Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Dr. Papp Szilárd: Az ivóvízellátás fejlesztésének néhány egészségügyi kérdése

Az ivóvízellátás fejlesztésének néhány egészségügyi kérdése DR. PAPP SZILÁRD Országos Közegészségügyi Intézet A városiasodással és ezzel együtt a kulturális színvonal emelkedésével járó törvényszerűség, hogy a vízellátási igények hatványozottan növekednek. Ezek közül az ivóvízellátás fejlesztésének egészségügyi kérdéseivel kívánok foglalkozni a vízgazdálkodási keretterv 20 éves távlati tervének alapján. Hazánk vízbeszerzés szempontjából a legtöbb helyen kedvező vízföldtani adottságokkal rendelkezik. Az ország területének túlnyomó része alkalmas ásott, illetve fúrt kutak létesítésére, amit az eddig létesített kutak nagy száma is bizonyít. Ezért nálunk a közművesítés igénye nem lépett fel olyan sürgetően, mint a vízszegényebb országokban. Ezzel függ össze, hogy városaink és nagyközségeink egy részében a közkutas vízellátás még napjainkban is jelentős szerepet tölt be. Pedig az ásott közkutak számának növelése a velük kapcsolatos kedvezőtlen tapasztalatok miatt nem célszerű. Mégis a közkutak szerepe a kisközségek vízellátásában a keretterv szerint továbbra is fenn kell, hogy maradjon. A fejlesztési terv értelmében ugyanis azokban a kisközségekben, amelyek még nem értek meg a törpe vízműves ellátásra, viszont hidrológiai szempontból alkalmasak fúrt kutak telepítésére, fúrt közkúthálózat kiépítésével kell a lakosság vízellátását továbbra is fejleszteni. Űj ásott kutak létesítését, főleg a belterületen kerülni kell. A közkutas vízellátás jelentősége tehát a közműves vízellátás nagymérvű fejlesztése miatt mind szűkebb területre fog korlátozódni és jelentősége egyre csökkenni fog anélkül, hogy a falvak vízellátásában betöltött szerepe teljesen megszűnne. A közkutas falusi vízellátás színvonala és megbízhatósága a közkúthálózat karbantartásával egészségügyi és műszaki ellenőrzésével még jelentős mértékben emelhető. A falusi településeken jelenleg nagy számban található ásott magánés közkutak vizét a tervidőszak végén már csupán az állatállomány ellátására, továbbá nem ivóvíz minőségű vizet igénylő célokra szabad csak felhasználni. Azokon a településeken, ahol fúrt közkutak létesítésére nincs lehetőség, törpe vízműves, illetve törpe vízmű jellegű vízellátásra szükséges fokozatosan áttérni. Törpe vízműves ellátásra kell törekedni elsősorban mindazokban a régi sűrű beépítettségű települések nagy részében, ahol a különböző jellegű és eredetű szennyezések hatására nem csupán az egyes ásott közkutak vize, hanem a közkutakat tápláló víztartó rétegek is elszennyeződtek. Másodsorban a fúrott kutak vastartalma szempontjából kedvezőtlen területeken központilag üzemeltetett vastalanító berendezés felhasználásával. A mezőgazdaság termelési és települési központjainak (állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek stb.) vízellátását a községi, vagy törpe vízművekhez kapcsolódva szükséges megoldani, nem pedig fordítva a mezőgazdasági üzemből vezetni a vizet a községi lakótelepekre, amire történtek próbálkozások, mivel a védőterület biztosításával kapcsolatban felmerülő nehézségek az állattartás közelében, mezőgazdasági területen előbb-utóbb a víztartó réteg szennyeződéséhez vezet, ami ilymódon a lakótelep vízellátását is elrontja. A kedvező hidrológiai adottságú területeken korábban elterjedt és a múltban fontos szerepet betöltött körzeti vízművek száma és jelentősége egyre csökkenni fog. Feladatukat a községekben a törpe vízművek, városokban pedig túlnyomórészt a központi vízművek, veszik majd át. A falusi települések korszerű közműves vízellátásában mind nagyobb szerepre jutó törpe vízművekkel szerzett kedvező tapasztalatok és a községek részéről jelentkező nagyfokú érdeklődés indokolttá teszi a kerettervnek azt a törekvését, amely szerint a törpe vízművek számát 1980-ig a jelenleginek mintegy négyszeresére kívánja emelni. A törpe vízműveknek eme hatalmas fejlődése mellett azonban még nagyobb szerepet fog betölteni a központi vízművek fejlesztése, melynek alapelvei a keretterv szerint a következők: Közműves ivóvízellátását kell előirányozni 1. valamennyi városban és 10 000 főnél népesebb nagyközségben, 2. azokon a településeken, illetve településrészeken, ahol a laksűrűség a 100 fő/ha-t eléri, vagy meghaladja, 3. bánya-, illetve ipari lakótelepeken, üdülőközpontokban és kiemelt szerepet betöltő településeken. Ezért a keretterv további napi 1 340 000 m

