Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Donászy Ernő: A Szelídi tó Bács megye üdülőközpontja

rakódott homoküledékekre telepítették. Az átlagosan kitermelhető 800—1500 1/p-es vízhozamot 30—60—80 l/p/m fajlagos vízhozam mellett lehet elérni és a kitermelt víz hőmérséklete a karcagi feltárás kivételével 55—65 C°. Feltételezhető-e, hogy nagyobb mélység megkutatásával jelentősebb eredményeket lehet elérni? Erre a kérdésre — az eddigi tapasztalatok szerint — nemleges választ kell adni. Törökszentmiklóson ugyanis az 1048—1127 m mélységközben történt rétegvizsgálat alkalmával (1048—1127 m, 10 m, 2. réteg) csak 300 liter vízmennyiséget termeltek ki percenként. Ezt a vízhozamot csak úgy lehetett 400 1/p-re fokozni, hogy magasabb szintben újabb 10 m homok réteget kapcsoltak be. Hasonló helyzettel állunk szemben Karcagon is. Itt (1275—1334 m, 28 m, 3. réteg) is a mélyebb homokrétegekhez újaob, magasabban települt vízvezetőszinteket kellett a termelés szolgálatába állítani (1190— 1334 m, 47 m, 6. réteg), hogy a vízhozamot 600-ról 1200 1/p-re növeljék. Mind a két földtani adottság azt igazolja, hogy mélyebb vízadó rétegekből kisebb vízmennyiség termelhető ki. Ebben az esetben pedig a víz hőmérséklete sem fog emelkedni, mivel nagyobb lehűlés várható. A Hajdúhát Forróvíz kitermelésre reménybeli terület a Hajdúhát. A kincstári kutatófúrások irodalomból ismert kedvező vízföldtani adatait csak megerősítik az újabb debreceni, hajdúböszörményi és hajdúnánási vízkutató fúrásokkal elért eredmények. Hajdúböszörményben a strandfürdő 745 m talpmélységet elérő mélyfúrásával 2000 l/p vízmennyiséget termeltek ki a felszín felett 1 m magas üzemi vízszinten. A kút fajlagos vízhozama 112 l/p/m; a víz hőmérséklete pedig 49 C°. Hajdúnánáson, ugyancsak a strand vízellátására lemélyített fúrással szintén 2000 l/p 67 C°-os vízmennyiséget termelnek ki. A fajlagos vízhozam is kedvező; 90 l/p/m. Az itteni jelentős vízszolgáltatásban nagy szerepe van a földgáznak is. A dunai szerkezeti árok délkeleti része Nemcsak az Alföldön, hanem országosan is legnagyobb jelentőséget a dunai szerkezeti árok délkeleti részén, a felsőpannóniai üledékekben tárolt melegvíz készletnek kell tulajdonítani. Az utóbbi 10 év alatt ezen a területen már több nagy mélységű artézi kutat telepítettek és kivétel nélkül mind igen bőséges vízmennyiséget szolgáltat. Hangsúlyozni kell azonban, hogy forró víz tárolás szempontjából itt is csak a felsőpannóniai üledékeket lehet figyelembe venni, amelynek az alsó határa Szentes és Szeged között 2000 m-t is eléri. Ez alatt az ugyancsak nagy vastagságban kifejlődött alsó-pannóniai lerakódások vízszolgáltatása lényegesen megváltozik, amint azt a Kiskunfélegyházán végzett vizsgálatok igazolják. Itt 2775 m-től 1502 m-ig, négy mélységben történt rétegpróba alkalmával a vízbeáramlás minimális volt. A felsőpannóniai homokrétegekben végzett kutatás azonban eredménnyel zárult. Ez a terület Szentes, Kiskunfélegyháza, Szeged, Makó között húzható vonallal határolható körül. Mivel az eddigi kutatások és feltárások csak nagyobb városok területére szorítkoztak, ezért természetesen ez a határ módosulhat, de jelentősen nem gyarapodhat. A nagy vastagságban lerakódott durvábbszemcséjű homokrétegek