Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Illés István: Beszámoló az Egészségügyi Világszervezet által rendezett nyugateurópai tanulmányútról

4. Kívánatos, hogy a főiskolai, egyetemi képzés so­rán, a megfelelő alapképzésben részesültek számára minél több hidrobiológiái tárgyú szakdolgozati ^dip­loma-munka), szakköri témát adjanak ki. 5. Feltétlenül szükséges, hogy a Tudományos Minő­sítő Bizottság — sok évi szünet után — ismét hirdes­sen meg „Hidrobiológia" témakörre bel- és külföldi as­pirantúrát. 6. A hazai hidrobiológiái kutatások hatásosságát je­lentősen károsítja, hogy a szakterületnek még ma sin­csen önálló tudományos folyóirata. Ennek szükségessé­gét pedig a hazai hidrobiológusok igen jelentős bekap­csolódása a Nemzetközi Biológiai Programba, különö­sen indokolja. A Hidrobiológus Napok résztvevői ezért ismételten sürgetik az Acta Hydrobiologica megindítá­sát. 7. A Hidrobiológus Napokon elhangzott előadások is egyértelműen tükrözik a Balaton további, fokozott mér­tékű eutrofizálódását. Ezért hatékony intézkedésekkel biztosítani kell a Balaton vizének eddiginél is fokozot­tabb védelmét." Dr. Bérezik Árpád Beszámoló az Egészségügyi Világszervezet által rendezett nyugat-európai tanulmányútról A Magyar Egészségügyi Kormányzat megbízása alap­ján, az Egészségügyi Világszervezet ösztöndíjával 1966 tavaszán tanulmányúton vettem részt Nyugat-Európa 6 országában. A majdnem 3 hónapos tanulmányút első hat hetében dr. Bakács Tibor egyetemi tanár, az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet főigazgatója volt útitár­sam, míg a hátralévő hetekben egyedül igyekeztem fel­adataimnak eleget tenni. Utunk elsődleges célja egyes európai országok egész­ségügyi mérnökképzésének tanulmányozása volt. Te­kintettel azonban arra, hogy az országonként változó oktatási formák a helyi adottságoktól is függenek, cél­szerűnek látszott, ha a szorosan vett célon túlmenően az egészségügyi mérnök feladatait jelentő gyakorlati területeket is megismerjük. A tanulmányút program­jára még 1965 őszén mi tettünk javaslatot az Egészség­ügyi Minisztérium közvetítésével az Egészségügyi Vi­lágszervezet felé, amelyet azután a szervezés fél éve alatt a vendéglátó országok egészségügyi minisztériu­mai kismértékben módosítottak. Ezek a módosítások azonban a tanulmányutat még érdekesebbé, még színe­sebbé tették. Az út szervezése mintaszerű volt, csupán az volt kifogásolható, hogy a vendéglátó országok kí­vánságának megfelelő programütemezés olykor több­szörös, oda-visszautazgatást eredményezett, ami az amúgyis fárasztó, programokkal zsúfolt utat még fá­rasztóbbá tette. A tanulmányút során hat országot látogattam meg, a Német Szövetségi Köztársaságot, Svájcot, Hollandiát, Angliát. Dániát és Svédországot. Ezeken, felül négy na­pot töltöttem Nyugat-Berlinben is. Nem egészen három hónap alatt 21 városban, ezeken belül 45 intézménynél jártam. Ezekben a számokban nem foglaltatnak azok a víz- és szennyvíztisztító telepek, helyi- és regionális vízművek, kutató intézetek, valamint egészségügyi jel­legű műszaki létesítmények (mint pl. szemétégető mű­vek, komposzt-telepek), amelyeket a vendéglátók gép­kocsijain látogattam meg. Az út statisztikájához tar­tozik, hogy a viszonylag rövid tanulmányút alatt re­pülővel, vonattal és hajóval végigutazott útvonal mint­egy 15 000 km volt, amelyből 9000 km repülőút, mint­egv 1500 km hajóút volt, a többit vonattal utaztam. Beszámolómat a következőkben két részre bontom. Az elsőben a nyugat-eurónai egészségügyi mérnökkép­zést tárgyalom, a másodikban a