Hidrológiai tájékoztató, 1967
1. szám, május - Sas Endre: A XV/b. aknai vízbetörés által kialakított depressziós felület matematikai vizsgálata
3. Víztelenítés A bauxittermelés gazdaságosságához a főkarsztvizet egy optimális szintig le kell süllyeszteni (kb. 60 m A. f.). Ezzel kapcsolatban meg kell határozni a megcsapolási módszert, a várható vízhozamot, a víztelenítés kihatását stb. A megcsapolás, illetve víztelenítés módszere komplex. Különböző szinteken kihajtott vízvágatok, vízaknák, illetve nagy átmérőjű fúrások segítségével történik. 3.1 A várható vízhozam Tekintettel a rendkívül bonyolult áramlási és tárolási viszonyokra, pontos és megbízható adatokat adni nehéz. Vizsgálataink, számításaink eredményeképpen azonban — módszereink állandó finomításával — elfogadható adatokat tudunk szolgáltatni a bányatervezés számára. A megbízhatóságot többféle számítási módszer felhasználásával próbáljuk növelni. Ezek a következők: — analógiai — statisztikai módszer. A már víztelenített vagy víztelenítés alatt álló bányamezők adatait az egyes vízföldtani hatótényezőkkel össze vétve, egyszerű összefüggésekből kapjuk a hozam, depresszió stb. eredményeket. — analitikai módszer. Hidraulikai összefüggéseken alapuló közelítő módszer, a porózus kőzetekben történő számítások mintájára. Egyes tényezők megállapítására helyi és nagy területre kiterjedő méréseket is végzünk, pl.: Iza I. területen, nagyhozamú próbaszivattyúzásokkal megállapított „k"-tényező a felépítés hasonlósága miatt alkalmazható területünkre is. Az egyes fúrólyukakban bizonyos szabadon hagyott dolomit-szakaszokra nyeletési kísérleteket végzünk szerkezet- és helyi „k" tényező megállapítása céljából. Az 5. ábrán láthatóan víznyomás — időgörbék lefutásából már előzetes következtetéseket lehet levonni a kérdéses dolomitszakasz szerkezetére. A- görbék idő szerinti grafikus differenciálásával kapott sebesség — időgörbe felhasználásával számítjuk a lyuk közvetlen környékére érvényes „k" tényezőt. A földtani vízgyűjtőterület, az évi csapadék, a beszivárgási hányad, a vízleadóképesség és a korrekciós tényezők meghatározásán alapuló módszerrel is esetenként igen pontos eredményt kaptunk. A kapott eredményeket figyelembe véve előzetes szá5. ábra. Dolomitban végzett nyeletések jellegzetes víznyomás-idő görbéi mításaink szerint a vízhozam az egész nyirádi területen 120—200 m 3/p lesz. A regionális víztelenítési terv szerint a vízemelés 1971-ig 200 m : ,/p-re nő, majd fokozatosan 120 m 3/p-re csökken, ennek eredményeképpen Darvastón kb. +85 m A.f., Iza II-ben +60—65 m A.f.-ig süllyed a főkarsztvízszín. 3.2 A vízemelés hatása és a kiemelt víz felhasználása A vízszínsüllyedés hatósugara a számítások szerint 18—25 km lesz. Ezt a távolságot viszont földtani tényezők befolyásolják. A hatósugárba kerülő természetes vagy mesterséges vízkivételeknél teljes kiapadás, vagy hozamcsökkenés történik. Így pl. a tapolcai Malomtó, Királykút, hozamában csökkenés, a Zalahalápi forrásoknál elapadás, a területen létesített karsztkutaknál teljes kiszáradás következik be. A kiemelt vizet jelenleg a Viszlói patait, kisebb részben a Nádtó patak vezeti le. A víz tiszta, ipari vízként, öntözésre, sőt az Iza I. vízaknából emelt (Q = 35 m 3/p) közvetlenül ivóvízként is felhasználható lenne. Tekintve, hogy a vízaknás vízemelés a bányászkodás megszűnte után is fenntartható, célszerű lenne ezt az ivóvízellátási rendszerbe bekapcsolni. A XV/b. aknai vízbetörés által kialakított depressziós felület matematikai vizsgálata SAS ENDRE Tatabányai Szénbányászati Tröszt, Tatabánya A biztonságos bányaművelés szempontjából lényeges kérdés annak az eldöntése, hogy a bányaműveletek során karsztvízveszéllyel milyen mértékben kell számolni, illetőleg melyek azok a területek, melyek karsztvízveszélynek nincsenek kitéve. Ezekután nézzük meg, melyek azok a területek, melyeken a karsztvízveszély csak kismértékben, illetőleg egyáltalán nem áll fenn: a) A leművelendő széntelep a nyugalmi karsztvízszín felett helyezkedik el. b) A széntelep és a karsztos alaphegység között a fajlagos védőréteg 2 m/atm értéknél nagyobb. c) A terület tektonikája nyugodt, nagyobb vetők — melyek a karsztvizet távolabbi pontokra is vezethetik — nincsenek és a védőréteg elegendő vastagságú. (Az elvetési magasság kisebb a védőréteg vastagságánál.) Karsztvízveszélyesek azok a területek, melyek: a) Tektonikailag igen zavartak. b) Medenceperemek, vagyis a széntelep közvetlen az alaphegységgel érintkezik. c) Homoktartalmú mellékkőzetek a vetők mentén az alaphegységgel érintkeznek. d) A redukált védőréteg nem éri el a már viszonylagos biztonságot nyújtó 2 m/atm értéket. A nagyobb bízbetörések, melyek az utóbbi évek folyamán bekövetkeztek, az itt felsorolt területcsoportok valamelyikére estek. Ha a kapott vízmennyiséget megfelelő nagyságú szivattyúkapacitással sikerül egy szinten tartani, akkor a vízbetörés környékén egy depreszsziós felület, az ún. depressziós tölcsér alakul ki. 53
