Hidrológiai tájékoztató, 1968 június
Dr. Illés István: Beszámoló az Egészségügyi Világszervezet által rendezett nyugateurópai tanulmányútról
4. Kívánatos, hogy a főiskolai, egyetemi képzés során, a megfelelő alapképzésben részesültek számára minél több hidrobiológiái tárgyú szakdolgozati ^diploma-munka), szakköri témát adjanak ki. 5. Feltétlenül szükséges, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság — sok évi szünet után — ismét hirdessen meg „Hidrobiológia" témakörre bel- és külföldi aspirantúrát. 6. A hazai hidrobiológiái kutatások hatásosságát jelentősen károsítja, hogy a szakterületnek még ma sincsen önálló tudományos folyóirata. Ennek szükségességét pedig a hazai hidrobiológusok igen jelentős bekapcsolódása a Nemzetközi Biológiai Programba, különösen indokolja. A Hidrobiológus Napok résztvevői ezért ismételten sürgetik az Acta Hydrobiologica megindítását. 7. A Hidrobiológus Napokon elhangzott előadások is egyértelműen tükrözik a Balaton további, fokozott mértékű eutrofizálódását. Ezért hatékony intézkedésekkel biztosítani kell a Balaton vizének eddiginél is fokozottabb védelmét." Dr. Bérezik Árpád Beszámoló az Egészségügyi Világszervezet által rendezett nyugat-európai tanulmányútról A Magyar Egészségügyi Kormányzat megbízása alapján, az Egészségügyi Világszervezet ösztöndíjával 1966 tavaszán tanulmányúton vettem részt Nyugat-Európa 6 országában. A majdnem 3 hónapos tanulmányút első hat hetében dr. Bakács Tibor egyetemi tanár, az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgatója volt útitársam, míg a hátralévő hetekben egyedül igyekeztem feladataimnak eleget tenni. Utunk elsődleges célja egyes európai országok egészségügyi mérnökképzésének tanulmányozása volt. Tekintettel azonban arra, hogy az országonként változó oktatási formák a helyi adottságoktól is függenek, célszerűnek látszott, ha a szorosan vett célon túlmenően az egészségügyi mérnök feladatait jelentő gyakorlati területeket is megismerjük. A tanulmányút programjára még 1965 őszén mi tettünk javaslatot az Egészségügyi Minisztérium közvetítésével az Egészségügyi Világszervezet felé, amelyet azután a szervezés fél éve alatt a vendéglátó országok egészségügyi minisztériumai kismértékben módosítottak. Ezek a módosítások azonban a tanulmányutat még érdekesebbé, még színesebbé tették. Az út szervezése mintaszerű volt, csupán az volt kifogásolható, hogy a vendéglátó országok kívánságának megfelelő programütemezés olykor többszörös, oda-visszautazgatást eredményezett, ami az amúgyis fárasztó, programokkal zsúfolt utat még fárasztóbbá tette. A tanulmányút során hat országot látogattam meg, a Német Szövetségi Köztársaságot, Svájcot, Hollandiát, Angliát. Dániát és Svédországot. Ezeken, felül négy napot töltöttem Nyugat-Berlinben is. Nem egészen három hónap alatt 21 városban, ezeken belül 45 intézménynél jártam. Ezekben a számokban nem foglaltatnak azok a víz- és szennyvíztisztító telepek, helyi- és regionális vízművek, kutató intézetek, valamint egészségügyi jellegű műszaki létesítmények (mint pl. szemétégető művek, komposzt-telepek), amelyeket a vendéglátók gépkocsijain látogattam meg. Az út statisztikájához tartozik, hogy a viszonylag rövid tanulmányút alatt repülővel, vonattal és hajóval végigutazott útvonal mintegy 15 000 km volt, amelyből 9000 km repülőút, mintegv 1500 km hajóút volt, a többit vonattal utaztam. Beszámolómat a következőkben két részre bontom. Az elsőben a nyugat-eurónai egészségügyi mérnökképzést tárgyalom, a másodikban