Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Herédy Sándor: Beszámoló a borsodi tanulmányútról

és a fertőtlenítés érdekében több helyütt van klórozási lehetőség. Az ismertetett tisztítási technológia alkalmas a későbbi tározótóból vagy a kavicsteraszból származó vizek tisztítására is. Az íz- és szagproblémák leküzdésében korszerűbb klórdioxidos, ózonos vagy aktívszenes kezelés alkalmazását a II. ütemben irányozzák elő. A víztisztítómű fő épületét úgy alakították ki, hogy az egyben az egész regionális rendszer irányító, karbantartó és vízminőségellenőrző központja is. A szivattyúk, kompresszorok és egyéb gépészeti berendezések megválasztása a II. ütembeli bővítési lehetőségek figyelembe vételével történik. Molnár József (Salgótarjáni Vízmű) az új vízmű kivitelezésének és próbaüzemének általános tapasztalatairól, valamint a meglevő vízművekhez való kapcsolódás kérdéseiről beszélt. Nagy figyelmet keltett az építés menetének és a beindulás problémáinak nyomon követése, különös tekintettel az újszerű kezelőberendezésekre és hosszú távvezetékre. A felszíni víz kezelési költsége — az I. ütem viszonylag kis kapacitása mellett — elég nagy. Kedvezően ítélhető meg a négy érdekelt fél (beruházó, tervező, kivitelező és üzemeltető) együttműködése a Regionális Vízmű létrehozásában. Végül ismertette további elképzeléseit és javaslatait az új vízművel kapcsolatban. Papp László (Salgótarjáni Vízmű) a „Vízminőséggel és a tisztítással kapcsolatos próbaüzemi tapasztalatodat foglalta össze. Az Ipoly vízminőségi változásai jelentősen befolyásolják a tisztítóberendezés üzemét. A vegyszeradagolás és derítés beszabályozásával, .valamint a klórozással kaocsolatos kérdésekkel sikeresen megbirkóztak. A vízmű laboratóriumában a víztisztítással kapcsolatos bizonyos kísérleteket is lefolytattak, és felkészülnek a bővülő vízmű további víztisztítási feladataira is. Reméljük, hogy munkájukról részletes beszámolót hallunk majd a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály valamelyik jövő évi előadóülésén. Délután a résztvevők — ismét az autóbuszokon — végigjárták és megtekintették az NRV létesítményeit, a Litkétől Salgótarjánig terjedő vonalon: a vízkivételi művet, a víztisztító telepet és az átemelőt. Az egyes telepeken és berendezéseknél a tervező és üzemeltető szakemberek kötetlen formában és részletekbe menően adtak felvilágosítást a nagyszámú érdeklődő kérdéseire. Néhányat kiragadva a különösen figyelmet keltett műtárgyak közül: zárt dobszűrő, félszabadtéri elhelyezésű ferde homokfogó, vegyszer-adagoló berendezések, látványosan kialakított derítők, előszűrős zártszűrők, központi irányító terem, stb. Általában elismerést keltett a látogatók körében, hogy e vízműnél a műszaki és gazdasági szempontok mellett a „külcsínre" is megfelelő gondot fordítottak. A koraesti órákban — ismét Salgótarjánban — Berkes József, a Városi Tanács VB. titkára „Salgótarján és környékének helytörténetéről" tartott hangulatos, vetítettképes előadást. Örömmel láttuk az utolsó 15 évben elért nagy fejlődést, s most már bízhatunk benne, hogy azt a vízellátás fokozatos javulása is nyomon követi. A tanulmányút fárasztó, de látnivalókban gazdag első napja után a társaság nagyobb része az elegáns Karancs Szállóban, kisebb része a vadregényes Eresztvényi Turistaházban tért nyugovóra. A tanulmányút második napján a Nagybátonyi Vízmű, az épülő Köszörűvölgyi tározó és a Nagypataki vízmű megtekintését vettük programba. Mindhárom vízmű a későbbiekben kiépítésre kerülő Mátra-vidéki Regionális Vízmű egy-egy létesítménye, ahol