Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Miháltz István: A Tiszalöki vízlépcső helyének földtani vizsgálata

3. ERDÉLYI M.: A Duna-völgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 35. (1955) 3. 4. ERDÉLYI M.: Tracing of the subsurface structure and fault-lines on sedimentary lowlands by using indirect geological methods. ACTA GEOLOGICA VIII: 1—4. (1964). 5. MIHALTZ I.: A Duna—Tisza köze déli részének földtani felvétele. M. ALL. FÖLDTANI INT. ÉVI JEL. 1950-ről. 6. MIHALTZ I.: Az Alföld negyedkori üledékeinek taglalása. MTA Müsz. Tud. Oszt. Földtani Bizottsága által 1952. szept. 26—28-án tartott ALFÖLDI KONGRESSZUS anyagából. 7. MOL'NAR B.: A Duna—Tisza közi eolikus rétegek. FöldTANI KÖZLÖNY 91. (1961): 3. 8. PÉCSI M.: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és formakincse. FÖLDRAJZI MONOGRÁFIÁK 3. Akad. Kiadó 1959. 9. PÉCSI M.: A negyedkori tektonikus mozgások mértéke a Duna-völgy magyarországi szakaszán. GEOFIZIKAI KÖZLEMÉNYEK VIII :l—2. (1959). 10. SÜMEGHY J.: Hidrológiai tanulmány a Duna—Tisza köze ipari és ivóvíz ellátásának kérdéseihez. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 33. (1953): 5—6. 11. URBANCSEK J.: Jánoshalma környékének földtana és felszínalaktana. FÖLDRAJZI ÉRTESÍTŐ 12. (1963): 1. 12. URBANCSEK J.: A pálcavázas és szitaszövetes szűrő alkalmazásának gazdaságossági jelentősége a hazai rétegvízfeltárásban. HIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 46. (1966): 9. A Tiszalöki vízlépcső helyének földtani vizsgálata* DR. MIHÄLXZ ISTVÄN Bevezetés Az 1948. év folyamán a Vízerőügyi és Folyócsatornázási Hivatal, illetőleg ennek átszervezése után az Országos Vízgazdálkodási Hivatal kutató fúrásokat végeztetett a tervezett Tiszalöki vízlépcső altalajának megismerése céljából. A Szegedi Tudományegyetem Földtani Intézete által kivitelezett fúrásokat a Tisza jobbparti (A. 2.) átvágási változat helyén kezdtük meg (1. ábra). Itt először a műtárgy tervbe vett helyének o környékén végeztünk 5, egyenként kb. 60 m-es fúrást, majd az átvágás vonalának tengelyében 12, egyenként 20—25 m-es fúrást, 100 m-es távolságokban. A Tisza balparti (A. 3. jelű) változat tengelyvonalában csupán 2 tájékoztató fúrást végeztünk, 25 m mélységig, végül a rázompusztai átvágás (A. 4. jelű) változatának területén készült összesen 29 fúrás. Utóbbi helyen a terület általános felépítésének megismerése végett először az átvágás tengelyvonalát fúrtuk meg, a műtárgy tervezett helyének közelében először 100—100, innen távolodva 150, majd 200 m-es távolságokban, 20—25 m mélységig. Ezután a műtárgyak műszaki szempontból legelőnyösebbnek látszó helyén, illetőleg annak közelében a fúrásokat sűrítettük a tengely vonalában egészen 20 m-ig, továbbá ezt a sorozatot kiegészítettük a ten* Vízépítési, műtárgyaink környezetének vízföldtani-, mérnökgeológiai viszonyairól igen kevés közelmény jelent meg. Ezt a mulasztást kívánjuk pótolni a Tiszalöki vízlépcső tervezési munkái során Szerző által irányított földtani vizsgálatok eredményének közzétételével. (Szerk.) gelyre merőleges irányban elhelyezett fúrásokkal, minden keresztszelvényben 3—4 fúrást telepítve. Ez a sűrítés azért vált szükségessé, mert a tervezett alapozási mélység alatt tőzeg- és lignittartalmú homokok jelentek meg, igyekeztünk tőzeg- és lignitmentes vagy legalább ezen anyagokból minél kevesebbet tartalmazó rétegekből álló területet felkutatni. A létesítendő műtárgy területén két nagyobb mélységű (egy 60 és egy 46 m-es) fúrást is végeztünk, a többi fúrásaink itt is uralkodólag 25, néhány esetben 30 méteresek voltak. A vidék összefoglaló földtani képe Tiszalök környéke a Nagykunság—Hortobágyi lösztábla területéhez tartozik. Artézi fúrások adataiból tudjuk, hogy 100—130 m mélységig uralkodólag homokból álló pleisztocén rétegek képezik az altalaját, ez alatt pedig az uralkodólag agyagos összetételű pannóniai rétegek következnek. Területünktől északra van a Tisza—Zagyva közti süllyedék, amelyben a pleisztocén rétegek 200—300 m-re kivastagszanak. Ezt a területet Sümeghy (8) feltevése szerint ÉK—DNy-i irányú, a Tisza vonalát követő vetődés választja el a nagykunsági táblától. Eszerint Tiszalök környéke éppen ennek a táblának az északi szélére esik. Ugyancsak fenti szerző feltevése szerint a nagykunsági táblát a tőle keletre levő „hortobágyi tábla" területétől ÉNy—DK-i irányú vetődés választja el, a nagykunságiban a pleisztocén rétegek vastagsága 130, a hortobágyiban pedig 100— 110 m, vagyis utóbbi 20—30 méterrel magasabb szerkezeti helyzetben van. Sümeghy vázlata szerint a két Yjem | .•.'•:••' •,

] Ho/océn ártér/ ts/ec/é* ra/tozatok 1. ábra. A Tiszalöki völgyzárógát kutatófúrásainak helyszínrajza 91