Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Illés István: Beszámoló az Egészségügyi Világszervezet által rendezett nyugateurópai tanulmányútról

nulnak a hallgatók, az oktatás ideje tehát eleve ugyanannyi, mint nálunk a Műegyetemen. Miután azonban a hallgatóságot előírások kevésbé kötik, a statisztikai adatok szerint egy-egy hallgató oktatási ideje a gyakorlatban hét és fél évre elhúzódik. Az első négy évben általános jellegű oktatás folyik, csak az ötödik évben szakosodnak, amikor a hallgatók választhatják ki, melyik szakon kívánnak tovább tanulni. Négy szak közül választhatnak, úgymint az építési-, vízépítési-, közlekedési- és egészségügyi technikai szak között. A végzős hallgatóknak ugyanúgy diplomamunkát, illetve diplomatervet kell készíteniük, mint nálunk. Erre külön 30 hetet kapnak. A hollandok sok szakágon indítanak szakmérnök (tehát továbbképző) tanfolyamokat. Ezeknek olyan sikerük van, hogy egy-egy tanfolyamra gyakran 100—150 mérnök is beiratkozik, belföldi és külföldi egyaránt. A szakmérnöki tanfolyamok egyike a Delítben működő Nemzetközi Egészségügyi Mérnökképző Tanfolyam (International Course for Sanitary Engineering), amely az Egészségügyi Világszervezet támogatását élvezi. A tanfolyam célja olyan egészségügyi és biológiai szemléletű, de műszaki tárgyú továbbképzés, amely egészségügyi vonatkozású létesítmények tervezésére, üzemeltetésére és ellenőrzésére képez szakmérnököket. A tanfolyam nemzetközi jellegű, hallgatósága európai és tengerentúli országok mérnökeiből került ki. A tanfolyam hivatalos nyelve az angol. A financiális problémákat zömmel az Egészségügyi Világszervezet oldja meg. A hallgatók nagyrésze a Világszervezettől, vagy hazája kormányától kap ösztöndíjat és ebből fedezi a tanulás ideje alatt megélhetését. A tanfolyam egy éves, bentlakásos. Az oktatási anyag jelenleg minden résztvevő számára egységes, a jövőben azonban a tanfolyam tematikáját két részre kívánják bontani és külön európai-, valamint trópusi jellegű tanfolyamot kívánnak szervezni, az egészségügyi és műszaki problémák eltérő sajátosságai miatt. A jelenlegi oktatási tematika 28 tantárgyat tartalmaz. Ebből 8 tárgy egészségügyi és alapozó jellegű, 12 tárgy foglalkozik a vízellátással és vízkezeléssel, 5 tárgy a szennyvíztisztítással és szemétkezeléssel, míg 4 tantárgy általános műszaki ismereteket tartalmaz. A nemzetközi tanfolyam évek óta nagy sikerrel működik és ma már nemcsak hallgatósága nemzetközi, hanem oktatógárdája is. Angliában nemcsak általában az egyetemi oktatás más, mint a kontinensen, az egészségügyi mérnökképzés angliai formája is más. Ezt két egyetemen volt alkalmunk tanulmányozni, Londonban és Anglia északi részén, New Castle upon Tyne-ban. A Londoni Műegyetem (Imperial College University London) ilyen témájú tanfolyama szakmérnök jellegű. Elsősorban kutató tevékenységre előkészítő egészségügyi mérnökképzést folytat. Hallgatóinak létszáma hasonlóan a mienkéhez (20—30 fő), zömük nem angol, hanem az egykori angol gyarmatbirodalom országaiból jöttek. A tanfolyam hivatalos nyelve így természetesen az angol. Az oktatás egy éves időtartamú, bentlakásos formájú. A hallgatók általában itt is valamilyen ösztöndíj terhére tanulnak, vagy hazájuk kormánya fedezi a költségeket. A tanfolyamra való beiratkozás előfeltétele a mérnöki (civil engineer) diploma. Ennek megszervezése azonban Angliában csak 3 éves egyetemi képzést igényel. A tanfolyam tematikája három problémakör köré csoportosul, vannak alapozó tárgyak, egészségügyi mérnöki tárgyak és közegészségtani kérdésekkel foglalkozó tárgyak. Az egy éves tanfolyam elvégzése után a hallgatók diplomát kapnak. A New Castle upon Tyne-i Műegyetem (Division of Public Health Engineering, Department of Civil Engineering, University of New Castle upon Tyne) ugyancsak szakmérnök jellegű egészségügyi mérnökképzést folytat. A tematika hasonlít a londonihoz, azzal a különbséggel, hogy itt nem a kutatás, hanem a gyakorlat számára képeznek szakmérnököket. A tárgyak részben elméleti jellegűek, nagy részben azonban laboratóriumi gyakorlatok és sokrétű üzemlátogatások. A vizsga rendszere nagyon alapos, írásbeli, laboratóriumi és szóbeli. Ha valaki kutatómérnök kíván lenni, ezen az egyetemen 2—3 év alatt ilyen szakképesítést is szerezhet, amelynek végén a doktori fokozatot is elnyerheti. Ez utóbbinak körülbelül ugyanazok a feltételei, mint nálunk, a műszaki doktori cím megszerzésének. A tanulmányúton szerzett tapasztalatokat felhasználva az Egészségügyi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium megállapodásának megfelelően a Budapesti Műszaki Egyetem 1967 februárjában megidította hazánkban először az egészségügyi mérnökképzést. Az oktatás az európai szokványnak megfelelően szakmérnök jellegű. A tanfolyam két éves időtartamú, levelező formában működik. Figyelembevéve a hazai igényeket és egyéb sajátosságokat, a tematikában felvett össz-óraszám kétharmadrészét műszaki- egyharmadát egészségügyi tárgyak oktatására fordítjuk. A tanfolyam sikeresen folyik, az érdeklődés olyan nagy, hogy a közeljövőben új tanfolyam beindítására is sor kerül. Szakmai élmények Nyugat-Európából A tanulmányút alatt szerzett szakmai élményanyag igen nagy, ezért csupán néhány olyan élményt ismertetek, amely hazai érdeklődésre tarthat számot. Egyes érdekesebb anyagrészt külön tanulmányban dolgoztam fel, illetve dolgozok fel a jövőben és a szaksajtó rendelkezésére bocsátottam, illetve fogok bocsátani. A látottak alapján megállapítható volt, hogy NyugatEurópa országai már eljutottak oda, hogy a víz már nyersanyag és élelmiszer értékűvé vált. A magas fokú iparosodás (Rajna—Westfáliai iparvidék) és a nagy népsűrűség (Hollandia), valamint a helyi vízhiány (Stuttgart) ma már komplex vízgazdálkodásra és regionális megoldásokra (Rotterdami új vízmű, Badenseewasserversorgung) kényszerítette a nyugati mérnököket. Miután egyre több helyen és egyre nagyobb súlylyal a felszíni vízkészletek képezik a vízellátás alapját, a felszíni vizek védelme a szennyeződések ellen már parancsoló szükségszerűséggé vált úgyszólván minden nyugateurópai országban. Az elmondottak illusztrálására néhány példát ismertetek. Hollandia vízgazdálkodási helyzete Az ország területe 40 893 km