a szakmai élményeket foglalom össze. Egészségügyi mérnökképzés a nyugat-európai országokban Az egészségügyi mérnökképzést négy országban (NSZK. Svájc, Hollandia, Anglia), összesen hat egyetemen tanulmányoztuk. A látogatások alkalmával egyrészt az oktatás formájára és tematikájára voltunk kíváncsiak, másrészt az oktatás kapcsán nyert tapasztalatokra vonatkozólag tettünk fel kérdéseket. Első ilyen célú látogatásunkat a stuttgarti Technische Hochschulen bonyolítottuk le, ahol a Vízgazdálkodási és Vízhigiénés Tanszék vezetője dr. Ing. Franz Pöpel professzor adott tájékoztatót az egészségügyi mérnökképzés nyugat-németországi helyzetéről. Az így kapott tájékoztatás szerint az NSZK-ban egészségügyi mérnök alapoktatás az egyetemen nincsen, a képzés kizárólag már végzett, okleveles mérnökök részére folyik. Az egészségügyi mérnökképzés itt tehát továbbképző (post graduate) jellegű. A továbbképzés formája sajátságos, országos szervezést a tanfolyam érdekében nem végeznek, így a magántanulás és intézményes tanulás formája keveredik a képzés keretében. Ha egy végzett mérnök ilyen vonalon kívánja továbbképezni magát, egyes műszaki egyetemeken (illetőleg Technische Hochschulékon) egy-egy nevesebb tanszékvezető segítségével képezi tovább magát azon a speciális szakon, amelyet kiválaszt. A képzés természetesen nem ingyenes, komoly összegekbe kerül, amelyet vagy maga fizet a továbbképzésben résztvevő, vagy valamilyen ösztöndíj megpályázásával kerít elő. A tanszéken találkoztam pl. olyan mérnökkel, aki Humbold ösztöndíjnak köszönheti, hogy a továbbképzés ideje alatt nincsen anyagi problémája. Természetesen egyéb ösztöndíjasok is szép számmal találhatók. A Tanszék egy szépen kiépített, teljesen korszerű kutatóintézettel is rendelkezik, amely Stuttgarttól nem messze, Büsnauban épült. A kutató intézetet állandóan fejlesztik ma is. Az itt felépült kutatóintézet jelenti az egészségügyi mérnökképzés gyakorlati és kutatási alapját. A kutatáshoz szükséges szennyvizet Stuttgartból vezetik ide. A telep — házi szennyvizek tisztítására teljesnek mondható, minden ilyen jellegű szennyvíztisztító telepen használatos műtárgy megtalálható rajta, a mechanikai tisztítástól a biológiai szennyvíztisztítás különféle fajtáiig gyakorlatilag minden tisztítási folyamat vizsgálható rajta. Külön érdekessége a telepnek, hogy a biológiai tisztítás egy nem gyakori válfaját a merülő csepegtetőtestet is beiktatták a tisztítási folyamatba. A telep csőhálózatrendszere bonyolult, a műtárgyakat a csővezetékek úgy kötik össze, hogy bármilyen tisztítási eljárás vizsgálható legyen. A kutató intézet belső felszerelése is korszerű. Nemcsak ellenőrzésre, de kísérletek végzésére is alkalmas kémiai és biológiai laboratóriummal is rendelkeznek. A telep és a laboratóriumok magas szinten automatizáltak. Az egésziségügyi mérnökképzéssel kapcsolatos második látogatást Svájcban, a zürichi Technische Hochschulén tettük, dr. Ing. Otto Jaaa professzor tanszékén. A képzés lényegében itt is továbbképző jellegű, alapfokú egyetemi oktatás az egészségügyi mérnök szakon itt sincs. A képzés keretei hasonlóak ahhoz, amit Stuttgartban láttunk, a különbség mindössze annyi, hogy itt már intézményes a továbbképzés. A képzést az előzőhöz hasonlóan a tanszékhez tartozó kutató részleg segíti. Hollandiában az egészségügyi mérnökképzést egészen más alapokra helyezték. Az ilven irányú oktatás már az egyetemi évek alatt kezdődik. A Delftben működő Technikai Főiskolán érettségi után 5 évig ta124