Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Erdélyi Mihály: Észak-Bácska vízföldtana

irányt követnek. E folyók egyenes folytatásában, ugyanazon irányban helyezkednek el a Mezőföld jól ismert s folyóvizekkel is jelzett, harántirányú, egymással párhuzamos, a rögszerkezetre igen jellemző törései. Az erre merőleges, középhegységi csapású szerkezeti irányt ugyanúgy jelzi a vízhálózat is az előbbi párhuzamos irányokra merőleges folyószakaszokkal (3. ábra), mint a fekütérkép (5. ábra), mégpedig egymással teljes egyezésben. Ezt az egyezést helyenként elmosódottá teheti a mechanikus szerkesztési elv. Vizsgáljuk meg azokat a helyeket, ahol az egyezés teljesen világos. Legfeltűnőbb, hogy a Béli-hegység északi letörésével jelzett nagy szerkezeti irányban folyik a Kigyós, a terület legnagyobb vízfolyása. Ez a Katymár—Madaras—Tompa vonalában húzódó rögsorozat északi szegélytörését követi, ezért egész vízrendszere asszimetrikus (3. ábra). A Kígyóstól jelzett KÉK-i szerkezeti irány folytatásában lévő rövid kunbajai időszakos meder, majd a Tompától DK-re látható vízfolyásnak, de különösen a Kígyósnak az országhatáron lévő hirtelen könyökszerű irányváltozása, majd hamarosan, ugyancsak éles fordulattal, a régi irányba való visszaváltása ugyanazon fontos szerkezeti irányt követi (3, 4. ábra). A tompái rög ÉNy-i szegélye arra kényszeríti a párhuzamos konzekvens vízfolyásokat,-hogy irányukra merőlegesen fordulva érjék el a Köröst (3. ábra). A Tataházától ÉNy-ra lévő mélyedés felé tartó vizeket irányukra merőleges szakasz gyűjti össze a vápa DK-i oldala melletti magasabb felszín eltérítésének engedelmeskedve (3, 5. ábra). A Rémtől ÉNy-ra és Ny-ra lévő magaslaton eredő és egymással párhuzamos vizeket először a Felsőszentiván alatti kis mélyedés téríti el (5. ábra), majd innen egyenesen déli irányban kényszerül a bácsbokodi kis süllyedék vonzása miatt. Ennek a folyónak Bácsborsod alatti hirtelen irányváltozását a fekütérben is látható magasabb helyzetű részlet okozhatja (5. ábra). A fenti néhány frappáns egyezésből arra lehet következtetni, hogy az egyéb ÉK—DNy-i folyószakaszok okai ugyancsak magasabb helyzetű részletek lehetnek, melyek azonban — fúrások hiányában és a graduálásos szerkesztés alkalmazása miatt — a fekütérképen elmosódottan jelentkeznek vagy meg sem mutatkoznak (5. ábra). Ahol több fúrás van, a fekütérkép (5. ábra) a mélységi viszonyok bonyolult voltára látszik utalni, azaz változatos és függőlegesen érősen tagolt alaphegységi felszínre. ' A vízhálózat rendszerének azonossága alapján valószínű, hogy az országhatáron túl is ugyanazon szerkezet van meg. A Kigyós vonalával párhuzamos nagyobb szerkezeti irányt jelölhetik a vele párhuzamos folyószakaszok (pl. Bajmoknál is, 1. ábra), meg a Palicsi tó mélyedése is és ennek ÉK-i irányú lefolyása (1. ábra). A Bácskának jóformán egyedüli jó vízadója az alsópleisztocén kavicsos homok, ennek vastagsága tehát a bácskai pleisztocén „mürevaló", azaz hasznos vastagsága (7 ábra). Az alsópleisztocénból termelt víz minősége a vegyi összetételét ábrázoló vázlatok szerint általában nem kifogásolható (8, 9, 10. ára). Az alsópleisztocén vízadó nyugalmi vízszintje nagyjából követi a felszínt, ugyanolyan szigetszerű helyzetű, mint az Alföldön maga a Bácska is (11. ábra). A negyedkori összlet egésze egyetlen szivacsnak tekinthető, benne a víz a lencsés településű, alul folyóvízi, felette vegyes eredetű rétegsorban bonyolult nyomásviszonyokkal foglal helyet. A felső-pannóniai rétegvíz nyugalmi szintje mélyebb a Bácska belsejében, de a Duna-völgy felé eső keskeny O Oa'vod © Dt/snok t • E i O Wskún/jQ/as Je/magyaraza/ © Gazos A úr -^tS {pannóniai ré/eonzCf fart 9. ábra. Az alsópleisztocén rétegvíz kloridtartalma mg/l-ben 88