3 ivóvíz kitermelését irányozza elő az általa megjelölt 63 városunk ivóvízellátásának fejlesztésére. Ezeknek megoszlását a természetes vízkészletek között az alábbi táblázat tünteti fel. Felszínközeli talajvíz 569 150 m

3/nap 85,3% 77,0% 42,5% Mélységi víz 350 490 m

3/nap 12,8% 11,7% 26,2% Felszíni víz 419 330 m

3/nap 1,9% 11,3% 31,3% összesen: 1 338 970 m

3/nap 100,0% 100,0% 100,0% összehasonlítva az arányokat az 1958-as esztendővel, azt találjuk, hogy a felszínközeli talajvíz — beleértve a partiszűrési és a karsztvizet is — kitermelési aránya lényegesen csökkenni fog, ezzel szemben a felszíni vizek felhasználása növekszik meg jelentős mértékben. 1962-ben a felszíni vizek arányszámát a budapesti 100 000 m

3/nap felszíni vízkitermelés már ugrásszerűen növelte. Ezek után tekintsük át az egyes vízelőfordulások esetében azokat az egészségügyi szempontokat, amelyeket a fejlesztés során figyelembe szükséges venni. Forrás- és talajvíz Egészségügyi szempontból a forrásvizek többnyire megfelelő ivóvizet szolgáltatnak az alig mozgó, vagy stagnáló talajvizekkel szemben, mivel a víztartó homokrétegekben állandó mozgásuk közben egy állandó természetes szűrő és tisztító hatásnak vannak kitéve. Ezek között egészségügyi szempontból külön csoportot képviselnek a kőzetrepedésekben mozgó, különösen a mészkövekből fakadó karsztos források, amelyek gyakran hosszú utat tesznek meg egymással összefüggő repedésekben, járatokban, anélkül, hogy megfelelő szűrő és tisztító hatásnak lennének alávetve. Ezért a karsztvizek vízvezeték céljára való felhasználása esetében állandó fertőtlenítéséről szükséges gondoskodni. A fejlesztés során karsztvíz feltárásra előirányzott vízmennyiség napi 81 900 m

3-t tesz majd ki. A patakok, folyók, tavak partján elterülő kavicsteraszban jelenlévő partmenti víz lényegében véve szintén talajvíz, amely azonban a közeli felszíni vízzel a talajon keresztül összeköttetésben van. A nagyobb víztömegek és az élénk vízszintes mozgás közben fellépő talaj szűrő és tisztító hatásának köszönheti, hogy kémiai és bakterológiai szempontból is tisztább az alig mozgó, vagy stagnáló, közönséges talajvíznél, összesen a parti szűrésű kutakból kitermelendő vízmennyiség 404 650 m

3- tesz majd ki. Ideális víztermelési lehetőséget nyújt vízvezetékek részére a forrásvizek mellett a talajvíz is. Szükséges azonban, hogy a talajvíz gyűjtőterülete a szennyeződéstől és fertőződéstől mentes legyen. Ez általában csak lakott részektől megfelelő távolságra biztosítható. Ilyenkor a talajvíz fizikai, kémiai és bakterológiai tulajdonságai többnyire kifogástalanok és a víznek semmiféle kezelésére nincs szükség. Ügy mint a for37