, langyos vagy hipotermális 25—35 C°, meleg vagy hőmeotermális 25—40 C°, forró vagy hipotermális 40 C° felett. Az egyszerű hévizeket általában fürdési célokra szokás használni, de ezek közül a kisebb hőmérsékletűeket, ott ahol hideg víz feltárása nehézségeket okoz. ivási célokra is. A magasabb hőmérsékletűeket melegvízszolgáltatásra és a 60 C°-nál melegebbeket általában fűtési célokra. A hőmérséklettől és az ásványtartalomtól függően felhasználásuk lehet kombinált, vagy gyógycélokat szolgáló. Magyarország hévízkútjainak hasznosítás szerinti megoszlása: a 26—34 C°-ú víz esetén (407 db) fürdésre 5,4%, ivásra 94,6%, a 35 C°-nál melegebb vizűek közül (252 db) fürdésre 50%, ivásra 29%, fűtésre 7,5%, ipar 3,6%, hasznosítás folyamatban 9,9% (Bélteky 1. 1965.) A korszerű és intenzív hévízhasznosításokat a Hidrológiai Tájékoztató 1966. júniusi számában található összefoglaló táblázat szemlélteti (Balogh J. 1966.). Az ásvány- és hévizek legális r Az 1885. évi törvénycikken alapulva az idők során különböző vízjogi törvények, rendeletek és végrehajtási utasítások jelentek meg Magyarországon, amelyek többek között a földalatti vizek, hévizek- és ásvány-gyógyvizek védelmét is szabályozzák. így legújabban az egészségügyi miniszter 4/1966. (VIII. 6) Eü. M. számú rendelete, amely többek között kimondja, hogy: a vízügyi hatóság (Országos Vízügyi Főigazgatóság és Vízügyi igazgatóságok) — az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság javaslatára — a gyógyfürdőkön kívül védőterületet állapít meg: a) az elismert ásvány vízzel,gyógyvízzel vagy hévízzel üzemelt fürdőfenntartó gyógyüdülők, b) az ásványvizet alkalmazó fizikoterápiás gyógyintézetek, végül c) a gyógyvízcsarnokok védelmére. Áz említett védőterületek kijelölésének részletes gőrzésére vonatkozó rendeletek szabályait a 32/1964. (XII. 13.) Kormány számú rendelet 37. §-ának alapulvételével — az egészségügyi miniszterrel egyetértésben — az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője állapítja meg. FONTOSABB ÖSSZEFOGLALÓ IRODALOM BALOGH J. 1966: A Ahévízhasznosítás helyzete Magyarországon. HIDROLLÖGIAI TAJÉKOZTATO. Jún. hó pp. 49. 55. BÉLTEKY L. ÉS MUNKATÁRSAI 1965: Magyarország hévizkútjai (Hévízkataszter). VITUKI kiadás pp. 1—420. SCHMIDT E. R. ÉS MUNKATÁRSAI 1962: Magyarország Vízföldtani Atlasza (73 térképpel). SCHMIDT E. R. ÉS MUNKATÁRSAI 1962: Vázlatok és tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához, pp. 1—655. MAFI kiadása. SCHULHOF ö. és MUNKATÁRSAI. 1957: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Akadémiai Kiadó. pp. 1—963. 43