Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Sellyey Gyula-Bakonyi Iván: Beszámoló a nógrádi és mátrai tanulmányútról

tree, Anglia); A Ladoga és Onega tavak posztglaciális története fenéküledékeik alapján (Davidova, USSR); Kelet-Európa glaciális tavai (Stauseen) a késő-pleisztocénben (Kvasov, USSR); A mai és hajdani Issyk-Kul (Aleshingskaya és Bondarev, USSR; A Bajkál tó történetének fő eseményei paleolimnológiai alapon megoldott problémák tükrében (Dmitriev, USSR); Japáni ősi tavak limnikus története a későpleisztocénben (Horie, Japán); A Szahara negyedkori tavai Foure, Sénégal); Kelet-afrikai tavak rétegtani vizsgálata (Livingstone, USA); Paleolimnológiai tanulmányok a Galapagos-szigeteken (Colinvaux, USA). — Két előadás arról számolt be, hogy mély tavak anthropogén befolyásra bekövetkezett eutrofikációja hogyan tükröződik az üledékekben (Zürich-See, Thomas, Svájc; Lake Washington, Edmondson, USA). Polymorph diatomeák mint ekológiai indikátorok (Margalef, Spanyolország); Elsődleges termelés, CaCOo-lerakódás és növényi pigmentek tavi üledékekben (Megard, USA); Mikrobiológiai folyamatok növényi maradványok kovásodásában (Vámos, Szeged) ; A szapropelkészlet tanulmányozásának szükségessége (Neustadt, USSR). A bemutatott tanulmányok jól illusztrálják a paleolimnológia széles területét, a rokontudományokhoz való kölcsönös kapcsolatát, a mikrofosszilia-kutatások jelentőségét. Legtöbb tanulmány új eredményekről adott számot, összefoglaló tanulmányok új gondolatokat ébresztettek, és felhívták a figyelmet egyes megállapítások általános érvényességére. A Balatonnal a Budapest—Tihany autóbusz-úton és a Balatoni Napon ismerkedtek meg a résztvevők. Megtekintették a Sió-lefolyást és zsiliprendszert Siófokon, a Tihany—Keszthely hajóúton a VITUKI Balatonkutató Állomását látogatták meg és rövid előadás keretében a tó hidrológiájáról alkothattak képet (Szesztay). Keszthelyen a Múzeum dísztermében a Balaton és vidéke geológiájáról, a tó medrének keletkezéséről tartott előadást Rónai András, utalva Lóczy Lajos nagyszabású földtani kutatásaira. A Múzeumban gonddal összegyűjtött Lóczy-relikviákat állítottak ki, az új Balaton-kiállítás mellett. Hévizén a gyógyfürdőkórház igazgatója dr. Strecker Ottó ismertette a Hévíz-tó balneológiai jelentőségét és az itt alkalmazott és kidolgozott therápiákat. A Szimpóziumon elhangzott előadások a SIL „Mitteilungen" sorozatában jelennek meg. Dr. Sebestyén Olga Beszámoló a nógrádi és mátrai tanulmányútról A Magyar Hidrológiai Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztálya, Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztálya, valamint Vízépítőipari Szakosztálya 1967. szeptember 14—15-én tanulmányutat rendezett az észak-nógrádi és mátrai térség új vízellátási létesítményeinek megtekintésére. A rendezvényre az adott alkalmat, hogy hazánk eme vízben szegény vidékén az utóbbi években nagyszabású vízellátási beruházások indultak meg, s a vízművek egyrésze már üzemel is. Ezen túlmenően Társaságunk Salgótarjáni Csoportja és a város vezetői mindig nagy szeretettel várják szakembereinket, és az elhangzó terveket és tapasztalatokat jól hasznosítják városuk és megyéjük javára. A tanulmányutat Budapestről indulva két külön autóbuszon bonyolítottuk le. A várhatólag újszerű és jelentős objektumok tanulmányozása és a szép tájak varázsa nagyszámú érdeklődőt vonzott: a helyszínen csatlakozókkal együtt mintegy 120 szakember vett részt a tanulmányúton. Jó néhányan saját és hivatalos gépkocsikon követték a buszokat. Különösen örvendetes volt, hogy Társaságunk igen sok vidéki tagját is a résztvevők között üdvözölhettük. A rendezvény első napi programját Salgótarjánban, a SZOT Nógrád meeyei Központjának tanácstermében Lengyel József, a Városi Tanács VB elnökhelyettesének üdvözlő szavai nyitották meg. A többi között röviden megemlékezett a város vízellátásának fejlődéséről és az MHT-nak abban vállalt szerepéről is. Ezután a Nógrádi Regionális Vízmű tervezésének, építésének és próbaüzemi tapasztalatainak ismertetésére került sor, az alábbi 4 előadás keretében, melyeket a tervezők és üzemeltetők részéről két-két kolléga tartott meg. Kocsis János (Mélyépterv) bevezető előadásában a NRV létesítésének előkészítéséről, általános elrendezéséről, telepítéséről és ütemezéséről, majd a medencék, szivattyúházak és főnyomóvezetékek tervezéséről szólott. Az Inoly folyóra telepített felszíni vízművel Salgótarjánon kívül 20 Dobroda-völgyi (a távvezeték mentén) és felső Zagyva-völgyi községet kívánnak ellátni, s a rendszer csatlakozik a meglevő Mátraszelei és Nagybátonyi Vízműhöz, később esetleg az épülő Mátrai Regionális Vízműhöz is. Teljesítménye az I. ütemben 5000 m