a tervezők a földtani és hidrológiai adottságok figyelembevételével szerencsésen oldották meg a feladatot. Mindhárom vízmű felszíni vízmű, vagyis az ivóvízminőségű vizet megfelelő tisztítás után lehet csak biztosítani. Éppen a tisztítás módjának megválasztásában tér el a három vízmű egymástól. Ez a három vízmű megmutatta, hogyan lehet az igényeknek megfelelően a gazdaságosság szem előtt tartásával az ivóvizet biztosítani, és utat mutatott a víztisztítás technológiai lehetőségeinek számos változata között. A Nagybátonyi Vízművet üzem közben tekintettük meg, ahol Páris Emil beszámolójában a tervezés és üzemelés kérdéseit és az elért eredményeket is ismertette. Ezek az eredmények a tervező elképzelését mindenben igazolták. Az építés alatt álló Mátra-vidéki Regionális Vízmű tervezési kérdéseit Wittinghoff Béla és Szendrey Zsigmond, a beruházási kérdéseket Vrabély Armand, a kivitelezést pedig Szinay Miklós ismertette. Ezután megtekintettük a Köszörűvölgyi tározó gátépítési munkáit. (A Mátra-vidéki Regionális Vízmű ismertetését Wittinghoff Béla a Tájékoztató jelen számában közölt tanulmányában találjuk. Szerk.) A Nagypataki (Mátra I.) Vízmű megtekintése az esős idő miatt elmaradt. A tanulmányút iránti nagy érdeklődés arról győzte meg a szervezőket, hogy a vízépítés egyes létesítményeinek a bemutatása a szakemberek széles rétegeinek az érdeklődésére tart számot. Sellyey Gyula—Bakonyi Iván Beszámoló a borsodi tanulmányútról A MHT Szennyvíz Szakosztálya által 1967. szeptember 20—21-én megrendezett borsodi tanulmányút első napjának délelőttjén az alábbi létesítményeket tekintettük meg: Sajószentpéteri üveggyár lakótelepi szennyvíztisztító berendezése. A telep tervezési és üzemelési adatait Körösmezey László (Mélyépterv) és Boda Árpád (ÉVIZIG) ismertették. A berendezés a Kessener rendszerű eleveniszapos berendezések első hazai megvalósításai közé tartozik. A berendezés 600 lakosegyenérték házi szennyvizének tisztítására készült, és a következő műtárgyakból áll: Kétszintes ülepítő, levegőztető medence, utóülepítő recirkulációval, fertőtlenítő medence, iszapágy és kezelő épület. A próbaüzemelés és az azt követő folyamatos üzem számos tapasztalatot hozott. Különféle üzemelési kérdést kellett megoldani, jelenleg is némi túlterhelés miatt az utóülepítőt növelni kell. Ezt a következő évben a gyár megoldja. Kazincbarika városi szennyvíztisztító telep. A telep tervezési és üzemeltetési adatait Melles Tivadar (Mélyépterv) ismertette. A telep nagyterhelésű biológiai csepegtetőtestes rendszerű, terveit a Mélyépterv készítette. A szennyvíztisztító telep 4 db 6000 lakosegyenérték terhelésű egységből épült. A tisztítás rendszere biológiai csepegtetőtestes, amelyhez az alábbi műtárgyak létesültek: Rácsakna 20 mm-pálcaközű ráccsal, homokfogó hoszszanti átfolyással, szivattyúház, a nyers és recirkulációs víz átemelésére, kétszintes kiemelt ülepítő medencék, biológiai csepegtetőtestek 0 11 m, 3,2 m magassággal, utóülepítő dortmundi medencék, fertőtlenítő medence, iszapszikkasztó ágyak, kezelőépület. Lázbérci felszíni víztisztítómű. A berendezést a helyszínen Jakab Zoltán (Sajómenti Vízmű V.) ismertette. A berendezést a VlZITERV tervezte, amely az első ütemben 5000 m

3/nap, végső kiépítésben pedig 24 000 m

3/nap kapacitású. A mű célja Ózdot, illetve Kazincbarcikát és a környező falvakat jóminőségű ivó és ipari vízzel ellátni. A berendezés fő részei: Víztisztítómű ismertette a Bán patakból történő vízkivétellel, gravitációs és nyomóvezeték, vadnai átemelőtelep, 5— 6 millió m

3-es víztározó. 122