Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Baron Ferenc-dr. Csonti Ferenc-dr. Ponyi Jenő: Peszticidmaradékok vizsgálata különböző hazai vizekből származó szervezeteken

elméletről, hogy a földnek sok veséje kell, hogy legyen, hogy a források vizének sokféleségét tudja termelni. Mariotte megállapításai ellen a 19. század nyolcvanas éveiben ismét erős támadás kezdődött: Otto Volger kimondotta, hogy a felszín alatti víz nem származhatik a csapadékból. Szerinte a talajvíz kizárólag a felszín alatt levő vízgőz kondenzációjából ered. Az atmoszféra meleg levegője a külső légnyomástól függően kisebb-nagyobb mennyiségben belejut a föld belsejébe. Ott a levegőnél hidegebb kőzetekben erősen lehűl. Mivel a levegő mindig tartalmaz vízgőzt, ennek az; a mennyisége, amely ezen kisebb hőmérsékleten nem maradhat meg gőzalakban, lecsapódik folyékony halmazállapotba. Ez az ún. kondenzációs elmélet. Ezen elmélet szerint tehát a talajvizet nem a csapadék táplálja, hanem a felszín alatt levő víz, ami földalatti kőzetek pórusaiban levő levegőből származik. Ez az elgondolás abból az ismert megállapításból indul ki, hogy a levegő csak bizonyos mennyiségű vizet képes vízgőz alakjában magában tartani. Ha pedig a levegő telítve van vízzel, akkor hőmérsékletének csökkenésekor a felesleges víz kiválik. Az atmoszféra nemcsak a felszín felett van meg, hanem a felszín alatt is a kőzetek üregeit teljesen kitölti. Mikor a melegebb, vízgőzzel telített levegő a kőzetek hidegebb résein halad át, a levegő egy része kondenzálódik. A következő táblázat, amelyet Keilhack állított össze mutatja, hogy egy köbméter vízgőzzel telített levegőben mennyi víz lehetséges különböző hőmérsékleteken és hogy 1 m

3 levegő lehűlésekor mennyi víz válik ki. Hőmérséklet —10 —5 0 5 10 15 20 25 (C°) Legnagyobb vízmennyiség (g/ml) 2,3 3,4 4,9 6,8 9,4 12,7 17,1 22,8 5° lehűléskor kiválik (g/ml) 1,1 1,5 1,9 2,6 3,3 4,4 5,7 Tehát pl. ha a vízgőzzel telített levegő 20 C°-ról 10 C°-ra lehűl, akkor 1 m

3 levegőből 13,4 g víz válik ki. Lényegileg tehát a felszín alatt ugyanazon folyamat megy végbe, ami a harmat és a dér képződését okozza. Az ablakokon ugyanez történik akkor, amikor az üvegtáblán vízcseppek jelennek meg. Peszticid-maradékok vizsgálata különböző hazai vizekből származó szervezeteken DR. BÁRON FERENC — DR. CSONTI FERENC KÖJÁL Laboratórium, Kaposvár DR. PONYI JENŐ MTA Biológiai Kutatóintézete, Tihany Szerzők különböző vizekből (Balaton, Tolnai Duna-ág, halastavak) származó halak (10 faj) és néhány egyéb" víziszervezet (3 kagyló faj, Crustacea-plankton) peszticidmaradék tartalmát határozták meg vékonyréteg kromatográfiával. A kimutatott maradék-komponensek közül a legnagyobb mennyiségben a DDT és bomlásterméke a DDE, y—HCH és egy ismeretlen komponens található. A különböző gyűjtőhelyekről származó és a vizsgálat szempontjából nagyobb egyedszámban rendelkezésre álló halfajok közül a permetmaradék mennyiségét illetően, csak a fogas süllő mutatott kisebbfokú különbséget. Ügy látszik, hogy a balatoni halakon túlmenőleg azonos permetmaradék-szint alakult ki. Ellenben, az azonos vízterületről származó ragadozó halak (fogas süllő, csuka) és a ponty között (Balaton és Tolnai-Dunaágra vonatkozóan) éles különbség adódott. Kivételt mutatnak a halastavak, ahol a süllőben és a pontyban egyaránt alacsony és megegyező értékek alakultak ki (1. táblázat). Az egyes halfajok szervei, illetve szövetei közül a zsírszövet tartalmazza a legtöbb peszticid-maradékot, majd a máj, egyes esetekben az ikra és a hús követi (2. táblázat). Igen jelentős a balatoni kagylók és a Crustacea-plankton DDT tartalma. Különösen az utóbbié figyelemreméltó, ha tekintetbe vesszük azok biomasszáját és jelentőségét a tavi táplálékláncban (3. táblázat). Az 1965 és 1966 évi azonos mintákból származó adatok azt mutatják, hogy a balatoni dévérkeszeg peszticid-szintje emelkedett, míg a fogas-süllő és a ponty értékek a korábbi adatok értékei körül mozognak. 1. táblázat. Különböző gyűjtőhelyekről származó halfajok közötti peszticidkülönbségek, hús, máj, ikrára vonatkozóan (1966 augusztus—november) Halfajok Gyűjtőhely peszticid-maradék mg/kg Halfajok Gyűjtőhely 7—HCH DDT DDE Balaton 0,15 + 0,12 0,49 ± 0,18 0,44 + 0,17 0,12 + 0,09 süllő Tolnai Duna-ág 0,16 + 0,12 0,22 + 0,11 0,12 ± 0,07 0,10 + 0,05 Halastavak 0,01 + 0,005 0,09 ± 0,02 0,05 + 0,025 0,00 csuka Balaton 0,37 + 0,33 0,57 + 0,40 0,90 ± 0,66 0,49 ± 0,23 csuka Tolnai Duna-ág 0,38 + 0,22 0,40 + 0,16 0,65 + 0,28 0,17 + 0,12 keszeg Balaton 0,20 + 0,16 0,50 + 0,03 0,34 ± 0,24 0,23 + 0,21 Balaton 0,03 ± 0,003 0,05 ± 0,03 0,03* 0,02 + 0,02 ponty Tolnai Duna-ág 0,01 + 0,006 0,07 ± 0,01 0,04 + 0,01 0,02 ± 0,01 ponty Halastavak 0,02 + 0,02 0,12 + 0,06 0,09 + 0,11 0,07 + 0,13 * két adat átlagértéke 24