3/nap, a II. ütem megépülte után 12 000 m

3/nap lesz. Az utóbbi csak úgy biztosítható, ha az Ipoly kis vízhozamú időszakaiban (évente kb. 100 nap) pótlásról gondoskodnak, a vízkivételhez közeli Komra-völgyi tározó megépítésével. Szóba került még az Ipoly kavicsteraszára kútsor-telepítés lehetősége (Litkénél) is. Az NRV I. ütemének már próbaüzemben levő fő létesítményei : 1. Vízkivétel az Ipolyból Litke alatt. Előtisztított víz szállítása a víztisztítóműig. 2. Víztisztítómű Litke és Mihálygerge között. 3. 25 km-es távvezeték Salgótarjánig, közben átemelő telep és 2X1000 m

3-es medence Karancsalja közelében. Az I. ütem kiviteli költsége 68 millió Forint. A nyomásviszonyok megfelelő megválasztásával a távvezeték 2/a-a azbesztcement, l/

3-a acélcsővel készült; az említett medencéktől Salgótarjánig gravitációsan jut a víz. Érdekességek: a vízkivitelnél függőleges tengelyű szivattyúk; a távvezetéknél automatikusan vezérelt tolózárak, állócsővel kombinált túlfolyó, illetve vészkiömlő. Az egyes vízműtelepek között telefon és URH-kapcsolat van. A beruházási program stádiumában levő II. ütem során a tározó létesítésén kívül bővítik a vízkivételi és víztisztító művet, továbbá újabb távvezetéket, átemelőtelepet és medencéket szándékoznak építeni. Sátorhelyi Tamás (Mélyépterv) előadásának címe „Az Ipoly vízminősége, vízkezelési technológia, gépészeti berendezések" volt. Az Ipoly-víz többéves vizsgálatsorozatának eredményei alapján a vegyszeres derítésből, szűrésből és csírátlanításból álló szokásos technológiai folyamatot úgy bővítették ki, hogy az sav-, vas- és mangántalanításra is alkalmas legyen. A vízkezelés főbb fázisai: 1. Előtisztítás. A vízkivételi műben a nyers folyóvíz zárt dobszűrőn és ferde elrendezésű előülepítőn (mindkettő nyomás alatti) halad át, közben előklórozást is kap. 2. Víztisztítómű. A vizet különböző vegyszerekkel kezelik, majd lebegőiszapfelhős reaktorokon és előszűrős zártszűrőkön keresztül tárolómedencébe kerül, amelyből szivattyúk juttatják a távvezetékbe. A szokásos alumíniumszulfáton kívül — derítést elősegítő szerként — aktivált kovasavat lehet adagolni, míg a káliumpermanganátos kezelés a kellemetlen mellékíz és szag csökkentését, iletve megszüntetését szolgálja. A derítő után levegő-adagolással végzik a savtalanítást, a szűrők pedig a lebegőanyag és vastartalom visszatartása mellett — egy aktivált alsó szűrőréteg segítségével — a mangántalanítást is elvégzik. E folyamatok elősegítése 121