Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Miháltz István: A Tiszalöki vízlépcső helyének földtani vizsgálata

táblarész közti vetődés éppen Tiszalök közelébe esik. Ugyancsak ÉK—DNy és ÉNy—DK-i irányú töréseket állapít meg Scherf (6) is- erről a vidékről, a Tiszagyulaháza-környéki sósvízelőfordulások alapján, szerinte ugyanis a talajvíz sótartalmának maximális mennyiségű helyeit összekötő vonalak ezekbe az irányokba esnek, és ezt a jelenséget a törések mentén a mélyből felszivárgó sósvizek idézik elő. A mi fúrási adataink alapján törések nem voltak határozottan kimutathatók. Ha ilyen törések vannak is területünkön, azok hatása csak a nagyobb mélységben levő rétegek elvetődésében jelentkezhetik. Sorozatos, tehát összefüggő szelvények szerkesztésére alkalmas fúrásaink csak 20 m körüli mélységűek, a 60 m-es Tisza-jobbparti 5 fúrás és a rázompusztai 5 nagyobb mélységű fúrás alapján nem lehet a mélyebb rétegeket összekötni, e rétegeknek egyébként is kis távolságokon belüli kiékelődése miatt. Nagyobb távolságra követhető réteg egyedül a nagyobb fúrások legalján jelentkező agyag, amelynek felszíne a jobbparti fúrásokban 36—37 m A. f., a rázompusztai fúrásokban 33— 34 m. A. f. A 2,5 km-re Ny—DNy-ra levő rázompusztai részen tehát a rétegek mintegy 3 m-el vannak mélyebben. Ezt a szintkülönbséget elvileg vetődés is okozhatta, ez azonban ilyen nagy távolságon belül nem bizonyítható, mert a rétegek D és DNy felé, tehát az Al- . föld belseje irányában lassan lejtenek, azonkívül az agyag lerakódását követő, durva homokot lerakó folyóvíz eróziója is okozhatott ilyen kis szintkülönbséget (2. ábra). A fúrásainkkal feltárt legnagyobb mélységig (80 m-ig) a rétegsor alsó, 45—50 m vastag részét uralkodólag durva és középszemű homokok alkotják, helyenként közbetelepült néhány m vastag iszap- és agyagrétegekkel. A homok rétegsor felső 5—10 m vastag része aprószemű homokból áll, amely fölfelé finom homokba megy át. Erre következik egy összefüggő 2—5 m-es iszap rétegsor, kisebb agyag közbetelepülésekkel, majd néhány méternyi apró szemű homok után a rétegsort 3—4 m-es lösz fejezi be. Ez a lösz a pleisztocén rétegsor legfiatalabb tagja. Ez borítja a felszínt a 95—100 m-es tszf-i magasságban, erről nevezzük a vidéket Nagykunság—Hortobágyi lösztáblának. A pleisztocén lösztábla és az alatta levő rétegekbe vágódott bele a Tisza medre, kanyargásaival letarolva azt 1—2 km szélességben, a régi medreket pedig fel2. ábra. A Tisza-jobbparti I, III, II, V, és IV. sz. fúrás rétegszelvénye 92