szakmai élményeket foglalom össze. Egészségügyi mérnökképzés a nyugat-európai országokban Az egészségügyi mérnökképzést négy országban (NSZK. Svájc, Hollandia, Anglia), összesen hat egyete­men tanulmányoztuk. A látogatások alkalmával egy­részt az oktatás formájára és tematikájára voltunk kí­váncsiak, másrészt az oktatás kapcsán nyert tapaszta­latokra vonatkozólag tettünk fel kérdéseket. Első ilyen célú látogatásunkat a stuttgarti Tech­nische Hochschulen bonyolítottuk le, ahol a Vízgazdál­kodási és Vízhigiénés Tanszék vezetője dr. Ing. Franz Pöpel professzor adott tájékoztatót az egészségügyi mérnökképzés nyugat-németországi helyzetéről. Az így kapott tájékoztatás szerint az NSZK-ban egészségügyi mérnök alapoktatás az egyetemen nincsen, a képzés kizárólag már végzett, okleveles mérnökök részére fo­lyik. Az egészségügyi mérnökképzés itt tehát tovább­képző (post graduate) jellegű. A továbbképzés formája sajátságos, országos szervezést a tanfolyam érdeké­ben nem végeznek, így a magántanulás és intézményes tanulás formája keveredik a képzés keretében. Ha egy végzett mérnök ilyen vonalon kívánja továbbképezni magát, egyes műszaki egyetemeken (illetőleg Tech­nische Hochschulékon) egy-egy nevesebb tanszékveze­tő segítségével képezi tovább magát azon a speciális szakon, amelyet kiválaszt. A képzés természetesen nem ingyenes, komoly összegekbe kerül, amelyet vagy maga fizet a továbbképzésben résztvevő, vagy valamilyen ösztöndíj megpályázásával kerít elő. A tanszéken ta­lálkoztam pl. olyan mérnökkel, aki Humbold ösztöndíj­nak köszönheti, hogy a továbbképzés ideje alatt nin­csen anyagi problémája. Természetesen egyéb ösztön­díjasok is szép számmal találhatók. A Tanszék egy szépen kiépített, teljesen korszerű kutatóintézettel is rendelkezik, amely Stuttgarttól nem messze, Büsnauban épült. A kutató intézetet állandóan fejlesztik ma is. Az itt felépült kutatóintézet jelenti az egészségügyi mérnökképzés gyakorlati és kutatási alap­ját. A kutatáshoz szükséges szennyvizet Stuttgartból vezetik ide. A telep — házi szennyvizek tisztítására tel­jesnek mondható, minden ilyen jellegű szennyvíztisztí­tó telepen használatos műtárgy megtalálható rajta, a mechanikai tisztítástól a biológiai szennyvíztisztítás kü­lönféle fajtáiig gyakorlatilag minden tisztítási folyamat vizsgálható rajta. Külön érdekessége a telepnek, hogy a biológiai tisztítás egy nem gyakori válfaját a merülő csepegtetőtestet is beiktatták a tisztítási folyamatba. A telep csőhálózatrendszere bonyolult, a műtárgyakat a csővezetékek úgy kötik össze, hogy bármilyen tisztí­tási eljárás vizsgálható legyen. A kutató intézet belső felszerelése is korszerű. Nemcsak ellenőrzésre, de kí­sérletek végzésére is alkalmas kémiai és biológiai la­boratóriummal is rendelkeznek. A telep és a laborató­riumok magas szinten automatizáltak. Az egésziségügyi mérnökképzéssel kapcsolatos máso­dik látogatást Svájcban, a zürichi Technische Hoch­schulén tettük, dr. Ing. Otto Jaaa professzor tanszékén. A képzés lényegében itt is továbbképző jellegű, alap­fokú egyetemi oktatás az egészségügyi mérnök szakon itt sincs. A képzés keretei hasonlóak ahhoz, amit Stutt­gartban láttunk, a különbség mindössze annyi, hogy itt már intézményes a továbbképzés. A képzést az előző­höz hasonlóan a tanszékhez tartozó kutató részleg se­gíti. Hollandiában az egészségügyi mérnökképzést egé­szen más alapokra helyezték. Az ilven irányú oktatás már az egyetemi évek alatt kezdődik. A Delftben mű­ködő Technikai Főiskolán érettségi után 5 évig ta­124

Next

/
Thumbnails
Contents