vízszolgáltatását ez alkalommal csak a porózus képződmények százalékos aránya, valamint a kutak átlagos fajlagos vízhozama alapján kívánjuk jellemezni. Üjszegeden a székelysori fúrásban 900 mtől 1400 m-ig 35—45, 1500 m-től 1800 m-ig pedig 20— 40% homoküledéket mutatott ki karottázs szelvényből Bélteky L. Ennek megfelelően alakul a kutak fajlagos vízhozama is, mégpedig Hódmezővásárhelyen 130, Szegeden 120, Makón 130, Szegváron 80, Csongrádon 60, Szentesen pedig 50 l/p/m. Ezek az előbbi adatok 1000—2000 m-ben feltárt homokrétegek vízszolgáltatására vonatkoznak. * * * Az előbbieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az Alföld kedvező geotermikus adottságának megfelelő melegvízf el tárás — elsősorban a felsőpannóniai képződményekből — kisebb területektől eltekintve, csaknem mindenütt lehetséges. Jelentős geotermikus energiatermeléshez szükséges forjóvíz biztosítására azonban — véleményünk szerint — az előbbi rétegösszlet és a mélységi triászidőszaki karsztos üledék aránylag csak kis területen alkalmas. Feltétlenül szükségesnek tartjuk tehát a kutatás minél szélesebb kiterjesztését, mert az eddig ismeretlen területeken esetleg még jobb eredményeket is elérhetünk. A Szelidi tó Bács-megye üdülőközpontja Ritkán van alkalmuk a víz biológusainak arra, hogy kutatásaik eredményeképpen jöjjön létre valami nagyobb szabású alkotás. Kutatásaik általában arra irányulnak, hogy feltárják a víz élővilágát a maguk környezeti adottságaival együtt és ezzel a munkával alapot adjanak esetleges gyakorlati intézkedésekhez a víz élővilágának az ember javára történő jobb hasznosításához, pl. a halfauna helyesebb kialakításához, a haltenyésztéshez vagy a víz élővilágának megvédéséhez. A jubiláló Magyar Hidrológiai Társaság a Szelidi tó esetében e tó vizével foglalkozó limnológusok, balneológusok olyan eredményes munkáját könyvelheti el, amelynek nyomán a vízügyi szakemberek, a várostervezők, az idegenforgalom fejlesztésével foglalkozók és elsősorban a községi, járási, megyei szervek olyan nagyszerű alkotása jött létre, mint a Szelidi tó üdülőközpontja. A jubileumi évben különös nyomatékkal kell hangsúlyoznunk, hogy a Hidrológiai Társaság és szakosztályai tették lehetővé, hogy tagjai egymásra találjanak és kollektív munkával feltárják egy addig csak inkább a környék által ismert tó kitűnő adottságait ahhoz, hogy ma már necsak itthon, hanem külföldön is megszeressék ezt a bájos kis üdülőközpontot. Először a Limnológiai szakosztályban találtunk kitűnő munkatársakra, akik vállalták a gyűjtött anyag feldolgozását, de hamarosan létrejött a hidrobotanikán keresztül a kapcsolat a botanikusokkal is, akik nemcsak a tó növényvilágát, hanem a környék fitocönológiai felvételezését is elvégezték. A kollektív munka eredménye az 1946-ban megjelent szerény kis doktori értekezést

1 1959-ig német nyelven megjelent monográfiává

2 fejlesztette 44 ív terjedelemben, 145 ábrával és 32 melléklettel. A limnológusok kapcsolata a balneológusokkal és ' Donászy E.: A Szelidi tó és nyári planktonja 1943-ban. (Budapest, 1946.) 2 Donászy E.: Das Leben des Szelider Sees. (Munkatársak: Hortobágyi T., Kárpáti I., Kárpáti l-né, Megyeri J., Pénzes A., Szemes C., Varga L.) Akadémiai Kiadó, Bp. 1959. 1—425. 79