2, belvizes területek nélkül 32 977 km

2. Nagysága tehát csaknem akkora, mint a Dunántúl. Míg azonban a Dunántúlon kb. 3 millió ember él, Hollandiában 11,5 millió. Laksűrűsége egész Európában a legnagyobb, 348 lakos esik 1 km

2-re. A területnek csaknem fele 5—7 m-rel mélyebben fekszik a tenger szintjénél. Ez a körülmény két szempontból is hátrányos. Egyrészt azért, miután ezeket a területeket állandóan vízteleníteni kell, másrészt mivel ennek következtében a talaj vízkészletének %-a sós és csupán V.ta olyan, hogy a vízellátás alapjául szolgálhat. Ezért Hollandia vízellátási rendszere egyrészt a tengerpartmenti dűnékre épült (amelyből édesvíz nyerhető), másrészt a folyók felszíni vízkészletére. Hollandia legnagyobb városai közül pl. Amszterdam a dűnékből kapja vizét, míg' Rotterdam a Rajna felszíni vízkészletére építette ki vízellátását. A vízkészletek mostoha volta vezetett oda, hogy jelenleg Európában itt a legmagasabb a vizes-közmű ellátottsági fok. A lakosságnak több, mint 90%-a vezetékes vizet iszik (lásd 1. ábrán) és a csatornázásba bekapcsolt lakosság is 80% felett van. A dűnékből nyert vizek tisztítást lényegében nem igényelnek, így azokkal különösebben nem érdemes foglalkoznunk. Csupán annyit kell megjegyeznünk, hogy valójában majdnem minden város vízműve regionálisnak nevezhető, mivel a városon kívül a környék kisebb településeit is ellátja. A felszíni vízkészletre települt vízművek közül a rotterdamiról érdemes megemlékezni. Ismeretes, hogy a második világháború óta Rotterdam kikötője lett az első Európában. Ez a körülmény a város gyors fejlődését vonta maga után. Lakosságának, ipartelepei számának növekedése meggyorsult. Ez azonban maga után vonta a vízigény erőteljes növekedését is. A Rotterdami Vízművet 1874-ben alapították és eredetileg a deltára oszlott Rajna egyik ágából vette vizét. Erre a cél125